Alberttól – Zsiborásig
Horváth Ödön
1947 nyarán igazolt a III. kerülettől (1945-47: 58 mérkőzés / 23 gól) az Üllői útra és 1953-ig futballozott zöld-fehérben.
Az első tucat ferencvárosi mérkőzése nagyszerűen sikerült. Az ekkor még jobbösszekötő posztján szereplő játékos öt gólt is szerzett ezeken a találkozókon.
A 13. meccsén, a DVSC ellen súlyos térdsérülést szenvedett (korábbi formáját már sohasem nyerte vissza). Hónapokra kiesett a csapatból, és ezután hatodik csatárnak számított. Ha valaki kiesett a csatársorból Ő volt a beugró.
A támadóötös majd’ minden posztján megfordult, csak balszélsőt nem játszott. Az 1948/49- es legendás bajnokcsapatban öt alkalommal kapott helyet balösszekötő poszton.
Az ÉDOSZ majd Kinizsi gárdában többnyire már jobbszélsőként rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Aczél László
Már 17 évesen az NB II-es BVSC kapuját őrizte. 1958-ban a vasutas-csapat színeiben mutatkozott be az NB I-ben az ekkor már ifi-válogatott kapus.
A BVSC után a katonaévek következtek, a leszerelés után 1962 decemberében került a Ferencvároshoz.
A Fradi híres „gumiemberének” (Szepesi György nevezte el így a Honvéd ellen megnyert 1:0-s mérkőzés rádióközvetítése során) az 1963-as volt a legjobb éve.
Már az első két tétmérkőzésén 11-est védett és 1963 tavaszán sorra hárított nehéz és kritikus helyzetekben. Nagy részt vállalt a bajnoki elsőségből. Tizenhárom mérkőzésen tíz gólt kapott, hat találkozón „lehúzta a rolót”.
Élete talán legnagyobb védéseit a pécsiek ellen mutatta be. A mezőny legjobbjáról így írtak a Népsportban:
Mátrai Sándor
Orosházáról, mint válogatott atléta került az Üllői útra!
Eleinte még tagja (később aztán kikerült) volt a helsinki olimpiára készülő 4×100-as futóváltónak (10.9 másodperc volt a legjobb ideje!), valamint távolugróként (egyéni legjobb: 699 cm) és magasugróként (egyéni legjobb: 183 cm) is jeleskedett.
Magna néven érkezett az Üllői útra és csak később, a futballcsapat tagjaként „keresztelték” el Mátraira! A „keresztapa” Gulyás Géza, csapat kapusa volt.
Amikor felvették a TF-re, a szabályok szerint át kellett volna mennie a főiskolára. Atlétikában volt, futballban viszont nem volt I. osztályú csapata a TF-nek, így futballistaként maradhatott a Kinizsiben.
A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült, hogy a hátvédsorban (középen és jobb oldalon is) egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Malaky fivérek
Malaky Mihály
Malaky Mihály (tanító, iskolaigazgató, 1880 – 1932. március 25., Budapest): Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szenes Sándor: 55
1990 nyarán igazolt a Fradiba Patkós Csabával együtt az erdélyi születésű középpályás. Az OTP ’95 tornán mutatkozott be zöld-fehérben, majd rögtön az első bajnoki mérkőzésén két bombagólt lőtt az újpestiek hálójába.
A folytatás is remekül sikerült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Wrbanszky Nándor Károly
Wrbanszky Nándor Károly néven Kispesten látta meg a napvilágot.
Ferenc testvére is az FTC-ben rúgta a labdát, az ifjúsági csapatban szerepelt 1935-ig.
Jenő előbb Verbánszky, később Vértes néven az FTC amatőrjei között játszott 1933 és 1936 között középfedezetként. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Keresztúri András: 55
A Dabasról érkezett labdarúgó 1989 és 1991 között rúgta zöld-fehérben a labdát. A második idényben ment neki jobban a játék, 25 bajnokin 7 gólt is szerzett a középpályáról. A Pécs, a Volán és a Siófok elleni találkozókon az ő gólja döntött, míg a Vasas elleni találkozón ő szerezte a győztes találatot. 1991 tavaszán a Nehru kupán bekerült a magyar válogatottba is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tihanyi András
1942-ben a Szegedi VSE-ből volt válogatott a középcsatár. Az első válogatott találkozóján kapuba talált a németek ellen, de több fellépés nem adatott meg neki címeres mezben.
Az alacsony termetű Szegedről származó csatár gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ötletesen játszott, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelő volt, a kapura is állandó veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
Thomann Antal
A keménykötésű hátvéd első mérkőzését 1952-ben, az utolsót 1962-ben játszotta. A „szépséghiba”, hogy a TF-en eltöltött évek (1953-57) alatt csak a főiskolai csapatban szerepelhetett.
Visszatérése után tagja volt az FTC első MNK-t nyert csapatának! Megbízható, lelkes játékos volt – az ilyent a Fradi-szurkolók különösen szeretik… Ha nem fért be az első csapatba, a tartalék gárdában is hasznosan, sértődöttség nélkül rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegyi Mátyás
Hegyi Mátyás 1906-tól Fővárosi TC, Magyar Testedzők Egylete, 1909-től Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE), Józsefvárosi Torna Club (JTC), 1910-től III. ker. Torna és Vívó Egylet (III. ker TVE), 1914-től Ferencvárosi Torna Club (FTC). Az FTC-vel kétszer nyert (nem hivatalos) bajnoki címet. 1918-tól óbudai Vérhalom SC, 1920-tól III. ker. TVE, 1921-től Csehszlovákiában az Ungvári TK, 1922 májusától a PMTK [Pozsonyi Magántisztviselők Torna Köre], majd az Érsekújvár, 1923-től ismét a III. ker. TVE (118 bajnoki /14 gól) játékos-edzője, 1925-től másfél évig a német Darmstadt edzője volt.
Hegyi egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt.
Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
