Fradista anekdoták: Schaffer Alfréd
A magyar futballnak volt királya és volt császára (utóbbiból, ugye, kettő is). A királyt — a történelmi gyakorlattól eltérően — a németek választották meg.
Fussballkönig — mondták minden idők legkiválóbb magyar csatárainak egyikére, Schaffer Spécire. „Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányította a csatárokat” — olvashatjuk a róla készült jellemzések egyikében.
De nemcsak azért nyerte el a futballkirály nevet, mert jól futballozott, hanem mert az egyénisége is alkalmas volt arra, hogy koronát tegyenek a fejére. Hatalmas alakján kívül pompás humora, kedélyesen éreztetett öntudata — és nem önteltsége! — királyi vonásoknak tetszettek a futballvilágban. Csak éppen nem óhajtott konkurenciát támasztani az ibolyának. Ha négy gólt lőtt egy mérkőzésen, hát elhitte utána, hogy jól játszott, és nem bújt el az ünneplés elől.
Kevesen tudják, hogy a felső combra ejtéses stoppolást ő találta ki, és honosította meg!
A legnagyobb erényének azonban kivételes lövőkészségét tartották. A tizenhatos környékéről életveszélyes volt a Schaffer-lövés. Vele valóban megtörtént, ami csak a legendákból ismeretes, hogy egy bécsi mérkőzésen a lövése kiszakította a hálót.
Schaffer Spéci a Tanácsköztársaság alatt egy népbiztos munkatársa volt, ezért aztán az ellenforradalmi korszak elején külföldön folytatta labdarúgó pályafutását. Játszott Ausztriában, Németországban, Svájcban és Csehszlovákiában.
A siker úgy kísérte, mint az árnyék, Spéci pedig mindenütt jól meg is fízettette a játékát.
A svájci kisvárosban azonban a polgármester behívatta:
— Nincs rendjén — mondta —, hogy magának nagyobb a fizetése, mint nekem.
Schaffer, aki valódi ,,naturbursch” volt, azt válaszolta:
— Nézze, polgármester úr! Cseréljünk! Én leszek a polgármester, kevesebb fizetésért, és ön játszik a futballcsapatban, több pénzért!
A „koldusból” sohasem lett királyfi…
-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-
Vélemény, hozzászólás?