Az otthon zöld füvén XXI.
Rába-parti
Az emlékek néha önmaguktól is képesek megszépülni. Manapság, amikor tényleg konganak a stadionok az ürességtől (kivéve egy-két Fradi mérkőzést), amikor a szurkolók inkább más szórakozást választanak a foci helyett, sokszor szoktuk felemlegetni a múltat, a telt házas mérkőzéseket, a kettős rangadók tömegiszonyát. Pedig azért régen sem volt minden fenékig tejföl, játszottunk mi is félházak előtt, de egy-egy kedves emlék annyira belénk tud ivódni, hogy azokból pillanat alatt képesek vagyunk megszépíteni a múltat. Sokunk számára az egyik ilyen emlék az 1982. április 28-i, Rába ETO elleni mérkőzés, mely a bajnoki címről volt hivatott dönteni. Két pont volt csupán a győriek előnye, amit egy győzelemmel lehetett volna egalizálni. Meg is éreztük a „vér szagát”, ráadásul remek előjelekkel vártuk a Rába EDE-t (a Rába gyár tejhatalmú igazgatójáról – Horváth Ede – hívtuk őket így). Április közepén a Vasast vertük 4:2-ra, utána a Dózsát küldtük haza egy ötössel (érdekes, hogy ez az 5:0 nem vésődött be úgy az emlékekbe, mint az 1990-s), majd Pogány emlékezetes fejesgóljával Székesfehérvárról is elhoztuk a két pontot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A jelenlegi Fradit az európai elitben senki sem ismeri – interjú Thomas Doll-lal
A jelenlegi Fradit az elitben senki sem ismeri
Thomas Doll szereti, ha nagy rajta a nyomás. Pintér Attilával nem indult jól a kapcsolata. Interjú a Fradi edzőjével.
Thomas Dollt kérdezgették a barátai, hogy miért jön edzősködni az ismeretlen Ferencvároshoz, de az egykori keletnémet klasszis eldöntötte, hogy az új stadion felépülésével egy időben megpróbálja nagy klubbá tenni a Fradit. Kifejezetten szeret nyomás alatt teljesíteni, és bár Pintér Attilával nem indult gördülékenyen a kapcsolata, ma már csak egy kérése van a szövetségi kapitányhoz.
2014.IV.26. NB III, Kazincbarcika – Ferencváros II.: 3-2
Feljegyzések a fotelból – Ötös alá
Egyszer volt, hol nem volt és talán igaz sem volt, amikor kedvenc osztályfőnököm, Bege tanár úr kihívott felelni történelemórán. Mivel a római birodalom volt a téma, mely a mai napig az egyik kedvenc időszakom, biztos voltam a csillagos ötös osztályzatban. Gond nélkül elő is adtam a mondókámat, Bege tanár úr szinte rám sem nézett, csak mikor a végén egy kissé teátrális mozdulattal jeleztem neki, hogy végeztem és örömittasan vártam a dicséretet. Az öreg felnézett a szemüvege mögül és lazán intett a kezével. Mehet a helyére fiam, ez egy ötös alá. Már a reklamálás állapotát kezdtem felvenni, amikor még a naplót lapozva hozzátette: tanuld meg fiam, nem elég tudni a leckét, de ha nem küzdesz meg érte és nem látom rajtad, hogy mindent megteszel azért, hogy elérd a célodat, akkor abból soha nem lesz csillagos ötös. Akkor nem nagyon értettem és talán még méltatlannak is éreztem a tanár úr megjegyzését, de ma már tudom, csak küzdve lehet elérni a célokat. Amikor ma este a bíró hármat sípolt és befejezettnek nyilvánította a Kaposvár elleni meccsünket, a megkönnyebbülés után az első gondolatom Bege tanár úr intelme volt. Talán túl sokat nem is kell magyaráznom, hogy miért is jutottak eszembe a tanár úr közel 40 évvel ezelőtti mondatai. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.25. Ferencváros – Kaposvár: 1-0
Az otthon zöld füvén XX.
Közel a Naphoz
Vannak mérkőzések, melyeket örökre kitörölnék az emlékeimből. Sőt, meg is büntetném azokat, akik előttem szóba hozzák. Rémálmaimban három ilyen mérkőzés van, melyből kettőre elég tisztán emlékszem, sőt az egyiken személyesen is részt vettem. A harmadik „áldozat”, bár nem történt olyan régen (pedig elég régi), de abból csupán apám szenvedő arca maradt meg, majd másnapi tiltó határozata, amit elég teátrálisan adott elő anyámnak és melyben megtiltotta bárminemű lila szín használatát a lakásban. Anyám, mint minden ilyen döntést rezzenéstelen arccal vett tudomásul. No nem azért, mert félt volna apámtól, hanem azért mert tisztában volt azzal, hogy otthon úgyis az történik, amit ő akar. Ráadásul a vázában ott ragyogtak a kert legszebb lila orgonái, amit az előző napon szedett… amikor is 8:3-ra kikaptunk az Újpesti Dózsától. Az évre is pontosan emlékszem, hiszen akkor léptem a felnőttek világába. Így utólag már az is lehet, hogy apám csak azért változott át „dühödt” Fradistává 1976. május 15-én, és azért adta ki az „aranybullát”, mert nem szerette volna, ha fia 18. születésnapján erre a keserű napra emlékezzen. Megjegyzem, a lila orgonák a vázában maradtak addig, amíg el nem hervadtak… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.IV.23. LK, Ferencváros – Diósgyőr: 1-2
Ligakupa: Tíz emberrel nem ment a Fradinak, a DVTK került előnybe
Az FTC jól kezdett, vezetett is, Gyurácz kiállítása után azonban összeroppantak a zöld-fehérek.
A labdarúgó Ligakupa elődöntőjének első mérkőzésén a több mint egy félidőt emberhátrányban játszó Ferencváros 2–1-es vereséget szenvedett a Puskás Ferenc Stadionban DVTK-tól.
Beharangozó, 26. forduló: A Kaposvár következik
A két csapat 24. bajnoki találkozója következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések „A FOTELSZURKOLÓNAK” II.
Közel két évvel ezelőtt, amikor a 100. rész után dr. Sárosi György születésének 100. évfordulója alkalmából Genovából egy rendhagyó köszöntővel leptük megszerkesztőtársunkat, még nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan elröpül a következő szűk két év.
Az otthon zöld füvén XIX.
Avatók és aratók
1911, 1974: két emlékezetes dátum a Ferencváros történelmében, melyek nem bajnoki címhez és nem kupagyőzelemhez kapcsolódik, hanem az otthonunk zöld füvéhez, az Üllői úti stadionhoz. A Fradi első stadionját 1911. február 12-én avatták fel, majd a történelem viharaiban számos fejlesztésen, bővítésen esett át: új tribünök, cementlépcsők, számozott helyek, Springer-szobor. 1936. június 21-én már gyepszőnyegen vertük a Slaviát 5:2-re. Aztán 1947. május 4-én az osztrákok elleni válogatott mérkőzésen leszakadt a tribün egy része. És bár 1954-ben még felújításon esett át a stadion, de 1962-ben már kimondták rá a „halálos ítéletet”. Szakaszosan kezdték bontani, az öreg, legendás fatribün 1962. október 14-én búcsúzott el a csapattól. Tíz évvel később lett újra otthonunk az Üllői út, addig albérletben, a Népstadionban játszott a csapat, mely a Ferencvárosi labdarúgás egyik legeredményesebb korszaka is egyben. A stadiont 1970-ben kezdték építeni, a négy évig tartó munkálatok során a szurkolók szinte naponta zarándokoltak az Üllői útra, hogy figyelemmel kísérjék az építkezést. Bár akkor is voltak fanyalgók, de a zöld-fehér álmok végül is beteljesedtek és 1974. május 19-én átadásra került a stadion, mely sokunk számára több volt egy focipályánál, az maga volt Szentély. Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK