EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Eisenhoffer József
Erősen ballábas, áttörő stílusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.
„Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tíz esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.”
Kerekes Gyula: 70
Saját nevelésű, ifi-válogatott kapusunk az 1969-es bajnoki bronzérmes gárdában egy félidőt védett és két gólt kapott.
1970 tavaszán tagja volt a tartalék-bajnoki címet nyert ferencvárosi csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Keller József: 55
Legendás balhátvédünk hosszú pályafutást tudhat maga mögött: első és utolsó bajnoki mérkőzése között egy hónap híján 21 év telt el.
A kiskanizsai grundokon kezdte rúgni a labdát, a nagykanizsai MÁV NTE csapatában lett igazolt játékos, majd pár hónap után átkerült az Olajbányászhoz. Innen igazolt az EB-győztes ifi-válogatott tagjaként az Üllői útra 1984 nyarán. Ugyanezen év augusztusában már behívót kapott az „A”-válogatott keretébe is. Egy év múlva alapembere volt a világbajnokságot veretlenül záró U20-as válogatott csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
dr. Juhász István: 75
Csakúgy, mint Géczi, a Jucinak becézett dr. Juhász István is háromszor szerepelt nemzetközi kupadöntőben (1965: VVK, 1968: VVK 1975: KEK), amit e kettősön kívül egyetlen más itthon játszó labdarúgónk sem mondhat el magáról.
Jó okkal írták róla 1969-ben, hogy „gólképes csatárból lett válogatott középpályás”, eleinte ugyanis Varga, Albert, Rákosi meg Fenyvesi társaként tűnt fel a támadóalakzatban (élete első NB I-es meccsén rögtön 4 gólt szerzett!), és csak utóbb húzódott hátrább, Orosz Pállal egy vonalba. Orosz után Szűcs Lajos, majd Bálint és Vépi lett a partnere a fedezet-, illetve középpályássorban, hogy aztán az újhullám (Nyilasi, Ebedli, Takács, Onhausz) feltűnésével – nemcsak a klubot, az országot is elhagyva – vegye a kalapját.
Az Alsónémediből induló Juhász az FTC egyik kölyöktoborzóján akadt fenn a rostán. Fénykorában elsősorban harcos felfogása és nagy munkabírása miatt szerették az edzők. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Erdélyi Károly: 60
Egykori kapusunk Újpesten nevelkedett, ahol a serdülő öttől az NB I-es csapat kispadjáig jutott. Tétmeccsen azonban sohasem szerepelt lila-fehérben.
Pályafutását a Ganz MÁVAG csapatában folytatta, Kőbányáról igazolt az Üllői útra 1985 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fritz Alajos
Nem tartozott a kiváló képességű labdarúgók közé. Szorgalma és megbízhatósága révén azonban derék mestere lett a kapus szakmának.
A Rumbold-Payer Európa hírű hátvédpár alaposan megkönnyítette kapusteljesítményét. Két dolog volt, amit senki sem tudott utána csinálni, igaz, hogy azokat a bravúrokat a pályán kívül produkálta. A labdát olyan ügyesen forgatta az ujján, mint egy cirkuszi bűvész, a palacsintát, meg ha két méterről dobták a szájába, akkor is elkapta. Ilyen zsonglőr volt ez a „Bunkó”. A kapuhoz pályafutása vége felé hűtlen lett: a fogtechnikusoknál már jobbhalfot játszott.
(Nemzeti Sport)
Élete legnagyobb védéseit az 1910-es FTC – Barnsley mérkőzésen produkálta. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Koszta Imre
Egykori csatárunk két évig szerepelt a Ferencváros csapatában. Már az első szezonja rendkívül pechesre sikerült. Az 1927/28-as idényben egyetlen bajnoki meccsen sem lépett pályára, sérülés vagy valami mindig közbejött, így elesett egy bajnoki aranyéremtől. Tagja volt viszont a magyar labdarúgás első KK-győztes csapatának az 1928-as Ferencvárosnak. A hat KK-meccsből ötször ő volt a jobbszélső. 1929 júniusában azért ment el a Fradiból, mert nem vitték ki a dél-amerikai turnéra.
Az egyetlen magyar labdarúgó, aki két KK-t is nyert (1928: Ferencváros, 1929: Újpest). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegyes Lőrinc
A BMTE jobbszélsője 1946 őszén igazolt az Üllői útra.
Az első ferencvárosi évében kapott több lehetőséget, az 1947/48 évi ezüstérmes csapatban már csak kétszer lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fenyvesi József: 80
1962 nyarán, az NB III-as Kiskunhalasról került a Ferencvároshoz.
Fenyvesi II. József szintén szélső poszton szerepelt az FTC-ben. Bátyja, Fenyvesi Máté volt a bal-, Ő a jobbszélső…
Első gólját a győrieknek rúgta egy forró hangulatú Üllői úti bajnoki mérkőzésen. Azután két nagyon fontos gól következett. A Vasas elleni 2:2-es rangadón a Népstadionban, majd Salgótarjánban. Ott a Fenyvesi-testvérek két góljával lett matematikailag is bajnok a Fradi. Fenyvesi II. szerezte a második, a győztes gólt! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jászberényi Zoltán
A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.
Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosított a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.
Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
