Furmann Károly
Igen jó képességekkel megáldott labdarúgó volt. Tökéletes technika, pompás helyezkedés, ötletesség, könnyedség és példás sportszerűség jellemezte a játékát. Két hiányosság akadályozta meg abban, hogy a legnagyobb fedezetek közé emelkedjen: nem volt elég gyors és erőteljes. Passzolni viszont úgy tudott, ahogy kevés magyar fedezet.
Furmann az FTC saját nevelésű játékosa, aki egész pályafutása alatt csak a Fradiban szerepelt! Több mint háromszáz mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt és a nagy technikájú fedezetjátékos sikeres évtizedet töltött a futballpályán. Ravasz, csúsztatott átadásaiért kapta a „Csuszti” becenevet. A 100%-os bajnokság tavaszán vonult vissza.
Később a Gschwindt likőrgyár cégvezetőjeként dolgozott, majd sportvezetőként is tevékenykedett: az 1948/49-es idényben a labdarúgó szakosztályt vezette. Ott volt 1956-ban, amikor kimondták, hogy ismét FTC a klub neve…
Idős korában pedig minden Üllői úti meccsen ott szurkolt a késői utódoknak. 1976-ban nyilatkozta:
– Egy 1928 májusi sorozatra emlékszem vissza a legszívesebben. Elkaptuk pár napon belül a Slaviát, az angol bajnok Blackburn Roverst, azután a Viennát. Azt hiszem, a fedezetsor nagyon jó formában volt, s nagy szerepet játszott a sikeres sorozatban. 1928-ban a ferencvárosi fedezetsor – Furmann, Bukovi, Obitz – szerintem Európa legjobb ilyen csapatrésze volt és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nagy-nagy részünk volt a Fradi kiemelkedő sikereiben. Úgy ismertük egymást, hogy akár bekötött szemmel is játszhattunk volna. Ésszel játszottunk, nem tartogattuk a labdát, a megfelelő pillanatban már passzoltunk is, így elkerültük az ellenfelekkel való ütközéseket. Sokat mozogtunk, de nem feleslegesen. A labda mindig „oda jött”, ahová mi mentünk. A futballban a dicső bizonytalanság a legfőbb vonzerő. Egy vereséget éppúgy el kell viselni, mint a győzelmet. Én, hála a Fradinak, sokkal többet örültem, mint bánkódtam!
Az egyesület 75 éves jubileumán az FTC örökös bajnoka kitüntetést kapta. Egész életében csak a Fradiban játszott. 80 éves korában is rendszeresen látogatta az FTC mérkőzéseit.
(Nagy Béla, Képessy József, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak felhasználásával)
4 hozzászólás a(z) Furmann Károly bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nagyon nagy időszakunknak volt fontos játékosa, Isten áldja az emlékét!
Furmann Károly a nagybátyám volt. (Én 1953-ban születtem). Emlékeszem, gyerekkoromban, ha találkoztunk, mindig nagyon csöndes, nyugodt ember volt. Röviden, tömören beszélt, kicsit tartottunk is tőle, mert azt hittük nagyon szigorú, morózus ember. A felesége egy tündéri nő volt, fantasztikusan bőbeszédű, humoros, kitűnő háziasszony, híres kozmetikus. Azt hiszem, ő ismerte egyedül Guszti (Csuszti) bácsit. Imádta a férjét, és a nagybátyám is őt. Focista múltjáról nekünk gyerekeknek szinte soha nem beszélt, így utólag azt hiszem végtelen szerénysége miatt nem emlegette a dicsőséges múltját. Azt tudtuk róla, hogy minden Fradi meccsen kint van. Édesapám mesélte, hogy mikor ő gyerek volt (1935-ben született), a budapesti bicikli kölcsönzőkben mindig ingyen bérelhetett biciklit a bátyjával, mert tudták róluk, hogy „Csuszti” bácsi unokaöccsei.
Ez a néhány gondolat jutott most eszembe a nagybátyámról. Sajnos ma már csak a sírjához tudok kimenni, pedig szívesen látogatnám akár minden nap is az Ipar utcai lakásában.
Kedves J-né Furmann Éva! Olyan szép, amit írt! Azt hiszem, ebben is egyedülálló ez a honlap … jó lenne továbbfejleszteni, hisz a Fradi mindig egy NAGY CSALÁD volt!!! Javaslom, kérem, hogy „Csuszti” bácsival kapcsolatos minden emlékét küldje meg a szerkesztőségnek! Nekem a T. szerk-hez semmi nexusom, csak egyszerűen gyönyörködő olvasója vagyok a világ legszínvonalasabb szurkolói lapjának … Kérem, kedves Éva, ha valaha olvassa e sorokat, írja meg, küldje meg emlékeit … Ha „Jozefék” győznék kapacitással, létrehoznak egy külön honlapot „Fradi-család” címmel, ahol nagy és legendás Fradisták leszármazói osztják meg személyes, lelki és tárgyi emlékeiket a többiekkel …
Kedves Éva, én is csak csatlakozni tudok Lacimadár felhívásához!