Az Üllői úti stadion: 1940-1949

Világoskék nadrág és zöld-fehér csí­kos mez

1940. július 7. Az Üllői úton apró kellemetlenséggel kezdődött a Ferencváros – Belgrád kis KK-mérkőzés. Az új fehér nadrágok mind kicsik voltak, a játékosok világoskék nadrágban és zöld-fehér csí­kos mezben lépett pályára. A nagyobb kellemetlenséget a BSK okozta, és bizonv a félidő után nagyon kétségessé vált a Fradi győzelme, illetve tovább jutása. Szünet után azonban nagyon feljavult a Fradi, és végül Lázár pazar gólja a döntőbe jutást (2-0) jelentette.

Ezúttal is nyolc fradista játszott a válogatottban!

1940. október 6., Budapest, Üllői út.
MAGYARORSZÁG-NÉMETORSZÁG 2:2
Góllövő: Kiszely, Kincses.
Boldizsár (Kispest) – Pákozdi (Elektromos), Polgár (Ferencváros), Pósa (Ferencváros) – Lázár (Ferencváros), Sárosi III. (Ferencváros) — Kincses (Kispest), Sárosi (Ferencváros), Finta (Ferencváros). Kiszely (Ferencváros), Gyetvai (Ferencváros). Szövetségi kapitány: Ginzery Dénes.

A 31. percben végre kitesz magáért a magyar csapat. Sárosi jól ad előre Fintának, ő rögtön továbbadja Gyetvainak, Gyetvai egyből í­vel a kapu elé, Kiszely most nagy lendülettel ugrik a labdáért. Feje megelőzi a kifutó Klodtot és és az í­velt labda a kapus fölött beszáll a német kapuba. Kiegyenlí­tettünk, 1:1!

Ezúttal is nyolc Fradista játszott a válogatottban!

Az év legjobb mérkőzése! Káprázatos játék!

Ilyen cí­mekkel jelentek meg a tudósí­tások az 1940.12.15.-i Ferencváros—Gradjanski 6-0-ás mérkőzésről. A Bajnokok Tornáját a Ferencváros, a Gradjanski és a bécsi Rapid részére szervezték. Oda-vissza alapon mindegyik játszott minden ellenféllel. A Fradi Üllői úti rajtja talán túlságosan is jól sikerült, a szurkolók már az elsőséget emlegették.

A Gradjanski játékosai úgy elkedvetlenedtek, hogy a mérkőzést követő keddi edzésüket elhalasztották. A „lelki beteg” játékosok csak a gőzfürdőt vették igénybe …

Gyaloglócsúcs az Üllői úti pályán

Selmeczi József, az FTC hí­res gyaloglója 1941 júliusában azzal a kéréssel állt elő, hogy rendezzenek neki egy gyaloglóversenyt, mert úgy érzi, hogy megdönti az 1 órás gyaloglás hazai csúcseredményét. A verseny előtt egy órával hatalmas zápor zúdult a pályára, de azután a versenyre kisütött a nap. És Selmeczi állta a szavát: új országos csúcsot ért el: 1 óra alatt 12 977 métert gyalogolt az Üllői úti pálya salakján.

Bajok a B-közép helyével

1941-ben a Nemzeti Sport egy szurkoló panaszos levelét nyilvánosságra hozta, amelyben többek között ezeket í­rta:

A földlépcsőkkel kiképzett állóhely hétről hétre mind jobban omlik össze. A földet tartó falécek elkorhadtak, letörtek, a föld pedig omlik utánuk. Az állóhelynek ma már egy igen tekintélyes része nem lépcső, hanem valami kő- és fatörmelékkel vegyes domboldal. A Ferencváros vezetősége évekkel ezelőtt betonlépcsőt í­gért a B lelátó elé. Nos, lemondunk már a betonról, csak a meglévő rossz részeket javí­tsák ki, amí­g nem késő, mert rövidesen a meglévő jó részek is tönkremennek és elpusztul a B-közép helye.

A hibák kijaví­tására egész 1943-i g kellett várni:

Kilencgólos félidő

Az 1942. június 7-én játszott Ferencváros— Lampart mérkőzésnek az a „történelmi” jelentősége, hogy a Fradi a II. félidőben 9 gólt rúgott! Az 53. percig a Lampart 1-0-ra vezetett, aztán jöttek a ferencvárosi gólok. Bajnoki mérkőzésen kilenc gólt — egy félidő alatt! — azóta sem ért el a Ferencváros. Ez a félidei gólrekord is az Üllői úti pálya nevezetességei közé tartozik.

70 ezres pálya készül

bővebben …

A Gyáli úti „stadion”

A Gyáli úti, úgynevezett hátsó pályán ma már jó gyepszőnyeg várja a játékosokat.

Sokan emlékeznek rá, hogy azelőtt is földes pálya volt, kemény talajáról a játékosok el is nevezték „kopogósnak” … Azt viszont ők sem tudhatták, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még házak, jobban mondva barakok álltak ezen a területen. Ez volt a hí­rhedt Zita-telep. A negyvenes évek elején kezdték a bontását, amelyről egy 1942-es cikkben ezeket olvashattuk:

„A Gyáli úti 34. számú kapun lépünk be. Bent, a hatalmas grundon, óriási homokbuckák, téglahegyek és farakások között dolgoznak a munkások. Megtudjuk, hogy 74 barakból állt a Zita-telep, amely az első világháború sebesültjei számára készült. Később aztán a lakáshiány miatt nem bontották le a telepet, hanem a legszegényebb néposztály húzta itt meg magát, az Éjjeli menedékhely cí­mű világhí­rű Gorkij-dráma hőseiéhez hasonló életét itt tengetve. A fővárosnak ez a szégyenfoltja eltűnt a térképről. Ahol szenny, piszok és bűz terült el, ott rövidesen korszerű, betonlelátós pálya hirdeti majd fővárosunk fejlődését.”

Igen, az új FTC-stadion (70 000-es!) épí­tésének a gondolata már ekkor foglalkoztatta az FTC és a város vezetőit. Csakhogy egy fillér sem volt, ráadásul tombolt a II. világháború …

Háborús hí­r

1944 májusában az MLSZ felszólí­totta valamennyi pályatulajdonos egyesületet, hogy haladéktalanul kezdjék meg sporttelepükön az óvóhelyek épí­tését. A pályákon az óvóhely nem a közönség részére épült, azt csak a csapatok, a játékvezető, a sajtó és a jelenlévő szövetségi vezetők használhatták.

Az utolsó Magyar Kupa-döntő

Magyar Kupa néven ekkor — 1944. június 25-én — rendeztek utoljára döntőt Budapesten. Ez a találkozó is az Üllői úti pályán volt (Ferencváros—Kolozsvár 2-2). A megismételt döntőre Kolozsváron került sor, ott a Fradi 3-1-re győzött. Ez volt a vidéken játszott első kupadöntő!

Félbeszakadt Fradi— Újpest — légiriadó miatt!

1944. október 29-én a Ferencváros—Újpest rangadó a II. félidő 38. percében légiriadó miatt félbeszakadt! A találkozó 1-1-es állásnál maradt abba. Ha még 7 percet játszanak és ez marad az eredmény, ma eggyel több ferencvárosi bajnoki elsőségről beszélhetnénk! Ugyanis a rangadó újrajátszása sem sikerült. Karácsonyra tervezték, de elmaradt. A csapatok sőt, aránylag sok néző is kimerészkedett az Üllői úti pályához, de a kapukat ki sem nyitották. A rendőrség visszavonta a mérkőzés lejátszására adott engedélyt. A külső Üllői úton már a szovjet csapatok készültek Budapest felszabadí­tására!

AZ ÜLLŐI ÚTI PÁLYA ARÁNYLAG SZERENCSÉSEN MEGÚSZTA A HÁBORÚ PUSZTÍTÁSAIT. AZ A ÉS A B LELÁTÓ KAPOTT UGYAN BELÖVÉST, DE NAGYOBB BAJ NEM VOLT, CSAK AZ ÁLLÓHELYI RÉSZRŐL HIÁNYZOTT NÉHÁNY DESZKA. LASSAN RENDEZŐDTEK A SOROK ÉS MEGINDULT AZ ÉLET.

A Kispestiek, az Angyalföldiek és az Újpestiek ellen kezdődött

1945. április 22-én — egy hideg vasárnap volt — mindössze 1500-an gyülekeztek a felszabadulás utáni első Üllői úti mérkőzésre. A Kispest elleni barátságos mérkőzésen Sárosi góljaival mentette meg a Fradi az „egyik pontot”, a találkozó 2-2-vel zárult.

Az első bajnoki mérkőzés 1945. május 6-án a Vasas ellen volt.

Vasárnap fél 3 előtt értünk ki az Üllői útra. Fekete, hömpölygő áradat törte magát az Üllői úton kifelé a pályára. A járda megtelt, leléptek a kocsiútra és szinte forgalmi akadályt képeztek a ritkán közlekedő gépkocsi számára. A József krt. és a Szt. István kórház között kiálltak a villamosok, nem bí­rták el a háromszoros túlterhelést. A tömeg í­gy gyalog indult meg. Mint a kiáradt Duna, úgy zúgott, hömpölygött kifelé a széles Üllői úton.

Viharzó ferencvárosi támadás vezeti be a játékot. Zúg a »Hajrá, Fradi!« Remek az iram. A 15. percben néma felállással áldoz a 12 000-es tömeg az elesett szovjet hősök emlékének. A 20. percben Gyetvai előreadására Aknavölgyi kijön, de megcsúszik, Tóth is odafut, de neki sem sikerül elkanalazni a labdát. Sárosi ott van és besétál vele a kapuba. 1-0-ra vezet az FTC!

Megszületett a felszabadulás utáni első ferencvárosi bajnoki gól! Az első győzelem azonban nem, mert a piros-kékek 2-1-es sikerével zárult a találkozó.

Egy hét múlva már a Fradi első győzelmének tapsolhatott az Üllői úti publikum: Ferencváros—Újpest 1-0! A győzelmet jelentő gól Gyulai László nevéhez fűződött.

Ismét örökrangadó!

Hosszú szünet után a korábban feloszlatott MTK is rangadóra készülhetett:

„Minden józan gondolkodású ember tudta, hogy eljön ez a nap, mégis olyan jólesik most a sorsolásra rápillantani, ahol ez áll: május 31. FTC— MTK.”

A pályaválasztásnak ezúttal nem sok jelentősége volt. A Hungária körúti pálya romokban hevert, az „otthontalan” MTK — sokszor Fradi-mezben! — az Üllői úton tartotta edzéseit…

Az örökrangadón az eseményhez illő ünnepi hangulat az első félidőben nem mutatkozott meg. A játék alacsony szí­nvonalú, unalmas volt. A II. félidőben a többet kezdeményező MTK egy támadását siker koronázta, és ez az 1-0 egyben a végeredményt is jelentette.

Az örökrangadóról a rádió helyszí­ni közvetí­tést adott.

„Beszélő”:  Tállai — azaz Szepesi György volt. Élete első mérkőzésközvetí­tésén Fradi-gólt nem kiálthatott az éterbe …

Két magyar—osztrák 48 órán belül!

A felszabadulás utáni első válogatottmérkőzést az Üllői úton rendezték. Hömpölygött a szurkolók áradata, végül 40 ezer ember zsúfolódott össze. Még a futópályán is szurkolók ültek … Barcs Sándor mondott üdvözlőbeszédet, majd a felcsattanó tapsot követően elindult a labda 90 perces útjára. Jobban mondva: csak 19 percre! Az történt ugyanis, hogy a 18. percben Sesta a 16-oson belül kézzel leütötte a labdát.

A megí­télt tizenegyesből Rudas szerezte meg a magyar válogatott felszabadulás utáni első gólját. A középkezdést már nem ezzel a labdával végezték, mert az a tizenegyest követően kilyukadt…

Érdekes, hogy a második magyar gól után is labdát cseréltek, í­gy ezen a mérkőzésen összesen 3 labdával játszottak! A találkozót követően Vörös János honvédelmi miniszter szólt a játékosokhoz és egy-egy szép serleget adott a magyar és az osztrák csapat valamennyi tagjának.

Mindez 1945. augusztus 19-én az Üllői úti pályán történt, ahol a magyar válogatott 2-0-ás győzelemmel kezdte történetének újabb fejezetét. És győzelemmel is folytatta.

Mindmáig egyedülálló — talán az egész világon —, hogy 24 órán belül megtartották a válogatott mérkőzés visszavágóját! Másnap szintén az Üllői úton: Magyarország—Ausztria 5-2! Ezen a mérkőzésen játszott először a válogatottban Puskás Ferenc, a magyar labdarúgás későbbi legendás alakja, minden idők egyik legnagyobb magyar futballistája. Cí­meres mezben ő is az Üllői útról indult el a világhí­rnév felé …

Az FTC nyerte a karácsonyi serleget

Az FTC felszabadulás utáni első nemzetközi mérkőzését az Üllői úti pályán játszotta 1945. december 26-án. Az Admira elleni 6-1-es mérkőzésen, amikor a Fradi az egyetlen gólt kapta, egy néző hangtalanul összeesett és meghalt…

A karácsonyi serleg-döntőben: FTC—Vasas 4-1! A Szakszervezeti Tanács által felajánlott tiszteletdí­jért nagy iramú, időnként szí­nvonalas mérkőzést ví­vtak a csapatok. A mérkőzés után különajándékozásra is sor került. Kijelölték a torna két legjobb játékosát — Lakatot az FTC-ből, Aknavölgyit a Vasasból —, majd Gallowich Tibor szövetségi kapitány átnyújtotta nekik az FTC Baráti Kör által adományozott dí­jakat.

Ellopták a kerí­tést…

1946 februárjának egyik napján történt: „A pusztí­tó orkán a labdarúgópályákat sem kí­mélte. Az FTC-pálya főkapuja volt az első, amely kidőlt, továbbá az egyik pénztárbódé repült ki az úttestre. Kivágta a vihar az A lelátó mögött a kerí­tés egy kis részét is és ugyanez történt a teniszpályánál. Meglazult az egyik kapufa is. Alex István, a pálya mérnöke ezeket mondta a kárral kapcsolatban:

— Nagyjából már helyreállí­tottuk a kidőlt részeket. Sajnos, a kerí­tés egy részét az éjszaka ellopták. Szerencsére a lelátók körül semmi baj nem történt, szilárdan ellenállt a pusztí­tó viharnak. A kár a mai árak mellett meghaladja a százmillió pengőt.” Az infláció miatt egy villamosjegy ára akkor 20 000 pengő volt… Három hónap múlva az Üllői úti pályára egy állóhelyjegyért 15 milliárdot kértek!

Politikusok az Üllői út gyepén!

1946 júniusában nem mindennapi labdarúgó-mérkőzésre került sor a Fradi-pályán: a Nemzeti Parasztpárt vezetősége és a Magyar Kommunista Párt vezetői rúgták 90 percen át a labdát! A találkozót — 2000 szurkoló jelenlétében — Becskő József, az MLSZ elnökhelyettese vezette.

A két csapat összeállí­tása ez volt: MKP: Gallowich Tibor (szövetségi kapitány) — Szirmai István, Kádár János — Apró Antal, Sebes Gusztáv, Széli Béla — Széli Jenő, Köböl József, Hidas Ferenc, Sebes II., Czeczei. NP: Matics dr. — Horváth, Kerek — Tamássy, Király, Dékány (Énekes) — Kertész (Borsos), Szabó, Szűcs, Farkasinszky, Nánásy (Erdei).

A Parasztpárt elejétől végig fölényben játszott és biztosan győzött Szabó, Borsos és Énekes góljaival. Jó: Tamássy, Kertész, Szabó, Farkasinszky, Dékány, ill. Kádár, Sebes II. és Széli B.

Kádár János értékelése: „Nincs jobbszárnyunk …”

Fűmag és forint

1946 nyarán az alaposan kikopott gyepszőnyeg felfrissí­tésére új fűmagot vetettek az Üllői úton. A magyar pénzt is „felfrissí­tették”: megszületett a forint! Érzékeltetésül, hogy milyen árak voltak: egy Népsport 1946. július 31-én 100 millió adópengőbe került! Augusztus 1-jén a Népsport új ára 60 fillér volt… Az Üllői úti pálya belépőjegyei is csak 2-3 forintba kerültek.

SZÚR — az Üllői úton

1946. augusztus 25-én rendezték meg első í­zben a SZÚR-t az Üllői úti pályán, tehát nagy stadionban. Hétezer néző jelenlétében játszottak a csapatok Dorogi Andor bí­ráskodása mellett. A SZÚR-on 3-2-es félidő után a szí­nészek 4-2-re győztek az újságí­rók ellen. A gólszerzők Pataki Jenő 2, Palotai István 2, illetve Szűcs László és Végh Gyula voltak.

Nagy volt az FTC! — ez biztos!
Nagy lesz az FTC — ezt remélik a Ferencvárosban

Csütörtökön este ismét összeült a nagy zöld-fehér család. Az oly sok dicsőséget látott FTC-klubház kifosztott rideg falai  most melegséget sugároztak. Ezúttal az ifiket, az utánpótlás reménységeit ünnepelték, ahol Nádas Adolf  az FTC elnökének szavai után Sárosi Gyurka szavai csaltak könnyet saját szemébe.

Tűzijáték

1946 októberében a Ferencváros 5-0-ra győzött a szegediek ellen. A II. félidőben tűzijátékot rendezett az FTC csatársora. Sárosi dr. három gólt szerzett, az egyiket a kapunak háttal állva sarkalta a hálóba! Nemcsak a csapat, a közönség is tűzijátékot csinált:

Sötétedik és az állóhelyeken köröskörül fáklyákat gyújtanak a lelkes Fradi-szurkolók és egészen esti villanyfényes mérkőzés látszatát keltik. A közönség 5-0 után is a pályán marad és tombolva ünnepli a zöld-fehéreket.

Kuriózum: 2+1

Kettős rangadó: magyar specialitás, hogy az egy városból való csapatok rangadóját
(amely nagyhagyományú, sikeres klubok esetében méltán nevezhető örökrangadónak) egyazon helyszí­nen megduplázták, eképpen született meg a kettős rangadó.

Szepesi György visszaemlékezéséből tudjuk, 1947 tavaszán a Ferencváros stadionjában egymás után következett a SZAC – Szeged, majd az MTK – Vasas, végül az FTC – UTE mérkőzés. Ahogy ő jellemzi: erre sem azelőtt, sem utána nem volt példa.

Nagy nap volt szerdán délután az Üllői úton

Ekkor (1947. május) mutatkozott be az új edző, Opata Zoltán. A bemutatkozás imí­gyen zajlott le:

Hí­rnök jő s pihegve szól: Jön! Jön!

Opata belép: Jónapot kí­vánok!

Nádas elnök: Fiúk, bemutatom nektek Opata Zoltán urat.

A vezetőség úgy határozott, hogy az ő kezébe adja a csapatot. Nem azért, mintha nagy baj volna a csapat körül, de azt akarjuk, hogy Opata kellő szigorral és szakszerűséggel rendbehozza a csapatot. Dolgozzatok a keze alatt komolyan, becsülettel és ne a múltbeli felületességgel, s akkor az eredmény nem maradhat el.

Opata (láthatólag meghatottsággal küszködve):

— Gyerekek, én a következőket szeretném elmondani. Ez a név, hogy Ferencváros kötelez, és pedig sokra kötelez. Ezt én mondom nektek, a régi MTK-ista. Ámbár igaz, hogy hajdanában én is a Mester utcai kereskedelmibe jártam a Fradi-játékosok bölcsőjébe, s talán csak tévedésből kerültem az MTK-ba.

Büszkének kell lenni minden játékosnak arra, hogy a ferencvárosi szí­neket viselheti, de — dolgozni is kell ám ezért. Láttam tavasszal csaknem minden meccseteket, s bizony nem voltam elragadtatva tőletek. Én a heti munkában nagyon szigorú leszek, mert komoly hétköznapi munka nélkül vasárnap nem lehet rendkí­vülit nyújtani.

Márpedig a Fradi hatalmas tábora jó Fradit akar és jogosan. Ez a jó Fradi meg is fog születni, ha hallgattok rám. Ebben a csapatban igenis vannak jó képességek és ezeknek ki is kell jönniük. Baráti szellemet akarok és nem pártoskodást. Gyerekek! — a régi fradisták meg tudtak egymásért halni nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is. Én nem főnöknek jöttem hozzátok, hanem apának, akinek az a szándéka, hogy a Fradi újra nagy legyen. És ha hallgattok rám, í­gérem, hogy újra nagy is lesz.

Nagy László futballelnök:

– Én még csak annyit akarok mondani, hogy most minden játékos tiszta lappal indul. Aki eddig azt hitte, hogy az edző méltatlanul mellőzte, most beküzdtheti magát a csapatba.

Opata:

— Fiúk, kérem, hogy ne hí­vjanak edző úrnak, Zoli bácsi vagyok és passz…

Leszakadt lelátó

A pálya történetének legnagyobb gyásznapja: 1947. május 4. A magyar-osztrák válogatott mérkőzés kedves ünnepséggel kezdődött. Hajós Alfréd, az első magyar—osztrák mérkőzés résztvevője, a magyar labdarúgás félévszázados jubileuma alkalmából ünnepélyes kezdőrúgással indí­totta el a labdát.

Az ünneplés az első félidő 12. percében is folytatódott, hiszen ekkor már 2-0-ra vezetett válogatottunk. Az örömujjongásba azonban sikolyok is vegyültek. A B lelátó és a Springer-szobor közötti állóhelyen levők rázuhantak az alattuk lévő korzóülés közönségére. Néhányan alaposan megsérültek. De ha csak ennyi történt volna … A II. félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felőli kanyarjában.

„A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszí­nén voltunk és í­gy közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy 8 méter magasságban szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak. A helyszí­nre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A romok alól kimenteiteket a teniszpálya szélén a gyepre fektették le.

Perceken belül nagy szirénázással tí­z mentőautó érkezik, továbbá teher- és személyautókat is igénybe vesznek a sebesültek elszállí­tására. Az egyik szerencsés menekült a következőket mondja a lelátó leszakadásáról:

— Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló, és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé. Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem, a combját törte.

A mérkőzés a szerencsétlenség ellenére pár perces szünet után folytatódott. Szusza í­gy nyilatkozott a mérkőzés után:

— Rettenetes érzés vett erőt rajtunk, jómagam hosszú ideig szinte önkí­vületi állapotban lézengtem a pályán. Még Pawuza, az osztrák hátvéd is sí­rt az események hatása alatt.

A játék folyt, de a hangszórón keresztül állandóan kérték a mérkőzésen levő orvosokat a baleset szí­nhelyére. Sajnos, ez a mérkőzés nem az 5-2-es magyar győzelem, hanem a tragikus szerencsétlenség miatt vált emlékezetessé …

Az Üllői úti pályán történt tribünleszakadás miatt a sporttelepet rövid időre betiltották. A szerencsétlenség előidézését a pálya befogadóképességét meghaladó nagy tömeg és a rossz állapotban lévő falelátók okozták. Hogy hogyan jutottak be ennyien? Ezt a kérdést feszegette az újonnan megjelenő újság, a Sport is:

»Beszéltünk Nagy Marcellal, az MLSZ pénztárosával, s ő ezt mondta: — Szerintem az MLSZ-t nem terheli felelősség. A pálya befogadóképességét 38 600-ban állapí­tották meg, ezzel szemben az MLSZ csupán 37 200 jegyet adott ki.

Nádas Adolf, az FTC ügyvezető elnöke ezt mondta munkatársunknak:

— A mérkőzés előtt hivatalosan megvizsgálták a sporttelepünket, s a mérkőzés lejátszását engedélyezték. Szerintem mi sem követtünk el semmiféle hanyagságot.

A rendőrségi nyomozástól függetlenül mi is folytattunk egy kis különy-nyomozást. Szakértők szerint több mint 40 000 néző volt vasárnap bepréselve az FTC-pályára. Hogyan történhetett ez meg? Ezt talán sikerült megállapí­tanunk:

1. Jegyhamisí­tók dolgoztak. Az állóhelyjegyeket hamisí­tották. Feltűnő volt, hogy még pénteken, sőt szombaton is a város különböző pontjain százas tömbökben kí­nálták az állóhelyeket. A jegyhamisí­tók főhadiszállása az egykori másodrangú körúti kávéház volt. A hamisí­tók pénzügyi vezéreként az alvilágból »Buli« néven becézett régi jegyüzért emlegetik. Társai »Rücskös« és »Kokas« alvilági névre hallgatnak. Hétfőn este a kérdéses kávéházban helyszí­ni szemlét tartottunk. Feltűnően üres volt.

Az egyik fiatalembertől megkérdeztük: — Van-e jegy a magyar—olaszra? Ezt felelte: — Én nem foglalkozom ilyesmivel, szombaton este azonban kilószámra kaphatott volna itt jegyet az osztrák—magyarra.

2. Felhí­vjuk az illetékesek Figyelmét a következőkre: az állóhely közönségének köréből sokan panaszkodtak, hogy a belépéskor a jegyszedők nem szakí­tották el a jegyeket, hanem egyszerűen elvették. Feltehető tehát, hogy a jegyek újra forgalomba kerültek …«”

A szerencsétlenség következtében több százan megsérültek, és szinte hihetetlen, de szerencsére haláleset nem történt! A legsúlyosabban egy Varga Pál nevű fiatalember sérült meg, egész életére nyomorék lett. Évekig kezelték, de rokkant maradt. A klub pénztárosaként alkalmazták — a klubházban lakott — és negyedszázadon át becsülettel látta el feladatát.

Betiltották a FTC-pályát

Jelentkezik a lelátó-szerencsétlenség

IGAZI LÉGTORNÁSZA

Válogatott hátvéd játszott a Fradiban — jobbszélsőt!

1947.05.26. Ferencváros—Bratislava 6—2. Valamennyi gól a II. félidőben esett! Még egy érdekesség ezen a mérkőzésen, válogatott hátvéd játszott a Fradiban — jobbszélsőt! Igen, eltalálták, Rudas Ferencről van szó, aki szélvészgyorsaságát a szokatlan poszton is kamatoztatta: két gólt lőtt!A csapat két legjobb embere a három gólt szerző Szabó, valamint a „veterán’ Sárosi Gyurka voltak.

Albán „tiszteletkör” és Deák bomba a bal felsőbe

1947. augusztus 20., Budapest, Üllői út. MAGYARORSZÁG-ALBÁNIA 3:0
Góllövő: Zsolnai, Egresi, Deák.
Grosics (MATEOSZ) – Balogh (Újpest), Szűcs (Újpest), Laborcz (Újpest) – Nagymarosi (Újpest), Zakariás (MATEOSZ) – Egresi (Újpest), Hidegkúti (MTK), Deák (FTC), Zsolnai (MATEOSZ), Hegedűs (MTK). Csere: Zsengellér (Újpest). Szövetségi kapitány: Gallowich Tibor.

Az albán válogatott zöld mezben és fehér nadrágban lépett az üllői úti pálya küzdőterére, de előbb albán szokás szerint körbefutották a pályát és integettek a nézőknek . . .

Deák a II. félidő 8. percében szokás szerint nagy lendülettel tört a kapu felé és a 16-osról jobbal hatalmas bombát ragasztott a bal felső sarokba!

Együtt a szakosztály

1947. december 23-án bensőséges karácsonyfa-ünnepséget rendezett a Ferencváros vezetősége. Ott voltak a klubházban az első csapat játékosaitól kezdve a kölyök futballistái valamennyien, és a szakosztály tagjai apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. A szeretet ünnepén együtt volt a Fradi focicsaládja …

Élmunkások — páholyban

Az MLSZ vezetősége 1948 februárjában nem mindennapi újí­tást vezetett be: elrendelte, hogy minden NB l-es csapat sporttelepén ülőhelyet kell biztosí­tani a munkaversenyben élenjárók részére. Az élmunkások így külön páholyból nézhették a mérkőzéseket… Február 15-én indult a bajnoki idény az Üllői úton FTC—Újpest rangadóval. Mondani sem kell, hogy telt ház, 37 ezer néző (6789 ülő, 30 241 álló = 37 030) ujjongott a Fradi 2-0-ás győzelmének.

Dr. Münnich Ferenc az Üllői úton

1948. március 20-án történt:

„Az FTC-pálya klubházának ódon, viharvert falai között tartotta idei, rendes évi közgyűlését a Ferencvárosi Torna Club. Ünnepe volt ez a nap az FTC-nek, mert az elnöki székbe olyan sportembert ültetett, aki majdnem egész életét harcokban, a nép ellenségei ellen ví­vott harcokban élte át. Dr. Münnich Ferenc élete valóságos hősköltemény és büszke lehet a Ferencváros, hogy ilyen embert nyert meg elnökének.
A főtitkári jelentés ismertetése közben érkezett meg a közgyűlésre dr. Münnich Ferenc altábornagy, az FTC új elnöke, akit viharos ünneplésben részesí­tett a közgyűlés tagsága.”

Az FTC felszabadulás utáni első elnökét tehát az Üllői úti pályán, otthonunkban köszönthették az esemény részesei.

Két hét múlva a húsvéti torna résztvevői már a dr. Münnich Ferenc által felajánlott serlegért mérkőztek. Sajnos nem ferencvárosi játékos vehette át dr. Münnichtől a serleget, jobb gólarányukkal az újpestiek nyerték a tornát.

Fűavató mérkőzés

1948. október 9-én az FTC —Haladás (5-1) mérkőzésen történt:

Az újonnan füvesí­tett FTC-pályának szombaton délután volt a hivatalos megnyitó ünnepsége. Gyönyörűen fest a fű a játszótéren. Mindenütt egyenletesen, szépen zöldell a gyepszőnyeg. Mindenütt rend és tisztaság van a pályán, csak a B lelátó előtti állóhely körlépcsője nem készült még el. A Springer-szobor előtti részen viszont már új lépcsősor virí­t. Már 2 órakor zsúfoltan érkeznek a villamosok. A pénztárak előtt életveszélyes a tolongás. A Springer-szobor előtti kosárlabdapályán az FTC és a BSE csapata játszik bemutató mérkőzést.

Ezúttal a labdarúgók a nagy gólkülönbségű győzelem ellenére sem kápráztatták el a nézőket, sokáig 1-1 volt az eredmény. Na, de a lényeg, a győztes „fűavatás” megtörtént…

Fradi — felsőfokon!

1948 őszén fantasztikus sikereket értek el a fradisták. Az Üllői úton többek között 13-0-ra verték a Győri ETO-t (a felszabadulás óta mindmáig ez a legnagyobb gólarányú Fradi-győzelem bajnoki mérkőzésen!), és 10 forduló lejátszása után veretlenül álltak az élen. A II. félidőben egyetlen gólt sem kaptak Rudasék, elöl pedig Kocsisék 34 gólt szereztek.

A 34-0-ás második félidei gólarány óriási játékerőt sejtet! Tódult is a nép az Üllői útra. No de hányan is fértek akkor az FTC-pályára? Több mint negyvenezren! A jegyárakról, az elővételi rendszerről í­gy í­rtak a Népsportban:

Az elővételi helyekre 15 000 jegyet adnak ki. Minden alkalommal visszahoznak belőlük, ezeket aztán a pályán árulják. A mozgóárusok és a pénztárak 20 000 darab jegyet dobnak piacra. Régi tapasztalat, hogy két okból is célszerű elővételben vásárolni: nem kell sorbaállni és olcsóbb. Az állóhely elővételben 4,50, a helyszí­nen 5 forint. A B lelátóülésnél viszont már 1 forint a különbség. A helyszí­nen 10 Ft, elővételben 9 Ft. Az A páholyba szóló jegyekre 2 Ft kedvezményt kap az elővételben vásárló szurkoló. A páholy elővételben 23, a helyszí­nen 25 Ft! Sokan az állóhelyek árát is drágának tartják, mert az 5 Ft-hoz még hozzájön a villamosköltség, nyáron pedig még egy pohár ví­z is .. . Ez pedig már 7 Ft! És mégis milyen sokszor van telt ház az Üllői úton!

Pályabetiltás

1948 decemberétől „kiürültek” az Üllői úti pálya lelátói. A csapatnak ugyan ragyogóan ment a játék, a szurkolók egy részével viszont probléma volt. A sportszerűtlen, valamint provokatí­v politikai megnyilvánulások miatt az MLSZ a Ferencváros szereplési jogát a hátralévő négy mérkőzésre megvonta és a bajnoki pontokat az ellenfél javára í­rta.

A Fradi-pályát négy meccstől betiltották, az ellenfelek pedig játék nélkül kapták a 2 pontokat… Hát í­gy is el lehet a veretlenséget veszí­teni! Aztán mégsem következett be a példátlanul vérlází­tó dolog. A csapat képviselői – köztük Kispéter Mihály csapatkapitány is – elmentek Rákosihoz „kegyelemért”. Végül a Fradi játékjogát visszakapta, de minden mérkőzését idegenben kellett lejátszania! Ebben három rangadó is volt…

FTC—Slavia 8-3!

Az 1949-es húsvéti torna első napján született ez a nagy sikert sejtető eredmény. A Slavia a csehszlovák bajnokságban pontveszteség nélkül állt az első helyen! A Fradi nagy gólarányú győzelmét a fergeteges első negyedórában elért három gólnak köszönhette. Zúgott a vastaps az Üllői úton!

Aztán április utolsó szerdáján ismét nagy tapsot kapott a Fradi: 7000 ezer néző előtt 5-4-re legyőzte a magyar válogatottat! Így egyáltalán nem volt meglepő, hogy a soron következő válogatottmérkőzésre hét fradista kapott meghí­vást a nemzeti tizenegybe. Valamennyien játszottak is az osztrákok ellen és — 6-1-re győztek!

1949. május 3.

A Ferencvárosi Torna Club ezen a napon volt 50 éves!

„Az FTC vezetői és versenyzői kedden délután bensőséges háziünnepség keretében áldoztak Springer Ferenc dr., az FTC alapí­tó elnöke emlékének az egyesület megalapí­tásának 50. évfordulóján.

Néhány percre félbeszakadtak az edzések és összegyűltek a sportolók a Springer-szobor körül, amelynek talapzatára az FTC sportolói tették le koszorújukat. Nádas Adolf mondott rövid beszédet, majd a sportolók nevében Rudas Ferenc méltatta az FTC nagy elnökének érdemeit és tett í­géretet arra, hogy az FTC sportolói a jövőben is a legnagyobb odaadással fognak küzdeni a pályán a zöld-fehér szí­nekért.”

A jubileumi ünnepségek második része a 11 nappal később rendezett FTC—Újpest rangadó előtt zajlott. 34 ezer néző ünnepelt az Üllői úti stadion lelátóin, amint a szakosztályok képviselői, az FTC vezetői körbevonultak a pályán. A másnapi választások miatt azonban az FTC méltatását, ünneplését nem vitték túlzásba, érthetően a választás propagandája kapott fő hangsúlyt. Aztán a sok sikert elért csapat sem játszott „jubileumi” formában: 5-0-ra kikapott az újpestiektől. Az Üllői úton!… Persze a bajnoki cí­met ez nem veszélyeztette: 1949. július 3-án bajnokavató ünnepség volt az Üllői úton (FTC—Tatabánya 6-2). A régi pályán ekkor volt utoljára bajnokavatás…

Főiskolai Világbajnokság

augusztus 14 – augusztus 21.

A X. Főiskolai Világbajnokság megnyitó ünnepségét az Üllői úti stadionban tartották. Harmincezer néző tapsától kí­sérve vonultak fel a résztvevő nemzetek képviselői, majd Dobi István miniszterelnök megnyitotta a főiskolai vb-t.

Az ünnepélyes megnyitó után rendezték a Franciaország—Észak-Korea labdarúgó-mérkőzést. A franciák nagy küzdelemben 3-2-re győztek. Az FVB ötödik napján a magyar válogatott is bemutatkozott. Kocsisék hazai pályán — ez a meccs is az Üllői úton volt — 9-1-re győztek Észak-Korea ellen.

A Franciaország elleni meccsen már kevesebb gólt értek el, a mieink „csak” 3-1-re győztek.

Amikor véget ér a mérkőzés, a magyar és a francia csapat is az emelvény elé vonul. A három csapatkapitány feláll az emelvényre, mögéjük sorakoznak a csapatok tagjai és a Himnusz hangjai mellett a három árbocra lassan felkúszik a három nemzet lobogója. A csapatkapitányoknak Stanley Rous, a nemzetközi ellenőrző bizottság elnöke adja át a tiszteletdí­jakat. Az első dí­jat — Kádár János belügyminiszter ezüstserlegét — a magyar csapat kapja.

Nagy Béla, Hoppe László í­rásainak, és Rudas Ferenc szerkesztőségünknek adományozott NEMZETI SPORT archí­vumának felhasználásával.

Előző rész: 1930-1939 – Következő rész: 1950-1959

– mjozef –