Alberttól – Zsiborásig

Kotász Antal

(Fotó: dr. Kotász Mária archí­vumából)

Kotász (Gottlieb) Antal (1929. szeptember 1., Vasvár – 2003. július 5., Visegrád) a Kőbányai TK (- 1947), a Vasas (1947-48: 45 bajnoki / 1 gól), a Szegedi Honvéd (1948-50: 45 bajnoki / 8 gól), a Sztálinvárosi Vasmű Épí­tők (1950-54 (Ő volt az első dunaújvárosi válogatott labdarúgó)), majd a Bp. Honvéd (1955-63: 179 bajnoki / 7 gól, egy bajnokcsapat tagja) balfedezete. 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Wágner Károly

fradi_cimer

Közel öt évet szerepelt zöld-fehérben 1920 és 1925 között, de az ifjúsági csapatból felkerült csatár idényenként csak egy-két meccsen jutott szóhoz az első csapatban.

Öt bajnoki fellépésével, két-két ezüst illetve bronzérmes csapat tagja.

Legfontosabb gólját az UTE elleni 1921/22-es kupadöntő megismételt mérkőzésén szerezte. Az Ő góljával hódí­totta el másodszor a kupát az FTC. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Horváth László

Az RTK-ból került a BTC-hez. Ügyes jobbösszekötőnek bizonyult félelmetes lövőkészséggel. Amikor 1924-ben a BTC 4. helyezést ért el bajnokságban, a gólok 70%-át a Káposzta becenevű játékos lőtte.

Bár alig játszott a Fradiban, mégis „hí­res futballistánk”, ugyanis Horváth II. volt a Ferencváros első profi labdarúgója!

Hogy miért? Íme, a korabeli tájékoztató:

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Zöld-fehér forgácsok: „Rongylábú” világklasszis

Czibor Zoltán

Ha emlékezetem nem csal, Czibor Zoltánt az újpesti pályán, valami kupameccsen láttam először a Fradiban. Alaposan elkalapálták a zöld-fehéreket. Sopánkodva ültünk visszafelé a villamoson, mit akarnak ezekkel a tehetségtelen ifjoncokkal, ennek csak rossz vége lehet. A balszélső Komáromból érkezett. Czibor III-ként szerepelt az összeállí­tásban.

Szóval csüggedezve üldögéltünk a Nyugati pályaudvar felé döcögő járművön. Csak Csanádi Árpád és öccse, Ferenc csevegtek jókedvűen a társaságukban lévő feltűnően csinos hölgyekkel. Az idősebbik fiú, Árpád, gyakran játszott a „nagy” Fradiban, rendszerint középhátvédet (centerhalf volt a becsületes neve), vagy jobbfedezetet, ahogy a szükség kí­vánta. Úriember volt a pályán, az maradt az életben is, szép karriert futott be sportvezetőként. Méltatlanul hamar hunyt el, sí­remléke a Farkasréti temetőben látható. Ferenc, az öccse, a tartalékcsapatban játszott, tornatanárom volt a Rákóczi gimnáziumban, és derűs elnézéssel szemlélte ügyetlenkedéseimet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK