Kocsis György 80 éves

Kocsis György

Kocsis György, a Ferencváros egykori bajnok labdarúgója, 1936. július 2-án látta meg a napvilágot. Jóllehet Csepelen, a nagymama lakásában született, tősgyökeres erzsébetinek vallja magát, mert gyermekkora óta ott él.

A Pesterzsébeti Vasas SK-ban kezdett el futballozni (akkor éppen úgy hí­vták a gyakori névváltozáson átment erzsébeti klubot). Már kölyökként felkerült az ifi csapatba, csatár poszton játszott. Saját bevallása szerint már akkor vonzotta az Üllői úti pálya, gyakran – pénz hiányában – egy jegenyefa tetejéről szemlélte a mérkőzéseket. Gyerekfejjel nézője volt 1948. március 7-én, az akkor első osztályú Erzsébeti MTK FTC elleni találkozójának. Az erzsébeti csapat hazai pályán 2:2-es döntetlent ért el, ami nagy sikernek számí­tott. Kocsis György ezen a mérkőzésen látta játszani a később világhí­rűvé vált névrokonát, Kocsis Sándort.

Az évek múltak, és az FTC is felfigyelt a tehetséges labdarúgóra. 1958-ban le akarták igazolni, de Kocsis György akkor még nemet mondott. Úgy érezte, hogy nem lenne stabil helye az első csapatban, ezért az állandó játéklehetőséget jelentő maradás mellett döntött.

Egy évvel később azonban már igent mondott a Fradi megkeresésére, és elhagyta az akkor már Erzsébeti VTK néven szereplő anyaegyesületét. Tulajdonképpen Dékány Ferenc utódjának szemelték ki, kezdetben azonban többször játszott a népszerű „Pofi” fedezettársaként is.

Az első mérkőzése zöld-fehérben 1959. december 26-án volt Bécsben, ahol a Rapid elleni 2:1-es győzelem alkalmával Dékány cseréjeként lépett pályára. A NB I-es bemutatkozására sem kellett sokáig várnia, 1960. március 6-án Dorogon debütált, a Fradi 7:1-re nyert. A győztes csapat tagjai a következők voltak: Horváth – Berta, Mátrai, Dalnoki – Kocsis, Dékány – Dálnoki, Orosz, Albert, Vilezsál, Rákosi.

Az 1959/60. évi bajnokságban az FTC az Újpest mögött a 2. helyen végzett, Kocsis György 10 mérkőzésen szerepelt, a csapatban többnyire még a Vilezsál – Dékány fedezetpár játszott.

Az 1960/61. évi bajnokság hozta meg Kocsis György számára az igazi „áttörést”, a 26 mérkőzésből 24-en játszott (többnyire Vilezsál mellett), a maradék kettőn kiállí­tás miatti eltiltás miatt volt távol. Fradis pályafutása során nem sok gólt lőtt, mert nem ez volt az elsődleges feladata, viszont a Megyeri úton az Újpest kapusának, Töröknek mintegy 21 méterről rúgott felsősarkos bombagóljára – természetesen a szurkolókkal együtt – ma is szí­vesen emlékszik vissza. A bajnokság szépséghibája volt, hogy a csapat csak a 4. helyen végzett, ami az edző, Tátrai Sándor leváltását eredményezte.

Az 1961/62. évi bajnokságban már Mészáros József vezette a csapat edzéseit. Kocsis György a bajnoki mérkőzések többségén, azaz 23 alkalommal szerepelt. A csapat végül egyet előre lépett, a Vasas és az Újpest mögött a harmadik helyen végzett. Arra az időszakra esett a Fradi dél-amerikai portyája, amelyen Kocsis György is részt vett, s életének meghatározó élménye lett.

Eredmény szempontjából Kocsis György pályafutásának a csúcspontja az 1962/63. évi bajnokság volt, a csapat 14 év után, az MTK és az Újpest előtt, megszerezte a bajnoki cí­met. Kocsis az őszi szezont végig játszotta, a tavasziban viszont Orosz Pál fedezetsorba való visszavonásával kevesebb lehetőséget kapott Mészáros Józseftől. A bajnokságban 14 mérkőzésen szerepelt, tagja volt a VVK elődöntős csapatnak. Utolsó bajnoki fellépése zöld-fehér szí­nekben 1963. április 28-án az Üllői úti, Győri ETO elleni 5:3-as győztes meccs volt. Ha már az első bajnoki mérkőzésének összeállí­tását ismertettük, akkor álljon itt az utolsóé is: Aczél – Novák, Mátrai, Havasi – Vilezsál, Kocsis – Fenyvesi II, Rákosi, Albert, Orosz, Fenyvesi.

A bajnoki vacsora Kocsis György számára egyben búcsúvacsora is volt. Úgy érezte, hogy Mészáros József edző nem igen kedveli, jóllehet ő is pesterzsébeti születésű, onnan került a Kispestbe, majd a Fradiba. Kocsis hallott a posztjára történő igazolási tervekről is, ezért eldöntötte, hogy elmegy a Fradiból. Nem küldték el, ő maga döntött úgy, hogy a folyamatos játék érdekében átigazol az első osztályba akkor felkerült Csepelbe. Harag nélkül ment el, a Fradiban eltöltött évekre ma is szí­vesen gondol vissza, jó barátokra tett szert, sok sikert ért el, a bajnoki cí­mhez járó emléklapot ma is féltve őrzi.

A Csepelben 1963 és 1966 között közel 30 NB I-es meccsen játszott, három bajnokin a Fradi ellen is szerepelt. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt a Fradi ellen pályára lépni, azt válaszolta, félre kellett tennie az érzelmeket, csak a labdával törődött. Csepel után levezetésként visszatért Erzsébetre az EVTK-ba, ahol még négy évig kergette a labdát úgy, hogy közben mintegy három évig a sportkör játékos elnöke volt. Később eredeti szakmájában, géplakatosként dolgozott egy tsz vállalatnál, hogy családját el tudja tartani.

A 70-es években visszatért az Üllői útra Dalnoki Jenő hí­vására. Örömmel szállt be a Fradi öregfiúk csapatába. A régi játékostársakkal, barátokkal való rendszeres találkozások, a mérkőzések, az utazások sok élménnyel jártak. Ez a kellemes időszak a megváltozott munka és munkarend miatt ért véget.

Kocsis György ma nyugdí­jasként, kissé visszavonultan él feleségével Erzsébeten. Két lánya, három unokája van. A két fiúunoka már barátkozik a labdával… Labdarúgásunk helyzetét, eredményeit a televí­zión és a sajtón keresztül figyelemmel kí­séri, a helyszí­ni szurkolást egészségi állapota már nem teszi lehetővé.

Kedves Kocsis György! Gyuri bácsi! Szeretettel gratulálunk 80. születésnapja alkalmából! További életéhez adjon a Jóisten erőt, egészséget, boldogságot!

SzB
2016. július 2.

(forrás: ftcbaratikor.hu)