„A Fradi az Fradi. Még akkor is ott vagyok, ha nem vagyok ott.” – Ezt az örök érvényű gondolatot, érzést a Ferencvárosi labdarúgás legendás játékosa, Novák Dezső nyilatkozta amikor arról kérdezték, hogy nem hiányoznak-e számára az égig érő Üllői úti fák, melyek talán az 1995-s BL csoportkörében zöldelltek a legszebben. Vagy talán még sem csak akkor? Hiszen a 7 bajnoki cí­m, két magyar kupagyőzelem, VVK siker, világválogatottság, két olimpia bajnoki aranyérem, EB bronzérem – mind-mind olyan siker a pályafutásában, amit nagyon kevesen tudnak felmutatni a magyar labdarúgás történetében. Mindezeket ráadásul zöld-fehérben, Fradi játékosként. Jákon született, Szombathelyen lett válogatott (1960-ban bronzérmet szerzett a római olimpián), de a szí­ve mindig is a Fradiba húzta. Nehezen engedték el, de amikor 1961 nyarán beköltözött a Fradi csónakházába és néhány hét múlva pályára lépett a Csepel ellen, egy olyan fejezetet nyitott a Ferencvárosi labdarúgás történetében, melyet örökké tisztelnünk kell. Egy régi bölcselet szerint ha valakinek megakarjuk ismerni az életét, húzzuk fel a cipőjét és sétájuk végig azt az utat amit megtett, éljük át a sikereit, bánatait, kétségeit és sose feledjük, mindenkinek megvan a maga története. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →