“Ó kapitány…kapitányom!…” – 2.
Az ex-rendőrfőkapitányt megkergette a tömeg
Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a magyar futballban, a kezdetek kezdetén, egyáltalán nem volt vonzó pozíció a szövetségi kapitányi tisztség. 1901 és 1943 között (néhány kivételtől eltekintve) szinte úgy kellett könyörögni, hogy valaki egyáltalán elvállalja ezt a kétségkívül nem igazán hálás beosztást.
Nem véletlen, hogy az induláskor az úgynevezett kiküldöttek tanácsa (bárki könnyen elképzelheti, micsoda szócsaták lehettek ott) állította össze a nemzeti tizenegyet, ám amikorra a viták a tanácstagok között már szinte az elviselhetetlenségig fokozódtak, ők is rádöbbentek a helyzet tarthatatlanságára és úgy döntöttek: legyen a siker vagy a kudarc egy személyhez kötött, ők a maguk részéről nem kérnek tovább a vereséget követő sajtókritikákból, a szurkolók gyalázkodó megjegyzéseiből, inkább lemondanak az esetleges győzelmek után az elismerésekről is.
Egyetlen út járható
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 1.
Taktikai értekezlet, talpig egyenruhában…
Életemben először hétévesen, 1957-ben láttam húsvér szövetségi kapitányt. Igaz, akkor egyszerre hármat is, és annak ellenére, hogy az erre illetékesek által kinevezett trióban a primus inter pares bizonyos Baróti Lajos volt, a vele együtt borozgató két Károlyt (Sóst és Lakatot) ez a titulus akkor egyáltalán nem hatotta meg.
Mi akkor már a Rózsadomb alján lévő, csendes kis utcában laktunk, amelynek Káplár volt a neve, hogy aztán sok-sok év múlva Tizedessé avanzsáljon, ám hogy valami baj tényleg van a mi hadseregünkkel, azt éppen az utcánk neve igazolja: minimum negyven éve nem léptették elő!
A válogató bizottságnak nevezett hármas apám dolgozó szobájában tárgyalt mindenféle komoly, amolyan felnőttes dolgokról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
“Ó kapitány…kapitányom!…” – Ajánló
Gyermekkoromban egyetlen kapitányt ismertem. Zenthe Ferenc kultikus figurája (Eke Máté), a Villányi-hegység pincéiből indult a labancok elleni portyákra. Örsi Ferenc zseniális regényéből készült sorozat jelentette számunkra a kalandot, a szabadságot és talán a bimbózó szerelmet is, hiszen nem csak Tenkes kapitánya szíve dobbant meg Veronika láttán, mi is Vajda Márta csodálatos mosolyával aludtunk el, persze csak akkor, ha nem nagyapám és apám focianekdotái ringattak álomba. Arra tisztán emlékszem, hogy 1966-ig nem nagyon tudtam, hogy létezik magyar válogatott. Csak a Fradi. Másról nem is tudtak beszélni, a válogatott valamiért tabunak számított, aminek az okát csak sokkal később tudtam meg. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a berni elvesztett döntőt feldolgozzák, olyannyira, hogy Sebes Gusztáv neve tiltott szónak számított otthon, pedig tudom és apám is bevallotta utólag, hogy ez igazságtalan volt, de azt megtanultam az évek során, hogy a fociban mindig az edző viszi el a “balhét”, még akkor is, ha az a bizonyos ’54-s VB döntő a pályán dőlt el, bár annak valódi hátterét, okát, talán soha nem fogjuk megtudni. Ahogy az első VB döntőbeli vereségünk 1938-ban is számos “találgatásra” ad okot, melyről Lakat T. Károly “Ó Kapitány…kapitányom!…” sorozatának egyik fejezete is utalni fog. Mert ahogy a szerző is írja, a magyar válogatott kapitányának soha nem volt könnyű a sorsa, sőt voltak olyan évtizedek, amikor “lasszóval” kellett a kispadra fogni kapitányt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A fradista, aki büszkébb volt hét gyermekére, mint a góljaira
Folytatva tavaly megkezdett hagyományunkat, miszerint minden karácsonykor egy-egy régi, sporttal kapcsolatos írással kedveskedünk olvasóinknak, az idén Pajor-Gyulai László 1994. január 21-én a Nemzeti Sportban megjelent interjúját elevenítjük fel. Kollégánk beszélgetőpartnere Mike (Mayer) István, a Ferencváros negyvenes évekbeli gólvágója volt, akit A legsikeresebb magyar válogatott futballista – külföldön című írásában faggatott a szerző. Az interjú sajnálatos aktualitását az adja, hogy a méltatlanul elfeledett válogatott labdarúgó húsz esztendeje, 1994 szentestéjén hunyt el a New Jersey állambeli Glen Rockban…
Adventi naptár – 2014 “Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök”
Még 1-et kell aludni
Fradi “Petőfi” asztaltársaság
A Fradi „Petőfi asztaltársaság 1948 tavaszán alakult. A játékosok a hétfői és pénteki fürdőt követően a Gellértből az onnan mindössze egy utcácskával távolabb lévő Petőfi kisvendéglőbe jártak. Nagyon jó volt a koszt és kellemes családias hangulat jellemezte a kis pince vendéglőt. Mészáros József a csapat kiválósága elmondta, hogy Lakat Károly indítványozta az asztaltársaság létrehozását, mégpedig a szabadságharc centenáriuma idején. A törzshelyen sok kedves órát töltöttek, annál is inkább, hiszen a tulajdonos nagy Fradi szurkoló volt és mindig mindenből a legjobbat adta a kedvenceknek. A Fradi futballmúzeumban, a Dr. Lakat Károly teremben egy érdekes tabló emlékeztet az egykori asztaltársaságra. Mészáros József elelevenítette, a tabló történetét, és a rajzos múltról ezeket mondta:
Adventi naptár – 2014 “Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök”
Még 2-t kell aludni
A VÉN CSATÁR
PATAKI MIHÁLY
Neved a magyar labdarúgás történetében nemes ötvözet. Sajnos már kevesen vagyunk, akik szemtanúi voltunk labdarúgásunk azon klasszikus korának, amelyben személyedben azok közé tartoztál, akik szívvel-lélekkel, töretlen akarással, tudással, tehetséggel és nagy lelkesedéssel utat mutattál, kilométer jelző kő voltál a magyar labdarúgás országútján
Advent negyedik gyertyalángja – 114 év ragyogása
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy lepelbe öltözött angyal jelenik meg az égbolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, azt pengeti, és közben szépen énekel hozzá. De ahhoz, hogy meghallhassuk, szívünk tiszta kell, hogy legyen, és jól kell figyelnünk. Advent negyedik vasárnapjával magunk mögött hagyjuk a várakozás idejét, véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. A küszöbön álló karácsony előtt számba vehetjük a megtett utat, és talán lehetőségünk van kijavítani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat, vagy tanulni azokból. Advent negyedik vasárnapja már közvetlen felkészülés a szent estére, a szeretet ünnepére. Ne engedjünk a gondok csábításának, ne engedjük, hogy a bizonytalanság bármit is elraboljon a karácsony melegségéből, a szeretetből, a jövőnk iránti reményből. Mert bár nem úgy zárult 2014 ősze ahogy szerettük volna és sokunk számára keserű pirulaként hatott a tábor és a klub közötti nézeteltérés , de tudjuk, túl kell lépnünk a nehézségeken, mert nélküle oly távolra kerülnek az álmaink, hogy azokért már nem lesz értelme harcolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Adventi naptár – 2014 “Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök”
Még 4-et kell aludni
Pusztai Laci emléke…
1987. október
– Pusztai Laci édesanyját látogatom meg a meccs előtt – mondta, s abban a pillanatban megértettem, miről van szó. Tudja, szegény asszonyt szörnyű csapás érte ebben az évben. Jóformán el sem temette a férjét, Laci édesapját, amikor történt a tragédia. Pusztai néni Szentesen él, jelenleg nyugdíjasként dolgozik a Baromfifeldolgozó Vállalatnál. Munkahelye mindent elkövet azért, hogy könnyebb legyen elviselnie a tragédiát, …
Adventi naptár – 2014 “Zöld-fehér szívünkben a Ferencváros örök”
Még 5-öt kell aludni
13+1 perc a Lakat Károly teremben
NOVÁK DEZSŐ
Dr. Lakat Károlyról, a magyar labdarúgás és az FTC kiemelkedő egyéniségéről a Fradi futball-múzeumban termet neveztek el. Láthatók ott a teremben a hajdani trófeák. Lakat sikereit hirdető érmek, kupák, emléktárgyak, A klub úgy is tisztelegni kíván emlékének, hogy a nevezetes teremben esetenként 13 perces interjúkat rögzít a meghívott vendégekkel. Hogy miért éppen 13 percesek ezek a beszélgetések? Nos, Lakat Károly 13 alkalommal viselte a címeres mezt… A plusz 1 perc pedig az emlékezés a Fradi örökös tagjára…
HOZZÁSZÓLÁSOK