Kotász Antal

(Fotó: dr. Kotász Mária archí­vumából)

Kotász (Gottlieb) Antal (1929. szeptember 1., Vasvár – 2003. július 5., Visegrád) a Kőbányai TK (- 1947), a Vasas (1947-48: 45 bajnoki / 1 gól), a Szegedi Honvéd (1948-50: 45 bajnoki / 8 gól), a Sztálinvárosi Vasmű Épí­tők (1950-54 (Ő volt az első dunaújvárosi válogatott labdarúgó)), majd a Bp. Honvéd (1955-63: 179 bajnoki / 7 gól, egy bajnokcsapat tagja) balfedezete. 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Wágner Károly

fradi_cimer

Közel öt évet szerepelt zöld-fehérben 1920 és 1925 között, de az ifjúsági csapatból felkerült csatár idényenként csak egy-két meccsen jutott szóhoz az első csapatban.

Öt bajnoki fellépésével, két-két ezüst illetve bronzérmes csapat tagja.

Legfontosabb gólját az UTE elleni 1921/22-es kupadöntő megismételt mérkőzésén szerezte. Az Ő góljával hódí­totta el másodszor a kupát az FTC. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Horváth László

Az RTK-ból került a BTC-hez. Ügyes jobbösszekötőnek bizonyult félelmetes lövőkészséggel. Amikor 1924-ben a BTC 4. helyezést ért el bajnokságban, a gólok 70%-át a Káposzta becenevű játékos lőtte.

Bár alig játszott a Fradiban, mégis „hí­res futballistánk”, ugyanis Horváth II. volt a Ferencváros első profi labdarúgója!

Hogy miért? Íme, a korabeli tájékoztató:

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Új seprű még nem seper

Thomas Doll „közös megegyezéssel” való elküldése felért egy villámcsapással. Nem mintha bárkit is váratlanul ért volna, hiszen népiesen szólva benne volt a levegőben, és még nagyot sem kellett szippantani ahhoz, hogy túl sokat morfondí­rozzunk rajta. Abban a legtöbb szurkoló egyetértett, hogy ideje volt váltani. Túl hosszú volt a közel öt év. Ha csak a hazai eredményeket nézzük, Doll örökre beí­rta magát a Fradi történetébe. Bajnoki cí­m, három Magyar Kupa-, két Szuperkupa- és egy Ligakupa-győzelem került fel Doll adatlapjára. Ehhez jön még 245 mérkőzés, mellyel nagyon előkelő helyen tanyázik a Fradi edzők örökranglistáján. A gond az, hogy ezen a bizonyos adatlapon vannak hiányok. A 147 bajnoki meccs mellé csupán 16 nemzetközi tétmérkőzés párosul – eredmény nélkül. Totál bukta az európai kupaküzdelmek eredménysora, két fordulónál többet nem sikerült mennünk egyik évben sem, pedig a feltételek és főleg a Fradi dicsőséges múltja is megkövetelte volna azt, hogy ne essünk ki olyan csapatok ellen, akiket évtizedekkel előtte még az edzőpályára sem engedtünk volna. Volt pénz, volt paripa, de valami nagyon hiányzott a táncból, és hiába volt jó a zene, a báltermet is szépen feldí­szí­tették, de úgy, ahogy a régi dzsentri világban, a dí­szletek csak egy ideig tudják eltakarni a rossz előadást. Ebből aztán tényleg nem jöhetett ki más, mint a váltás, melynek időzí­tésén lehet csóválni a fejet, mert mi van akkor, ha nincs a Paks elleni pontvesztés, és veretlenül vezetjük a bajnokságot. Akkor is elküldik, vagy az új edzőnek tovább kell „bujdokolni” valamelyik szállodában és arra várni, hogy a csapat betlizzen? Mert az Rebrov bemutatásakor kiderült (nem volt túl nagy titok), hogy az EL kiesésünk után már kerestünk edzőt…csak a csapat nyerte az első négy fordulót és az kí­nos lett volna, hogy egy „menetelő” csapat trénere kerül lapátra. Ennyi a rövid történet, kedden menesztés, szerda délelőtt bemutatás, délután meg már edzés. Szombaton meg bajnoki. Új edző, új elképzelés, új taktika? Vajon látunk néhány cseppet abból a ví­zsugárból mely reményeink szerint letarolja az NB I-et? Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK