Kocsis György

Kocsis György

Kocsis György

Már gyermekként egy nagy jegenyefáról figyelte a találkozókat az Üllői úti pályán.

Egy kicsit később, már futballistaként került a Ferencváros kötelékébe egy kis csapatból, a pesterzsébeti EMTK-ból.

Dékány Pofi helyére érkezett és három éven át megbontathatatlan párost alkottak Vilezsál Oszkárral a fedezetsorban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kocsis György 80 éves

Kocsis György

Kocsis György

Kocsis György, a Ferencváros egykori bajnok labdarúgója, 1936. július 2-án látta meg a napvilágot. Jóllehet Csepelen, a nagymama lakásában született, tősgyökeres erzsébetinek vallja magát, mert gyermekkora óta ott él.

A Pesterzsébeti Vasas SK-ban kezdett el futballozni (akkor éppen úgy hí­vták a gyakori névváltozáson átment erzsébeti klubot). Már kölyökként felkerült az ifi csapatba, csatár poszton játszott. Saját bevallása szerint már akkor vonzotta az Üllői úti pálya, gyakran – pénz hiányában – egy jegenyefa tetejéről szemlélte a mérkőzéseket. Gyerekfejjel nézője volt 1948. március 7-én, az akkor első osztályú Erzsébeti MTK FTC elleni találkozójának. Az erzsébeti csapat hazai pályán 2:2-es döntetlent ért el, ami nagy sikernek számí­tott. Kocsis György ezen a mérkőzésen látta játszani a később világhí­rűvé vált névrokonát, Kocsis Sándort.

Az évek múltak, és az FTC is felfigyelt a tehetséges labdarúgóra. 1958-ban le akarták igazolni, de Kocsis György akkor még nemet mondott. Úgy érezte, hogy nem lenne stabil helye az első csapatban, ezért az állandó játéklehetőséget jelentő maradás mellett döntött.

Egy évvel később azonban már igent mondott a Fradi megkeresésére Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1962/63 – A VVK elődöntős csapat

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1963.IV.28. Ferencváros – Győri ETO 5:3

Az elmúlt hetekben többször is „dohogtam” amiatt, hogy olyan ellenfelek ellen játszottunk bajnokit, akikkel nem rendelkeztünk olyan múlttal, melyek elé oda lehetett rakni a muzeális szót. Elsárgult újságok sem róluk regéltek, nem születtek róluk szurkolói „novellák”, a régi idők legendái sem ostromolták a kapujukat. Anélkül meg nincs muzeális barangolás, hogy legalább képzeletben ne tartsunk a kezünkbe több évtizedes újságot vagy néhány pillanatra ne hunyjuk be a szemünket és ne üljünk fel a Szentély falelátójára és ne képzeljük el ahogy Sárosi, Deák vagy Albert Flóri kergeti őrületbe az ellenfél játékosait, akik a hangorkán közepette eleve ijedt kis nyusziként bóklásznak a pályán. Pedig ezek hozzátartoznak ahhoz a varázslathoz mely felkészí­t minket ahhoz a semmihez sem hasonlí­tható érzéshez, mely egy Fradi mérkőzés jelent a számunkra. Mert bár igaz, hogy mindig a jelen számí­t, de ahhoz, hogy igazi alázattal léphessünk be a stadion kapuján, tudnunk és ismernünk kell azt a múltat, mely igazán szentéllyé változtatta az Üllői út 129-et. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK