Fél 6-ra várta a Nemzetinél…

Van abban valami na­gyon célszerű (de talán helyesebb, ha a korhű szót használom), hogy az ÉDOSZ- Kinizsi név­ és szí­ncsere kérdésében az igazán érintettek, azaz a változásokat a saját bőrükön, pályafutásukon, egzisztenciájukon érzők mondatait és emléke­it tekintjük hitelesnek, talán még ak­kor is, ha sok-sok évtized múltán már ők sem emlékezhetnek mindenre egy komputer pontosságával.

Márpedig az érintettek (volt sze­rencsém több évtizeden át hallgat­ni őket sok minden más mellett ép­pen az 1950 és 1956 között az Üllői úti pályán történtekről), soha, egy elejtett félmondat erejéig sem tet­tek semmilyen különbséget a csapat ÉDOSZ illetve Bp. Kinizsi néven vé­gigjátszott évei között. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A Fradit csak átkeresztelni és átöltöztetni lehet…

Azoknak, akiket a fradizmusnak nevezett (semmi mással össze nem hasonlí­tható, össze nem vethető)  létfor­ma és életérzés örökre a hatalmá­ba kerí­tett, egy óra, vagy akár csak egy perc is elviselhetetlenül hosszú tud lenni, ha abban az órában vagy percben a Ferencvárost nem Ferenc­városnak hí­vják.

2012-ben vissza­tekintve az 1950-ben történtekre azt kell mondani: a borzalmas, az elvi­selhetetlen, a klubot valaha ért egyik legnagyobb megaláztatás szimbólu­mává lett „ÉDOSZ-korszak” – nem tartott tovább egy esztendőnél.

A Ferencváros a maga 1899-ben választott nevén, 1949 szilveszte­rén (Szombathelyen) játszik utoljá­ra bajnoki meccset. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →