A Fradi naptára, november 18.
Évfordulók:
27 éve született Csilus Ádám
Mérkőzéseink ezen a napon:
1900. FTC – BSC 1:3, Edzőmérkőzés
1906. FTC – Typographia 15:0, NB1
1917. Törekvés – FTC 0-0, NB1
1923. FTC – MTK 0-2, NB1
1928. Nemzeti – Ferencváros 1-1, NB1
1934. Ferencváros – Szeged 2:2, Edzőmérkőzés
1945. Ferencváros – Győri ETO 6-0, NB1 alapszakasz
1959. Ferencváros – GD Hajógyár 11:3, Edzőmérkőzés
1962. Ferencváros – SBTC 3:2, NB1
1964. Ferencváros – Wiener SC 2:0, VVK
1970. Ferencváros – EMTK 12:0, Edzőmérkőzés
1978. Ferencváros – Vasas Izzó 2-1, NB1
1989. Vasas – Ferencváros 2-0, NB1
1995. PMFC – Ferencváros 1-0, NB1
2006. Baktalórántháza – Ferencváros 0-0, NB2
2012. Kaposvári Rákóczi – Ferencváros 1-0, NB1
2015. Csákvár – Ferencváros 4-3, MK
2017. Paks – Ferencváros 0-2, NB1
Összes díjmérkőzés: 14 mérkőzés, 6 győzelem, 3 döntetlen, 5 vereség, 34-14 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1928. Huber Rezső
1964. Friedmanszky Zoltán
1964. Kökény József
2015. Haraszti Zsolt
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
„A Typographiának – a FTC.-tól szenvedett súlyos veresége foglalkoztatja most a sportköröket. Egy osztály keretein belül 15 gólkülönbséggel vereséget szenvedni még sem szabad egészséges viszonyok közepette, az bizonyos. De érthetetlen is a Typographia ennyire súlyos veresége. Az első osztályban eddig lejátszott mérkőzéseit elég mérsékelt gólkülönbséggel veszítette csak el, sőt a MAC.-al, 33FC- és az UTE.-val eldöntetlen eredményt is ért el. A vereséget szenvedett csapat csekély változással a rendes első csapata volt az egyletnek; a FTC. sem javult hirtelen annyit, hogy az eredményt ezzel magyarázni lehetne.” (1906 – Typographia)
„Az első félidőben csepeli formában játszott a Ferencváros. A nagy fölényt a csatárok nem tudták gólokra váltani. Úgy látszott, hogy a győriek meglepetést csinálnak. Még a második félidő elején is nyílt volt a játék, de az első zöld-fehér gól megtörte az ETO ellenállását. A Ferencváros hátsó csapatrészére most sem lehetett panasz. Sárosi III. és Lakat is jó formában van. A csatársor nem volt meggyőző. Kubala visszaesett, Mike csak a végén nyújtotta azt, amit várnak tőle. Sárosi dr. szintén. Hernádi nem szélső. Ez a sor akkor javult fel, amikor Lakat ment a balszélre.” (1945 – Győri ETO)
„Remek küzdelmet vívott a két csapat. A Ferencváros fergeteges támadásokkal kezdett, s az első negyedóra rohamaiból arra lehetett következtetni, hogy könnyen győz, azonban a salgótarjániak önfeláldozó,lelkes és jó csapatjátékukkal a mérkőzés háromnegyed részében kétessé tudták tenni az eredményt. Sokáig vezettek, kitűnően védekeztek, s néha gyors, gólveszélyes ellentámadásokra is futotta erejükből. A Ferencváros azonban képes volt újítani. A zöld-fehérek főleg a második félidő derekától kezdve egyre-másra vezették támadásaikat, a csatárok rendkívül sokat lőttek, és a hajrát erővel is jobban bírták, mint a vendégek. A Ferencváros győzelme megérdemelt.” (1962 – Salgótarján)
Tempó, Fradi!: Az esős, szeles és hideg idő sem tudta visszatartani a szurkolókat, hogy az év utolsó mérkőzésén, a továbbjutás reményében biztassák a csapatot. A második mérkőzés után a Fradi és a Wiener SC vezetői hiába egyeztek meg semleges helyszínben, az európai szövetség határozott állásfoglalása és ragaszkodása a kiíráshoz végül a szerencsére bízta a döntést – mely nekünk kedvezett. Mivel Rákosi Gyula sérülése nem jött rendbe és a Kökény, Juhász, Albert, Friedmanszky, Fenyvesi csatársor ilyen összetételben még soha nem lépett a pályára, ezért a szurkolók főleg Albert Flóritól várták a gólokat. Nem is csalódtak benne a szurkolók, két góljával vertük az osztrák Wiener SC-t és jutottunk a harmadik fordulóba. Az elsőt a találkozó 58. percében szerezte, Kökény robogott el a jobbszélen, mintaszerű beadására remekül érkezett és 5 méterről fejelt a jobb alsó sarokba. A második gólja még ennél is szebb volt, a változatosság kedvéért Friedmanszky a bal szélen futott el és adta be a labdát középre, amit az egyik osztrák védő épp elé bólintott, és habozás nélkül, kapásból vágta azt a dermedten álló Szanwald kapujába. A hideg idő és az eső ellenére addig is remek hangulat volt, de a második gólunk után szinte felrobbant a Népstadion. Már az ernyők is útban voltak, hiszen úgy ölelkezni és a tapsolni, hogy közben magasba tartjuk az ernyőt, cirkuszi akrobatának kellene lenni. “Vastapssal búcsúzik a negyvenezres közönség. Az eső változatlanul ömlik, de egyetlen nyitott ernyőt sem látni. A tapshoz az ember mindkét kezére szükség van. No, nézd, így is lehet? Csak így lehet!” (1964 – Wiener SC)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez