Kocsis György
Kocsis György
Már gyermekként egy nagy jegenyefáról figyelte a találkozókat az Üllői úti pályán.
Egy kicsit később, már futballistaként került a Ferencváros kötelékébe egy kis csapatból, a pesterzsébeti EMTK-ból.
Dékány Pofi helyére érkezett és három éven át megbontathatatlan párost alkottak Vilezsál Oszkárral a fedezetsorban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kocsis György temetése
Elhunyt Kocsis György
Életének 81. évében 2016. december 24-én elhunyt Kocsis György, az FTC egykori kiváló fedezete. Öt éven keresztül játszott zöld-fehér mezben, összesen 117 mérkőzésen szerepelt. Tagja volt az 1962/63. évi bajnokcsapatnak és a VVK elődöntőbe jutott együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kocsis György 80 éves
Kocsis György, a Ferencváros egykori bajnok labdarúgója, 1936. július 2-án látta meg a napvilágot. Jóllehet Csepelen, a nagymama lakásában született, tősgyökeres erzsébetinek vallja magát, mert gyermekkora óta ott él.
A Pesterzsébeti Vasas SK-ban kezdett el futballozni (akkor éppen úgy hívták a gyakori névváltozáson átment erzsébeti klubot). Már kölyökként felkerült az ifi csapatba, csatár poszton játszott. Saját bevallása szerint már akkor vonzotta az Üllői úti pálya, gyakran – pénz hiányában – egy jegenyefa tetejéről szemlélte a mérkőzéseket. Gyerekfejjel nézője volt 1948. március 7-én, az akkor első osztályú Erzsébeti MTK FTC elleni találkozójának. Az erzsébeti csapat hazai pályán 2:2-es döntetlent ért el, ami nagy sikernek számított. Kocsis György ezen a mérkőzésen látta játszani a később világhírűvé vált névrokonát, Kocsis Sándort.
Az évek múltak, és az FTC is felfigyelt a tehetséges labdarúgóra. 1958-ban le akarták igazolni, de Kocsis György akkor még nemet mondott. Úgy érezte, hogy nem lenne stabil helye az első csapatban, ezért az állandó játéklehetőséget jelentő maradás mellett döntött.
Egy évvel később azonban már igent mondott a Fradi megkeresésére Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kocsis Györgyöt köszöntöttük!
A mi játékosunk volt: Kocsis György
Kiscsapatból, Erzsébetről, az EMTK-ból került az Üllői útra Kocsis György. A kemény, csupaszív s mindig küzdő, hajtó labdarúgó öt évig játszott a Ferencváros színeiben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1962/63 – A VVK elődöntős csapat
1963.IV.28. Ferencváros – Győri ETO 5:3
Az elmúlt hetekben többször is „dohogtam” amiatt, hogy olyan ellenfelek ellen játszottunk bajnokit, akikkel nem rendelkeztünk olyan múlttal, melyek elé oda lehetett rakni a muzeális szót. Elsárgult újságok sem róluk regéltek, nem születtek róluk szurkolói „novellák”, a régi idők legendái sem ostromolták a kapujukat. Anélkül meg nincs muzeális barangolás, hogy legalább képzeletben ne tartsunk a kezünkbe több évtizedes újságot vagy néhány pillanatra ne hunyjuk be a szemünket és ne üljünk fel a Szentély falelátójára és ne képzeljük el ahogy Sárosi, Deák vagy Albert Flóri kergeti őrületbe az ellenfél játékosait, akik a hangorkán közepette eleve ijedt kis nyusziként bóklásznak a pályán. Pedig ezek hozzátartoznak ahhoz a varázslathoz mely felkészít minket ahhoz a semmihez sem hasonlítható érzéshez, mely egy Fradi mérkőzés jelent a számunkra. Mert bár igaz, hogy mindig a jelen számít, de ahhoz, hogy igazi alázattal léphessünk be a stadion kapuján, tudnunk és ismernünk kell azt a múltat, mely igazán szentéllyé változtatta az Üllői út 129-et. Egy kattintás ide a folytatáshoz....