Molnár Dezső
Molnár II Dezső (1939. december 12., Magyarlak) a Szombathelyi Haladás (1959-63: 19 bajnoki) és a Vasas (1965-72: 154 bajnoki / 18 gól; két bajnokcsapat tagja) jobbszélsője. 1966-ban és 1967-ben nyolc alkalommal öltötte magára a válogatott mezét és egy gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Stofián János
Stofián (Sólyom) János (1904 – 1984. december 12.), a BEAC, a Hungária (1926-27: 4 bajnoki / 1 gól) a szombathelyi Sabaria FC, majd az Újpest FC középcsatára, 1926 és 1930 között 4 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 2 gólt szerzett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A whiskys
Száz esztendeje született Gyetvai László
Keszthelyi Mihály
Keszthelyi II (Keszli) Mihály (1922. december 11., Budapest – 2000. március 11., Budapest), a Csepeli MOVE (1937-41), a WMFC, a Csepel SC és a Csepeli Vasas (1941-57: 370 bajnoki / 170 gól; három bajnokcsapat tagja; a csepeliek legtöbbet foglalkoztatott és legeredményesebb játékosa) összekötője, 1946 és 1953 között 6 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csodálta Beckenbauer is
Magyar Ferenc
Magyar Ferenc a III. kerületiek (1926-37: 118 bajnoki / 1 gól) egyszeres válogatott hátvédje a II. dél-amerikai túrán erősítette a ferencvárosi csapatot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mészáros Béla
1921 tavaszán és 1923 őszén játszotta bajnoki meccseit zöld-fehérben a balszélső.
Tagja volt egy-egy ezüst-, és bronzérmes ferencvárosi csapatnak. Összesen hét bajnoki mérkőzésen lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Izgalmas végjáték
Talán még a szurkolók között sem eldöntött tény, hogy vajon milyen taktika vezet egy örömteli győzelemhez. A manapság oly divatos és Rebrov mester által is előszeretettel alkalmazott célfutball, mely nem látványos, nem lehengerlő és főleg nem közönségszórakoztató, de célravezető, vagy a régmúltat idéző, az ellenfélből minden apró szuszt is kipréselő játék. Mely ugyan magába hordozza az ellenfél kontra lehetőségét, de a győzelem íze sokkal zamatosabb. Tudom, a lényeg mindkét esetben a három pont, és a Mezőkövesd elleni győzelem is néhány nap múlva más értelmet fog kapni, de a hármas sípszó után kellett egy nagyot fújtatnom, miközben az egész meccsen azon járt az agyam, hogy vajon most örülnöm kéne vagy bosszankodjak egy nagyot. Győztünk és ha a végét nem nehezítjük meg saját magunknak, talán az egész bevezetés más színezetet kap. Bár már az első félidő után csóválgattam a buksimat, a 20. perc táján inkább felálltam a monitor mellől és percekig szöszmötöltem a kávéfőzővel, vagyis inkább a kávékapszullákat szortíroztam, “ec pec kimehetsz” játékot játszottam, legalább telt az idő. Csészével a kezemben sétáltam vissza a monitor elé, bízva abban, hogy talán már kettővel vezetünk, de nem, olyan érzésem volt, mintha “lefagyott” volna a kép, ugyanazt látom, mint öt perccel ezelőtt. Annak ellenére, hogy a kezdés előtt volt bennem egy kis lelkiismeret furdalás, hogy az év utolsó hazai meccsét nem az arénában szurkolom végig, de utólag már annyira nem bánom. Pedig győztünk, rúgtunk három gólt (igaz kettőt kaptunk is), és az eredmény nem is fejezi ki a két csapat közti különbséget, ráadásul ezzel a győzelemmel élen is búcsúztatjuk az évet. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK