Alberttól – Zsiborásig
Tolonics Sándor
Ifiválogatott jobbszélsőnk egyetlen bajnoki mérkőzésen szerepelt az első csapatban 1957-ben.
Ugyanezen év nyarán tagja volt az ausztrál túrán résztvevő ferencvárosi alakulatnak is.
Rövid pályafutásának érdekessége, hogy nem szerepelt vesztes csapatban, sőt tíz mérkőzéséből kilencszer győztesen hagyhatta el a pályát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bencsik János
Egykori védőnk az Orosházi Kinizsitől érkezett 1954 januárjában.
Az 1955. évi bronzérmes csapatban három alkalommal lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schaffer Alfréd
Itthon csak Spécinek nevezték, a németek találtak neki igazi méltó becenevet: ő lett a Futballkirály (Fussballkönig).
Valóban királyi jelenség volt, legalábbis, ami a játéktéren nyújtott teljesítményét illeti. Fölényes biztonsággal kezelte a labdát, s szinte bármilyen távolságból hihetetlen pontossággal lőtt kapura.
A klubelnökök irodájában épp olyan király volt, mint a pályán. Tökéletesen tisztában volt saját képességeivel, értékével, s mindig megérte szolgálatainak árát. (Még „amatőr” korában is, hát még profiként! Jellemző történet, hogy amikor Bázelben játszott, a helyi polgármester félig tréfásan ezekkel a szavakkal fordult hozzá: „Ön a hírek szerint többet keres, mint én.” Spéci azonnal kész volt a válasszal: „Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!”) A klubhűség sohasem volt nagy erőssége, akár két-három mérkőzés után is egyesületet változtatott, ha nem találta aktuális állomáshelyét megfelelőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fonnyadt Zsolt: 55
Huszonegy évesen mutatkozott be Rákosi Gyula csapatában és két éven át meghatározó tagja volt a csatársornak a bal szélen száguldozó szélső. Góllövő tudományát elsősorban az örök rivális lila-fehérek ellen csillogtatta, kétszer is duplázni tudott a Megyeri úton.
Pályafutását sérülések gátolták, így kimaradt az 1991/92 évi bajnokcsapatból is.
Az 1992/93-as szezonban mindössze egy bajnokin tudott már pályára lépni, majd ismét megsérült egy felkészülési találkozón, amely élvonalbeli pályafutásának végét jelentette. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Onódi Béla
(fotó: Onódi Zoltán családi archívumából)
Bajai születésű volt, ott is kezdte pályafutását egykori csatárunk. A Fradi azonban Pécsről igazolta le a gólerős játékost, aki már az amatőr csapatban is ontotta a gólokat.
Az első bajnoki meccsén rögtön két góllal igazolta, hogy jól döntöttek a ferencvárosi vezetők leigazolásakor. Tulajdonképpen a profik között is megállta a helyét.
Az Újpest elleni két Magyar Kupa döntőben is mindkét gólt ő szerezte. Az 1943/44-es kupa-kiírásban a csapat legeredményesebb játékosának bizonyult nyolc góljával. Bajnoki meccsen a Vasas ellen mesterhármast is szerzett! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Weinber János
Már 1904-ben a bajnoki címet (Szövetségi díjat) nyert tartalékcsapat tagjaként szerepelt zöld-fehérben, majd 1906. szeptemberében a Slavia elleni gólzáporos mérkőzésen mutatkozott be az első csapat hátvédsorában.
Keménykötésű, harcos szellemű labdarúgó volt. Különösen a védekezésben jeleskedett.
1914 májusáig szerepelt az első csapatban, ezalatt közel 250 mérkőzésen lépett pályára. Igazi szívjátékos volt, korának egyik legjobb fedezete. Tudásához képest a válogatottban kevés alkalommal szerepelt, „mindössze” háromszor ölthette magár a címeres mezt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bálint László: 75
Jóllehet nem csak civilként törekedett eleganciára, Bálint László pusztán elegáns öltözködésének köszönhette becenevét, a Bárót. Előbb a hátsó alakzatban, majd a középpályássorban tűnt fel, hogy aztán rutinos játékosként elfoglalja kedvenc helyét a védelem tengelyében. A Fradi egyik korábbi intézője szerint az edzéseket is ugyanolyan elánnal hajtotta végig, mint a legnagyobb tétért zajló mérkőzéseket. Hátvéd létére remek meglódulásokkal, valamint távoli bombákkal vétette magát észre, ezekből nemegyszer a kapuba is talált. 1968-as bemutatkozását tulajdonképpen Mátrainak köszönhette: miután a nagyszerű középhátvéd 1967 végén elhagyta a klubot, Lakat Tanár úr nyomban kipróbálta őt a februári mexikói portyán. S ahogy a kezdést, a befejezést sem lehet elfelejteni, 1979-es távozásával ugyanis új korszak kezdődött a magyar labdarúgásban. A negyvenes évek vége óta Bálint volt az első, aki engedéllyel szerződött külföldre – a jó nevű belga FC Bruges-be. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Czéh László: 55
Az 1994/95-ös szezonban a középpálya bal oldalán szerepelt a Videotontól igazolt válogatott játékos. Zöld-fehér pályafutását Szuperkupa győztes csapat tagjaként nyította, majd aktív szerepe volt a magyar kupát és bajnoki győzelmet elért Novák Dezső vezette gárdának.
A 25. bajnokcsapat góljaihoz két találattal járult hozzá. A második volt a fontosabb, ugyanis Ő lőtte a DVSC elleni bajnokavató mérkőzésen a vezető gólt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szántó Gábor: 65
1976 szeptemberében a DVTK színeiben mutatkozott be az élvonalban. Első klubsikereit is a borsodi csapatban érte el: két kupagyőztes-, egy kupadöntős-, valamint egy bajnoki bronzérmes csapat meghatározó tagjának mondhatta magát.
1979-ben előbb az olimpiai, majd az A-válogatottban is debütált dr. Lakat Károly kezei alatt.
23 éves korára öt elsőosztályú szezont töltött el a piros-fehéreknél, közel 150 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, nyolcszor a válogatott mezét is magára öltötte, így személyében egy fiatal, de mégis rutinos és jó képességekkel bíró védő került a bajnokcsapathoz 1981 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Józsi György: 40
Családi örökség a Józsi familiában a futball, hiszen édesapja is NB I-es játékos volt.
Józsi György a ZTE nevelése, a kék-fehérek színeiben mutatkozott be az élvonalban 2001 tavaszán. Hét éven át volt a zalaegerszegiek igazolt játékosa (egyszer a bajnokcsapatban is pályára lépett), igaz közben megfordult kölcsönben Nagykanizsán és a nagymultú prágai Slavia-nál is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
