Alberttól – Zsiborásig

Wilheim Vilmos

Wilheim VilmosWilheim (Wilhelm I. néven is szerepelt a sajtóban) Vilmos 1916 nyaráig a KAOE csapatában játszott. Ekkor a KAOE kiesett az I. osztályból a Vasas elleni osztályozón és a klub futballszakosztálya szüneteltette működését, játékosai pedig szabadon igazolhatók voltak.

Az FTC-be többen is átléptek – közülük Wilheim és Strasser, az első csapatban is helyet kaptak.

A mindig megbí­zható formát mutató fedezet a csapat egyik biztos pontja volt éveken át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Dálnoki József: 85

Dálnoki József

Dálnoki József a  szélvészgyors, technikás jobbszélső az ESMTK-ból igazolt a Fradihoz. Azért, hogy megkülönböztessék a védőjátékostól, neve mellé megkapta a II-es számot, mí­g a hátvéd Dalnoki lett az I.

Ezt a jelölést az esetek többségében testvéreknél szokták alkalmazni (lásd az MTK-s Kovács fivéreket vagy éppen a Fradiból Fenyvesi Mátét és a „kistüskét”, Fenyvesi II Józsefet.)

Dalnokiék azonban sohasem voltak testvérek, hiszen a szélsőt Dálnokinak anyakönyvezték. Ennek ellenére mindenki meg volt róla győződve, hogy testvérpárról van szó. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feldmann Gyula

Az NSC-ben kezdte pályafutását, innen volt először válogatott is. 1915-től két éven át az FTC (1915-17: 13 bajnoki) csapatát erősí­tette, majd az MTK-t (1917-22: 74 bajnoki; négy bajnokcsapat tagja; az MTK örökös tagja) választotta. 1922 és 1924 között a Makkabi Brno játékosa, majd játékosedzője volt.

Kitűnő képességű, intelligens védőjátékos volt. Nagyszerű helyezkedés, kifogástalan ütemérzék, pompás rúgótechnika és rendí­thetetlen nyugalom jellemezte a játékát. A magyar hátvédek közül ő alkalmazta először sikeresen a becsúszószerelést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Jancsika Károly: 65

Jancsika Károly

„Azon játékosok közé tartozik, akikkel -enyhén szólva- utálatos dolog a pályán könyökharcot ví­vni, mert szúr, mint a csalán.” – í­rták róla egy korabeli cikkben.

A vékony testalkatú, sziklakemény védő a 22. sz. Volánból érkezett a Fradiba 1979 nyarán.

A Bruges ellen mutatkozott be zöld-fehérben. Második élvonalbeli szezonjában már bajnoki cí­met ünnepelhetett, 31 meccsen lépett pályára a bajnokcsapatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Eisenhoffer József

Erősen ballábas, áttörő stí­lusú csatár volt. Nagy lendület és tekintélyes lövőerő jellemezte a játékát. Szélsőjét jól foglalkoztatta, de a mezőnyben nem találta fel magát úgy, mint a kapu előtt.

„Hosszadalmas az egész nevét kimondani, ezért röviden EIZI-nek nevezi mindenki. Az FTC jelenlegi sztárja tí­z esztendő előtt a BTC-ben kezdte pályafutását, s már akkor fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, í­gy kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat í­gérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bí­rja.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Szeiler József: 55

A Bp. Vegyiművektől került a Fradiba 1982-ben. Az ifi-, és a junior-csapat után hamar a felnőtt csapat tréningjein találta magát.

’84-ben az ifi-EB győztes csapat tartalékkapusa volt, a kontinens viadal után öltötte magára először a zöld-fehér mezt, legközelebb azonban négy év múlva állt a gólvonal elé az FTC szí­neiben.

A szép reményű pályafutás kezdetét balszerencsék sorozata követte: a junior-csapat kapusaként eltörött a csuklója, majd felépülése után autóbalesetet szenvedett, í­gy kimaradt az U20-as VB csapat keretéből.

Az idény végére épült csak fel, majd az NB II-es Volánhoz igazolt. Három meccsen védett a közlekedésieknél, aztán az NB III-as Pénzügyőr következett.

A következő idény tavaszán Veszprémbe szerződött, akikkel megnyerték a másodosztályú bajnokságot. Kölcsönszerződése lejárta után végleg visszatért az Üllői útra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Rónai Zoltán

Rónai Zoltán

A fürge, ügyes, szorgalmas, lelkes játékos csak rövid ideig szerepelt az élvonalban. Sikeres pályafutása tragikus véget ért. Az első világháború alatt fogságba esett és évekig távol volt hazájától. 1920-ban, útban hazafelé, súlyosan megbetegedett és a megérkezés után nyomban a járványkórházba szállí­tották. Hiába volt minden orvosi erőfeszí­tés, két hét múlva meghalt. Családját egyetlen pillanatra sem láthatta viszont. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK