Takács II. József

Ott feküdt a gépkocsi alatt. Csak a két lába látszott ki alóla. Nézegettük a két lábat. Nem közönséges lábak azok. Egy kicsit olajosak, „kacsázóra” állnak, de azért királyi lábak. Mert aki az autó alatt fekszik, király volt. Gólkirály.

Most ügyesen „előkí­gyózik” a kocsi alól. Talpra ugrik. Az olajos arc elmosolyodik, barátságosan fénylő szemek tekintenek ránk. A kis Taki szemei. Takács Jóskáé. Nyújtjuk a kezünket. Nem fogadja el. „Csupa piszok a kezem!” – mondja, és nagy erővel dörzsöli a nadrágjához. Utána mégiscsak kezet szorí­tunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →