Alberttól – Zsiborásig
Urbancsik Gábor
Játékosként az 1928/29 évi Hungária bajnokcsapatában egy alkalommal lépett pályára, később játszott a Vasasban is.
A Fradinak háromszor is az edzője volt: Az 1945/46-os idényben az alapszakasz Nyugati csoportját nyerték meg a zöld-fehérek, majd a rájátszás után csak 5. helyen végzett a csapat. Az új edző Dimény Lajos lett, Urbancsik a labdarúgó szakosztály igazgatójaként dolgozott tovább.
1947 őszén a lemondott Opatától vette át az irányítást az őszi idényre, majd adta át a munkát Lyka Antalnak.
1951-ben a 6. helyre vezette a Kinizsire „keresztelt” Ferencvárosiakat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hungler József
A legidősebb Hungler fiú csak töredékét produkálta a futballpályán, mint János öccse.
Hungler I. 1920 és 1924 között szerepelt az FTC-ben. Pályafutása első felében jobbszélsőként támadta az ellenfelek kapuját, majd 1922-től a védelembe került, ahol vagy öccsével Hungler II.-vel, vagy Takács I.-gyel alkotott védőpárt.
Mindhárom Hungler fiú nagyon szerette a Fradit, és amikor nem rúgták a labdát, akkor jégkorongoztak.
Egyetlen ferencvárosi gólját ebben a csapatban szerezte: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Papp Lajos László
Kétlábas, jó fizikumú, gyors, könnyed mozgású hátvéd volt. Nagy tehetségként tűnt fel. A Fradiban egy évtizeden át játszott, egy időben csapatkapitány is volt! Eljutott a dél-amerikai túrákra (1929, 1931), tagja volt a 100%-os bajnokcsapatnak és résztvevője volt legendás KK-meccseknek is.
Mindezt egy 1927-ben történő súlyos lábtörésének köszönhette az egy évvel korábban a válogatottban is bemutatkozó hátvéd. A furcsa tény magyarázata: az FTC helyette Kalmár Jenőt adta kölcsönbe az ETC-nek, és az erzsébetiek éppen a lábtörés miatt nem adták vissza a Fradinak Kalmár Jenőt, aki a Hungáriában folytatta nagyszerű pályafutását. Pedig igazi Fradi nevelés volt… Papp tehát a Fradiban maradt és állandó, megbízható hátvédet nyert vele a Ferencváros. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hámori György: 65
A Pécsi MSC színeiben mutatkozott be az élvonalban 1974-ben. Az 1975/76-os bajnokság idején már a Ferencvárosban szerepelt, de bajnokin nem lépett pályára. 1976-ban hat meccsen szerepelt, majd bevonult.
Katonaidejét a Kossuth KFSE-ben töltötte, leszerelése után a Volánhoz igazolt.
Élvonalbeli éveinek jelentős részét is itt töltötte a „Gyilkos” becenévre hallgató kőkemény védő.
1985-ben újra Fradi mezt húzott Dalnoki csapatában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szamosy Antal
Csendes, szerény, nem nyilatkozó típusú kapus volt. Éveken át védett a Fradiban, mégsem jelent meg róla egyetlen cikk sem!
Majdnem 100 bajnoki meccsen őrizte a ferencvárosi kaput és volt olyan tavaszi idénye – 1919-ben -, amikor az egész szezonban két (!) gólt kapott összesen!
Mucha József: 70
Az NB II-es Dorogból érkezett. 18 évesen mutatkozott be a Ferencváros első csapatában egy SBTC elleni idegenbeli győztes mérkőzésen. Az 1970-es tavaszi bajnokágban már stabil kezdőjátékos Kalocsay Géza csapatában (a szezon végén a bajnoki döntőben az Ú. Dózsával szemben maradtak alul az oda-, visszavágós párharcban).
A következő, már újra őszi-tavaszi rendszerben lebonyolított bajnokságban az összes mérkőzésen pályára lépett Csanádi Ferenc ezüstérmes együttesében.
1970-ben a Videoton ellen szerezte első élvonalbeli találatát. A Népstadionban 1-0-s FTC vezetésnél történt a 83. percben: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Domonkos László
Hosszú évekig a BTC-ben, majd az MTK-ban (1904-13: 102 bajnoki; egy-egy bajnok- és kupagyőztes csapat tagja) védett, ahonnan válogatott is volt.
Domonkos volt a magyar labdarúgás első nemzetközi szintet elérő kapusa. Mozgása az akrobaták, labdabiztonsága pedig a zsonglőrök ügyességével vetekedett. Bátorsága a vakmerőség határát súrolta. Az angol kapusok mintája nyomán hazánkban új iskolát teremtett. Már nem öklözésre és lábbal való védésre törekedett, hanem lehetőleg megfogta a labdát. Ha kellett vetődéssel hárított (előtte Holics kivételével nem nagyon vetődtek a kapuvédők). Kontinensünk legjobb kapuvédői között tartották számon. Mindössze 24 éves koráig volt válogatott, ennek oka Zsák Károly megjelenésében keresendő. A válogatottban két büntetőt is hárított. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Strausz László: 65
A váci születésű beállós egy toborzón került az MTK-hoz, a kék-fehéreknél nevelkedett, végül a tartalékcsapat jelentette számára a végállomást a Hungária körúton.
1975-ben, édesapja halála után tért vissza szülővárosába, ahol ‘majd egy évtizeden át játszott a második-harmadik vonalban szereplő csapatban (a katonaság idején a BEM SE játékosa volt).
Párszáz meccsel a lábában, jókora rutinnal, Dalnoki Jenő kívánságára került az Üllői útra 1985 nyarán, huszonkilenc évesen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Horváth Dezső
Valamikor a 70-es évek vége felé a Csepel SC serdülőjének egyik sorsdöntő bajnoki mérkőzésén nem jelent meg a csapat kapusa, így nem volt mit tenni, a mezőnyjátékosok közül kellett valakinek a háló elé állnia. Az addig csatárként remeklő Horváth Dezsőke magára vállalta a nem könnyű feladatot és sokak ámulatára egész jól védett. Aztán bent is ragadt a kapuban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dukon Béla: 55
Saját nevelésű balszélsőnk 1976-ban lett az FTC tagja.
Még nem volt 18 éves, amikor Vincze Géza bedobta a mélyvízbe: 1984. júniusában a Videoton ellen mutatkozott be az élvonalban.
Aztán a következő két idényben ismét csak egy mérkőzés jutott számára a magyar első osztályban.
1986 őszétől vált a csapat alapemberévé. Három éven át rendre a kezdőcsapatban kapott helyet, ekkor az utánpótlás-válogatottba és az „A”-válogatott keretbe is meghívást kapott.
1990 őszén az Ebedli Ferenc edzette Volánba tett egy rövid kitérőt. Visszatérése után tizennégy bajnoki mérkőzésen három gólt szerzett az ezüstérmes és kupagyőztes gárdában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
