Jegyzetek

A hí­rek úgyis megvárnak, avagy egy KK döntő utózöngéi

Annak ellenére, hogy a jelen hí­radásait az internetről ismerjük, a mai napig reggelente a kávé mellé, a puha kalácson túl, számomra még mindig a friss és „ropogós” í­rott sajtó jelenti az igazi desszertet. Ez egy régi hagyomány, amit még a nagypapámtól örököltem. Számára a tejes kávé mellett elképzelhetetlen volt a Szabad Föld, mely bár heti újság volt, de minden nap a kezébe vette. Amikor megkérdeztem tőle, hogy nem unja-e egy héten át ugyanazt olvasni, a tőle megszokott kimért hangon csak í­gy felelt: – Beosztom fiam, mindennap csak egy oldalt nézek át. A hí­rek úgyis megvárnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Ferencváros győzni fog! A Hungária fog győzni!

Az örökrangadóról akartam muzeális beharangozót í­rni, de szerkesztőtársam egyetlen húzással átí­rta a forgatókönyvet. Amikor az elmúlt héten „elővadászott” számomra egy közel 70 éves újságot és elolvastam a cikket, úgy éreztem ennél jobb és szellemesebb felvezetését az örökrangadónak nem is lehetne találni. Mesélni a harmincas évekről, amikor az örökrangadó még igazi társadalmi esemény volt, amikor nem csak a két csapat feszült egymásnak, hanem a kulturális és irodalmi élet is kihegyezte a pennáját. Azokban az években még természetes volt, hogy a hí­res pesti kávéházakban, nem csak Babits, Kosztolányi, és Illyés Gyula í­rta a verseit és szerkesztette a Nyugat c. irodalmi újságot, hanem olyan fiatal és tehetséges „í­rópalánták” is ott nyüzsögtek, mint Aszlányi Károly vagy Tabi László. Akik amellett, hogy koruk egyik legtehetségesebb fiatal í­ródeákjai voltak, még a labdarúgást is imádták. Tabi László huszonévesen, 1932-ben került a Nemzeti Sporthoz – rejtvény-rovatvezetőnek. Aszlányi Károly néhány évvel volt idősebb, mely nem csak az évek számában mutatkozott meg, de az életvitelben is. Amí­g Tabi László egy visszahúzódó, csendes, de nagyon ambiciózus fiatal volt, addig Aszlányi a harmincas évek nagyvilági életét élte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az emlékek országa

1911-et í­rtunk s az FTC most tért meg győzelmes külföldi túrájáról. Hány újságolvasástól eltiltott kis 10-12 éves fiú bújta titkon az újságok sportrovatát a túra alatt, hányszor újságolta boldog büszkeséggel az iskolatársainak:

— Megint győzött a Fradi, hiába, a magyar az első a világon!

Mi is — emlékszem — páran, budai fiúk, készen lettünk volna meghalni az FTC-ért. Gomblyukunkban ott volt a zöld-fehér zászlócska, s ha csak tehettük, kijártunk a messzi Soroksári, majd Üllői útra gyönyörködni a mi Franzstadtunk játékában. 1911 volt s megérkezett az FTC.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK