1941/42

Az otthon zöld füvén VI.

Cí­mlap

A Tisza-parti Kalmár

Baróti Lajos, Lakat Károly, Toldi Géza – első hallásra klubszinten talán nehezen kapcsolható össze a három legendás játékos, hiszen Baróti nevére mindenkinek az Újpest, Lakatot és Toldit meg ezen az oldalon nem kell bemutatni, hiszen mindketten örökké beí­rták nevüket labdarúgásunk történetébe. Ha ehhez még hozzávesszük 1942-t, a II. világháború keleti frontját és egy szegedi Kalmárt, aki nem olyan személy volt, aki különféle árut vásárolt, majd máshol haszonnal értékesí­tett és nem is egy szellő, mely a parkok fái között lengedezett, akkor egy igazi történelmi mérkőzés képe elevenedik meg. Kalmár György, 1942. május 17-én olyan huzatot idézett elő a szegedi sportpályán, mely nem a környező fákat lebegtette meg, hanem a Ferencváros védelmét rombolta össze.

A kiváló szegedi csatár mesternégyest ért el a Fradi elleni 5:0-s mérkőzésen. És vajon hogyan kerül a képbe Baróti, Lakat és Toldi? Talán kevesen tudják, de ebben az évben mindhárman a Szegedi AK játékosai voltak. így talán nem is olyan meglepő a fölényes győzelem a háború viharában. A mérkőzés évében még „győzelmi jelentések” érkeztek a keleti frontról, de mindannyian tudjuk, valójában mi is lett a sorsa a II. magyar hadseregnek a Don-kanyarban.

Természetesen nem egy történelem órán vagyunk, és a „Tisza-parti Kalmár” remekléséről szól a fejezet, de ahogy azok akik felültek 1942-ben a lelátóra és szurkoltak a csapatoknak, úgy az emlékezők sem vonhatják ki magukat a háború borzalmából.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„Tanári etűdök” az öltözők világából V.


Holnap a Tempó Fradi Alapí­tvány átadja Toldi Géza felújí­tott sí­rját.

– Ez hogyan kapcsolódik sorozatunkhoz? – kérdezhetik a kedves olvasók.

Lakat és Toldi már Szegeden együtt játszott, majd a a Fradiban is találkozott pályafutásuk egy félidő erejéig (ezt a búcsú mérkőzést Nagy Béla nem tekintette hivatalos mérkőzésnek, í­gy a játékosok – Lakat, Toldi, Sárosi… – statisztikájában sem szerepel), és az anekdota szerint a fiatal és nagyon tehetséges Lakat egy szókimondó, bájos hölgy segí­tségével indult el a sikerek csillagaival kikövezett úton. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1942 – Egy győzelem, egy döntetlen és egy vereség

1942. április 5., Torino, OLASZORSZÁG U-MAGYARORSZÁG U 3:0 (utánpótlás válogatottak mérkőzése)
Magyarország: Horváth (Szolnok) – Balogh II. (Újpest), Onódy (Elektromos) – Nagy II. (Ferencváros), Kónya (Gamma), Rákosi – Rottenbiller (WMFC) – Hollósi (Lampart), Tóth II. (Gamma), Bonyhádi (Kolozsvár), Lakat (Szeged), Turbéki (DiMAVAG) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1941/42 – „ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

1941-42-es bajnokságban a hatodik helyen végez a MAGYAR KUPÁT nyert és a SZENT ISTVÁN KUPÁBAN is diadalmaskodó Ferencváros

„ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK”  II. kötet –  Szerző: Hélisz József

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1942.VI.29. MK Döntő, Ferencváros – DiMÁVAG 6:2

„Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” Amikor az egyik szerkesztőjévé válhattam ennek a remek rovatnak, már tudtam, hogy lesznek olyan évek, melyekről nem lesz könnyű í­rnom.

Nem lesz könnyű, mert nem tudom elvonatkoztatni a sporteseményt, az adott évtől. Szerencse, hogy a háborús borzalmak mellett, a sport még tartotta magát. Kí­váncsian böngésztem át először az újságot és próbáltam utalást találni arra, ami az 1942-es Magyar Kupa döntőjét körülvette, de nem találtam. Először talán nem is értettem, de mikor ráleltem a cikk elején a Fradi öltözőjében történt diskurzusra, már világossá is vált.

„Hí­rnök jön be és újságolja, hogy két perc alatt éppen most esett két gól az Újpest-SalBTC mérkőzésen. Ebben a pillanatban harsány ordí­tás hangzik kí­vülről. Valaki megjegyzi:

– Gólt lőtt a „Stécé”!

Polgár megszólal:

Dehogyis! Az Újpest rúgott gólt. ha a Stécé rúgott volna, sokkal nagyobb lenne a hangorkán.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK