Gyetvai László
A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára.
Izsák Zsazsa tanítványaként igazi ferencvárosi nevelés. 1933-ban került a klubhoz, a kölyök, az ifjúsági és amatőr csapat után, több, mint egy évtizeden át szerepelt az első csapat balszélső posztján.
18 esztendősen két nagyon fontos Közép-európai Kupa mérkőzésen mutatkozott be, nagy sikerrel, ezzel nyolc nap alatt érdemelte ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet.
Vércse módra megy rá mindenre. Szeret kapura lőni, de ezt nem viszi önzésig. Egyszer már bejátszotta magát a Ferencvárosba, de kiderült, hogy a jobb lába egészen „süket”, ezért ismét visszakerült a tartaléksorba. Féléven át gyakorolta szorgalmasan a jobblábas lövést… Gyetvaitól ritkán látni cselezést, inkább lendületével, gyorsaságával próbálja faképnél hagyni hátvédjét. S bizony, a lendületes játékost leszerelni mindig nagyobb feladat, mint a cselezgetőt.
(Nemzeti Sport, 1938)
1938-ban már biztos helye volt az „egyben”, és a heti 30 pengős fizetése negyvenre ugrott fel. Ennél többet csak azok kaptak, akik a nagyválogatottban szerepeltek. Hamarosan Gyetvai is bekerült Skócia ellen! ígéretes pályafutását azonban egy súlyos térdsérülés derékba törte már 25 évesen.
Futó (Újpest) próbálja megakadályozni Gyetvait a KK döntőben
– Sajnos, egy súlyos izomszakadás miatt vonultam vissza. Akkor még nem volt olyan szinten a sportorvoslás, mint manapság, jórészt mindenki maga kezelgette sérüléseit. Azt hiszem, akkor nem volt kellő türelmem sem ahhoz, hogy kikúráljam azt a szakadást.
A futballal nem akart felhagyni. Éveken át szerepelt még zöld-fehérben, de korábbi válogatott formáját már nem tudta visszanyerni. Gyetvai olyan társakkal szerepelt egy csatársorban, mint Táncos, Kiss Gyula, Sárosi és Toldi, majd később Sipos, Kubala, Mike és Sárosi dr.
Az ötvenes évek második felében Deák és Lóránt edzője volt az NB II-es Bp. Spartacusban, majd a hatvanas évek elején a tartalékcsapatnál is eredményes munkát végzett. A későbbiekben a ladbarúgó-szakosztály vezetőségében és az FTC öregfiúk csapatánál edzőként dolgozott.
Állnak(balról) Gyetvai László edző, Kunos Ferenc, Havasi Sándor, Száger György, Gombkötő Dezső, Rákosi Gyula, Nagy Gábor, dr. Seprűs Zoltán. Ülnek, illetve guggolnak: Tarsoly Géza, Verebes József, Ivanics Tibor, Gerendás András.
(Nagy Béla, Antal Zoltán, Hoffer József és Hegyi Tamás írásainak felhasználásával)
7 hozzászólás a(z) Gyetvai László bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nemcsak a sérülés, a háború is kettétörte karrierjét, mint szinte mindenkinek abban a korban … Micsoda életpálya, de kár, hogy több, mint 1 éve már nem mesélhet életéről, amely kész történelem … Még éppen a Felvidéken született, amit alig 2 hónapja már Csehszlovák Köztársaságnak hívtak … gondolom, a család átmenekült valamelyik „utolsó vonattal” … Mire bekerült a nagycsapatba, és elindult volna a nemzetközi hírnév felé, kitört a világháború … legszebb éveiben alig volt lehetőség külföldiek ellen megmutatni a képességeit … 25 évesen (ha jól számolom, 43-44-ben?) súlyos sérülés … még 30 éves sincs, amikor utoljára játszik … akkor már dübörög a Rákosi-korszak … Egy egész történelemkönyvet tele lehetne írni az életéből … És még így is, ilyen csonkán maradt pályafutással is egy világhírű nagy klub legendái közé emelkedett … legendák közé, mellé (Korányi, Háda, Táncos, Sárosi, Toldi) került be, és legendák (Budai, Deák, Kocsis, Czibor) váltották fel … Ő maga is legenda marad, amíg Fradista él e Földön!!!
Milyen egyöntetűen kívántuk neki a legjobbakat tavaly ilyenkor, és milyen szívesen tennénk most is, a kerek évfordulón… Isten nyugtassa, drága Laci bátyánk, és köszönjük közreműködését abban, hogy imádott csapatunk azzá lehetett, amivé lett.
így, ahogy mondod! Ő is hozzátette a magáét ahhoz, hogy a Fradi FRADI legyen! Isten nyugtassa…micsoda csapat játszik már odafenn, csak azokból, akik emberi számítás szerint még élhetnének..Bár még egyszer itt lenn lenne ilyen…
Szivesen elbeszélgetnék vele, biztos jó lehet hallgatni ahogy mesél a régi nagy meccsekről, régi időkről, jó anekdotái lehetnek. Isten éltesse Laci bácsit még nagyon sokáig!
Isten éltesse sokáig a mi élő legendánkat! Maradjon még köztünk nagyon sokáig Laci bácsi. Uramisten, Sárosi „Gyurka”, Toldi Géza játékostársa, nekik adta mesteri labdáit. Máig legendák szólnak gyorsaságáról. Melyik a Gyetvai? Itt jón. Hol? Ott megy! A nagy-nagy, világméretű Fradi-család doyenje.
Isten éltesse sokáig a Ferencváros legidősebb legendáját, erőben, egészségben!!!
Isten éltesse még nagyon sokáig, drága Laci bátyánk! Kiráz a hideg, hogy itt van még velünk ilyen legendás idők tanúja és nem mellesleg szereplője, Toldiék harcostársa. Isten tartsa még soká közöttünk!