Alberttól – Zsiborásig
Stanko Poklepovic
Mucha Józsefet váltotta a kispadon a 4. bajnoki forduló után 1999 szeptemberében. A horvát mester érkezésekor a zöld-fehérek a bajnoki tabella 11. helyén álltak valamint túl voltak egy sikerrel megvívott UEFA kupa selejtező mérkőzésen.
Az MTK elleni győztes örökrangadón mutatkozott be a Fradi kispadján Poklepovic. A nem túl acélos gárda előbb az UEFA kupából, majd a Magyar Kupából is kiesett az ősz folyamán. Az idény felénél a 8. helyen állt a Ferencváros, majd a szezon végére a 5. helyre sikerült felkapaszkodni.
Az Ő edzősége alatt aratta a Ferencváros az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb gólarányú győzelmét: 8-0 a Vác ellen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiszely István
A hatalmas termetű „Lapaj” erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű bal lábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran álltak tehetetlenül. Elemi erejű lövéseitől rettegtek a kapusok.
Azon játékosok egyike az FTC történetében, aki több gólt szerzett, mint ahány meccset játszott. Számos alkalmat adott rá, hogy több alkalommal is ünnepeljék góljai miatt. Gólcsúcsa az 1939-es Phőbus elleni bajnoki meccs volt: hatszor talált a kapuba! Kétszer szerzett meccsenként öt gólt (a Bocskai és a MÁVAG ellen), míg egyszer négyet a kassaiak ellen.
Az 1939-es Ferencváros— Sparta KK-mérkőzésen történt Prágában: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Steczovits László
A népszerű, örökké vidám ferencvárosi csatár három év alatt, több mint harminc góljával hívta fel magára a figyelmet.
Különösen az 1924/25-ös szezonban volt eredményes: 16 gólt szerzett a díjmérkőzéseken, de a következő szezonban is 12 gólig jutott.
A profi csapat első mérkőzésén két gólt szerzett a Bocskai ellen Debrecenben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyetvai László
A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.
Izsák Zsazsa tanítványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.
18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szűcs Lajos
Tizenkét éves volt, amikor „külső sugallatra” végleg elhatározta, hogy labdarúgó lesz. A nagyszünetben dribliztek az iskola udvarán, s a kerítésen kívül egy középkorú férfi figyelte a gyerekek játékát. Egyszer csak odakiáltott Lajosnak:
„Öcsi! Te, te hát. Gyere csak ide! Jó mozgású gyerek vagy, tudod-e? Menj el egyesületbe focizni, ha szorgalmas leszel, sokra viheted.”
A 12 éves fiú kicsit csodálkozva nézett a távozó után: lehet, hogy ez a bácsi komolyan beszélt? A csengetés ébresztette fel álmodozásából.
Pár nap múlva már kinn volt az Ú. Dózsa pályáján, jelentkezett próbajátékra. Két hét elmúltával megkapta a választ: felvették a szakosztály tagjai közé.
— Szűcs nemcsak tehetséges, hanem lelkiismeretes is. Kiváló játékos lehet belőle — mondta róla 1962-ben Kapocsi Sándor, az UEFA-keret edzője.
Az Újpest azonban megvált az ígéretes játékostól, így Szűcs Lajos egy év kényszerű kihagyás után Dorogra került, ahol két szép évet töltött el. 1966-ban húzott először zöld-fehér mezt, pont a Megyeri úton a kelet-német drezdai Dynamo elleni felkészülési találkozón. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Pataky Mihály
Pataki Mihály az ősidők magyar labdarúgásának kiemelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Az egykor roppant népszerű „Pityke” labdarúgósportunk kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Elődei általában az áttörő, erőteljes játékstílust követték, inkább a befejezésben jeleskedtek. Pataki új utakon járt. A „taktikus”, ésszerű középcsatár-játéknak hazánkban ő volt az úttörője. Finom húzásokkal, jól kiszámított, pontos átadásokkal a támadósor játékát tervszerűen, mesterien irányította. Elsősorban társait igyekezett minél többször helyzetbe hozni. Emellett azonban a kapura maga is nagy veszélyt jelentett, a támadások befejezéséről sem feledkezett meg. Fölényes játékintelligenciája, könnyed, elegáns mozgása itthon és külföldön egyaránt nagy elismerést aratott. Ezt még fokozta szolid, mindig sportszerű magatartásával, amellyel sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gregor József: 60
Egykori válogatott csatárunk hosszú utat járt be mire bemutatkozott a Fradi első csapatában. Huszonkilenc évesen öltötte először magára a zöld-fehér mezt, pedig akár tíz évvel korábban is történhetett volna mindez…
Ugyanis Gregor József 1982-ig a Fradi korosztályos csapataiban rúgta a labdát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dombai András: 70
Igazi labdarúgócsaládból származik a Ferencváros kapusa. Generációk sora erősítette a tatabányai labdarúgást.
Az 1976 nyarán Tatabányáról igazolt kapus bemutatkozása az FTC 1000. Ülllői úti mérkőzésére esett! Mindez 1977 májusában történt, és egy év múltán Dombai már ismét a bányászváros csapatában viselte a kapusmezt.
Egykori kapusunk így nyilatkozott pályafutásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nérey György: 70
A Hatvani Kinizsitől igazolt csatárunk az 1976/77 évi tartalékbajnokságot nyert csapat tagjaként került a nagycsapat közelébe, ahol aztán egyetlen bajnoki mérkőzésen lépett pályára 1976 novemberében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Topor Antal: 60
Egy vas megyei kis faluban, Alsóújlakon nőtt fel, Vasváron kezdett el futballozni, tizennégy évesen már a megyei bajnokságban szereplő felnőtt csapatban szerepelt.
Egy SBTC – Ferencváros bajnoki előtt lejátszott tehetségkutatón figyelt fel rá a ZTE és leigazolta serdülő csapatába. Zala fővárosában járta végig a szamárlétrát, majd a kék-fehérek színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban 1981 őszén.
Összesen három bajnoki találkozón lépett pályára, majd kölcsönbe Keszthelyre került, ekkor hívta a Haladás.
1983-tól szülővárosában, a Haladásban folytatta pályafutását, ’84 tavaszán szerepelt először a zöld-fehéreknél. Három és fél idényt húzott le Szombathelyen, a kezdetektől Rátkai László csapatának alapemberének mondhatta magát. 1986. április 15-én az Ő góljával tartotta otthon a két bajnoki pontot a Hali a Fradi ellen.
Az ifjúsági-, és utánpótlás válogatott középpályást egykori válogatottbeli mestere, Dalnoki Jenő hozta az Üllői útra 1987 nyarán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
