ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt gólerős, jól cselező csatárrá.
Ragadt hozzá a labda és nagy biztonsággal maradt a birtokában, megtévesztő mozdulatai után is. Szinte úgy tűnt, hogy nem is okozhat számára nehézséget, hogy bárkit kicselezzen. Ráadásul hatalmas erővel, pontosan tudott lőni. Erről tanúskodik 58 gólja is.
A leggólerősebb meccse a korszak egyik nagy rangadója volt. 1955. júniusában a Népstadionban rendezték a Honvéd – Kinizsi rangadót. A Honvéd már 3-0-ra, majd 4-1 -re is vezetett. A második játékrészben azonban – elsősorban Borsos nagyszerű játékának, és Gulyás bravúros védéseinek következtében fordult a kocka, a lelkes Kinizsi kiegyenlített. Persze, hogy élete nagy meccseként emlegette ezt a találkozót az akkor 20 éves csatár kedvenc.
Dobronyi Béla
A Pannónia FC ifjúsági csapatában kezdte a footballt, itt már együtt játszott a későbbi csapattárs Bródyval és Gorszkyval.
1902 őszén az Erzsébetfalvi TC összeállításában, 1903 tavaszán a Fővárosi TC, ugyanez év őszén a Ferencvárosi TC MLSz. felé lejelentett játékosai közt találkozhatunk a nevével.
1904-ben tagja volt az FTC Szövetségi-díj győztes tartalékcsapatának. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bukovi Márton
„Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte Bukovi Mártont”.
Ez a régi jellemzés híven tükrözi az egyik legkiválóbb középfedezet, a kitűnő alakú labdarúgó hajdani játékát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bogdan Andone: 50
Egykori támadónk román bajnokként igazolt az Üllői útra 2002 nyarán. Az 1998/99-es román pontvadászatban a bukaresti Rapiddal végeztek az élen. Andone epizodista volt csupán, így az Otelul Galatiban folytatta pályafutását, ahol már alapembernek mondhatta magát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bihari Ferenc
A BTC csapatából ötször őrizte a válogatott kapuját. Az alacsony termetű „Piti” néven becézett játékos méltó társa volt a legendás hírű Domonkos Lászlónak (mindketten pályájuk csúcsa után kerültek az FTC-be).
Az Anglia elleni mérkőzés után így emlékezett meg Bihari teljesítményéről az egykori bírálat:
A leghihetetlenebb labdákat bámulatra méltó ügyességgel fogta el. Bravúros, fényes játékával legnépszerűbb s legjobb kapusunkká emelkedett.
Dózsa Attila: 65
Egykori belső védőnk a Bp. Honvéd pálya szomszédságában nőtt fel, Kispesten nevelkedett, majd Dunaújvárosban lett élvonalbeli játékos 1981 tavaszán.
1982 júliusában mutatkozott be a Fradi első csapatában a világhírű Benfica ellen Lisszabonban. Bő egy hónap múlva a hazai bajnokságban is lehetőséget kapott a Népstadionban megrendezett Haladás elleni mérkőzésen (4-0). 1982 őszén majd ’83 tavaszán is állandó csapattag lett a védelem közepén, de a későbbiekben egyre kevesebb szerep jutott a számára. Az 1982/83 évi bajnokságban ezüstérmet nyert a csapattal. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Acht (Aknai) Jenő
Aknai újpesti színekből lett ismert, válogatott kapus.
Szegedről került az Üllői útra, ahol 1927 tavaszának végén két nemzetközi mérkőzésen védte a Fradi kapuját. Méghozzá jól, hiszen az angol kupagyőztes elleni sikerre az egész kontinens labdarúgó közvéleménye felfigyelt, nagy-nagy sikernek számított. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Ferenc
„FTC-jobbszélső. Franzstadti bennszülött volt. Ő már fejlettebb technikával rendelkezett. Általában nagyon hasznos és gólképes csatár volt. Korán visszavonult a futballozástól. Atletizálni kezdett és mint 400-as futó, sok díjat nyert.” – írja a válogatottakról szóló cikksorozatában Fodor Endre, a Nemzeti Sport 1924. december 24-i számában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Batári Csaba: 60
Újpesten nevelkedett, majd a 22-es Volánban folytatta pályafutását, 1983 őszén már a Tatabánya színeiben mutatkozott be a magyar első osztályban.
Katonaidejét a Bp. Honvédban töltötte, Kispesten is játszott az NB I-ben, így tagja volt a Bp. Honvéd bajnokcsapatának.
1986 elején került az Üllői útra, a Fradi színeiben nevelőegyesülete, az Ú. Dózsa elleni 3:1-es találkozón mutatkozott be, majd bő egy évig szerepelt az első csapatban, ahol tíz tétmérkőzésen egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
