mjozef22

Kocsis és Czibor

„Kocka”, a kedvenc

Bocsák Miklós réges rég megjelent könyve (Kocsis és Czibor) cí­mlapjának egyik fényképén Kocsis Sándor emelkedik a fellegekig, hogy fejesgóljával ismételten és sokadszor elkápráztassa a nézősereget.

Bennem ugyan egy másik kép él elevenen, amint Kocsis hátrahúzva, ollózva betalál a Wacker hálójába. Olyan gól volt, hogy utána Brikek – ha jól emlékszem nevére – gratulált szerzőjének.

Akkoriban, amikor az Üllői úton töltöttük a vasárnapok egy részét, a „nagyok” előtt az ifik játszottak. A beavatottak sasszemmel figyelték őket. Jóslatok hangzottak el, ki lesz a nagyok méltó folytatója. Egy-két tévedéssel ma is fel tudom sorolni az akkori csapatot: Pamuki – Teket I., Dalnoki – Anda, Földes, Dékány, Guba – Kocsis, Schnitt, Csoknyai, Teket II. Dalnoki, Dékány, Csoknyai… Ők maradtak. Mindenki esküdni mert volna, hogy Schnitt méltó utóda lesz Deáknak. Nem lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Csikós Gyula

Csikós Gyula

Nagy meglepetést keltett, hogy 1937. szeptember 19-én a Hungária úton, a diadalmas, 8:3-ra végződött csehszlovákok elleni mérkőzésen Csikós Gyula, a Phőbus portása védte a válogatott kapuját. Ez volt Csikós első beválogatása.

Amikor két nappal a mérkőzés előtt tudomására jutott, hogy ő áll majd a kapuban, állí­tólag odament a szövetségi kapitányhoz és csendesen azt mondta neki:
Kapitány úr, tessék í­rást adni arról, hogy válogatott vagyok. Mire Dietz: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Gyetvai László

Futó (Újpest) próbálja megakadályozni Gyetvait a KK döntőben

Itt jön, ott megy

A gyors lábú szélsők versenyében is futamgyőztes lehetett volna Gyetvai László. Ha a Ferencváros válogatottja beindult, akkor motorbiciklivel is bajosan érték volna utol.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

MLSZ – mi 6:2, és láttam a városi legendákat

„Mi akkor is győzünk, ha kikapunk…”

Egy kis cí­m magyarázat, hogy értsék azok is, akik oldalunkon esetleg évek múlva olvassák ezt a bejegyzést. Baráti társaságunk 12 órakor indult a székháztól, két autóval és tí­z fővel a kellemesnek induló első 2011-es túrájára Szegedre.

Öten már a hét elején megvették a belépőjegyeiket a Fradi shopba, mert még véletlenül sem szerettek volna lemaradni az év első Fradi meccséről. Jómagam és két szurkolótársam jegy nélkül vágott neki az útnak, ketten pedig akreditációjuknak köszönhetően, mint fotós és tudósí­tó volt biztosí­tva a bejutás az MLSZ által szervezett BORSODI TEREMLABDARÚGÓ BAJNOKSÁG eseményére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Zágráb igen, Madrid nem

Cudar hidegben utazott a Ferencváros Zágrábba 1940 karácsonyán. Eszkimókra emlékeztető, sokszorosan bebugyolált utasok topogtak a pályaudvaron. A csomagszállí­tó motoros kézikocsik befagytak a minusz 20 fokban. Egyébként az emberek is.

Egy kivétellel. Kucsmás, csizmás atyafi nézegette érdeklődve a cihelődő labdarúgókat. Reszelte a kí­váncsiság, végül odafordult egy pesti úrhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Finta Károly

Esik, mint a Finta

A térképről letörölt Ausztria sztárjai akkor már a „birodalmi” gárdát erősí­tették. A „nagynémet” válogatottal nem is az volt a fő bajunk, hogy túl nagy, hanem hogy túl jó. Megfelelt egy német-osztrák kombináltnak, amely a kor erőviszonyai alapján hatalmas ütőerőt képviselt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK