Fél óra az FTC Sportlétesítmények igazgatójánál
Hat éve is elmúlt már, hogy az FTC bázisszerve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Klára Jenőt kinevezte az „FTC Sportlétesítmények” igazgatójának. Az új igazgatónak akkor még íróasztala, szobája, sőt munkatársai sem voltak. Feladata viszont annál több: befejezni az épülőfélben levő stadiont, és olyan új létesítményeket építeni és üzemeltetni, ahol az egyesület sportolói zavarmentesen edzhetnek és készülhetnek a versenyekre.
Miből és kikkel fogja ezt megvalósítani — tették fel a kérdést a mindenhol megtalálható kétkedők?
A válasz tettekkel és munkával került megfogalmazásra az elmúlt hat esztendő folyamán. Ma már ugyanis láthatók az FTC sportkombinát erőteljes kontúrjai, és a pesszimisták is kénytelenek elismerni a „Létesítmény” munkájának szemmel látható eredményeit.
Ezekről a nem könnyű évekről beszélgetünk Klára Jenővel a klubházban levő szobájában. Nem magáról beszél — pedig elsősorban személye érdekelne — hanem munkájáról, az egyesületről. Személyét érintő kérdéseimet félmondatokkal elhárítja . ..
Befejeztük a stadion építését, felépült a Gyáli úti birkozócsarnok és elkészült a stadion világítása is, lehet esti mérkőzéseket játszani — sorolja, mintha számvetést csinálna eddigi eredményeikről. Megvettük a Népligeti BSE pályát ami létszükséglet az egyesület több szakosztályának és hosszas alkudozások után visszavásároltuk a stadion melletti területet, amelyen már elkezdődtek az FTC fedett tornacsarnokának földmunkálatai. A Népligetben felhúztunk egy sátortetős tornacsarnokot és ugyancsak ott épül edzések céljára egy futófolyosó, egy nyitott uszoda, egy ragasztott faszerkezetű fedett csarnok és sportolóink részére egy 56 személyt befogadó szálloda.
Mindez természetesen sok milliós állami támogatással épül, hiszen a mérkőzések bevételei a beruházások költségeinek kis részét sem fedezné. Építkezünk tehát és ezzel párhuzamosan biztosítjuk a már meglevő létesítmények üzemelését annak érdekében, hogy sportolóink edzése, a mérkőzések megrendezése zökkenőmentes legyen. A feladatok megvalósításához persze olyan munkatársakra van szükségem, akik becsülettel dolgoznak és érzelmileg kötődnek az egyesülethez. Ma már elmondhatom, hogy sok olyan nagyszerű munkatársam van köztük olyanok, akik azelőtt itt sportoltak a Fradiban, ma pedig itt találták meg munkájuk értelmét és megbecsülését. A lelátón csak szurkolni kell. Itt közöttünk dolgozni is! . . .
Miközben szenvedélyes hittel beszél munkájáról, meggyőződésemmé válik, hogy Klára Jenő olyan ember, aki gondolkozni és cselekedni együtt tud. Ez pedig nem kevés.
Derűsen mosolyog, amikor arról beszél, miként sikerült egy másfél millió forintot megtakarítania és abból terven felül felépíttetni tornászainknak a sátortetős tornacsarnokot, azok nagy örömére. Arra pedig joggal büszke, hogy a stadionban minden kábel, kapcsoló helyét pontosan ismeri, hiszen az építkezési munkálatok utolsó szakaszában a főmérnököt behívták katonának és kénytelen volt az ő munkáját is nagyrészt magára vállalni. Ebből is profitált, hiszen: aki nem ismeri a részleteket, az az egészet sem ismeri … És ő miért ne ismerné? Elsőnek ült fel a stadion lelátójára és elsőnek kapaszkodott fel a világítótoronyba is!
Hittel vallja és hangoztatja azt is, hogy úgy kell szeretni ezt az egyesületet mint pl. Dalnoki Jenő és úgy kell vigyázni és megbecsülni a már használatba vett létesítményeket, mint a birkózók csarnokukat. Azok ugyanis sajátjuknak tekintik . . .
Minden érdekli ami az egyesületben történik. Igy természetesen a szakosztályok élete, eredményei is. Ott van a lelátókon akkor is ha a kézilabdások, labdarúgók vagy vizesek, birkózók küzdenek a zöld—fehér színekért, mert szereti és érti is a sportot. Morog a foga között, ha nem megy a csapatnak és harsányan örül, ha sportolóink győzelemmel fejezik be a küzdelmet. Rezignáltán említi, hogy annak idején a Testnevelési Főiskolát akart végezni, de objektív okok miatt közgazdasági diplomát szerzett . . . Tanulság: az életet csak hátra tekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell! …
Másnap jutott eszembe, hogy a leendő Fradi Múzeumról nem is beszéltünk. Felhívjam ez ügyben — kérdeztem magamtól? Aztán elvetettem a gondolatot. Ugyanis egy beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy gondja lesz rá. Nem hiszem, hogy elfelejtené.
Major János
Vélemény, hozzászólás?