Feljegyzések a fotelból – Szomorkás mesedélután
Jegyzetírás előtt voltam már nehéz helyzetben eddig is. Ilyenkor csak nézem az előttem villogó kurzort, próbálom az agyamat munkára fogni, de most tényleg lestoppoltam. Szeretnék magyarázatot találni a látottakra, de még annyira a vereség hatása alatt vagyok, hogy csak okoskodni tudnék. Annak meg semmi értelme, így az lenne a legjobb, ha abbahagynám az egészet. Csak közölném a száraz tényeket, hozzátenném, hogy nagyon csalódott vagyok és kész. Csak hát a mérkőzés rövid összefoglalóját szerkesztőtársam már kitette, aztán a csalódottságom is csupán az eredmény miatt van. A játékkal most sem volt gond, kivétel a hátsó alakzatot, mely ismét összehozta a szokásos mesékbe illő gólokat. Elől meg ismét kihagytuk azt is, amit talán a mesékben sem szabadna, hiszen a végén mindig a jónak kéne győznie. Legalábbis a Grimm testvéreknél ezt szoktuk meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.XI.3. MTK – Ferencváros: 4-2
A 201. örökrangadón az MTK kétszer is vezetést szerzett Csiki Norbert révén a Ferencváros ellen, de előbb Józsi, majd Böde révén egyenlített a Ferencváros. Már a levegőben lógott a vendégek vezető gólja, amikor az előrehúzódó Hidvégi szinte az utolsó percben újra vezetést szerzett az MTK-nak. Ezután a ferencvárosiak mindent egy lapra feltéve mentek előre az egyenlítésért, de elvesztették a labdát, és Könyves az elárvult kapuba lőtte a negyedik MTK-gólt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.XI.2. NBII, Ferencváros II. – Cegléd: 5-4
Második csapatunk kétgólos hátrányból fordított és gyűjtötte be mindhárom bajnoki pontot hazai pályán a másodosztályú bajnokság 12. fordulójában. Lipcsei Péterék a 8. helyre léptek előre a tabellán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 15.
Egy meccs, három gól, három Michelin-csillag…
1967-ben a Fradi úgy repült át a magyar NB I-es bajnoki mezőny fölött, mint az a Concorde gép az óceánon, amelynek prototípusát éppen ennek az esztendőnek az őszén készítették el, s mutatták be a tervezői.
Míg a Concorde a hangsebességet túllépve, az addiginak a felére, három és fél órára szűkítette a Heathrow-Kennedy repülőtér (London-New York) közötti távot, addig Alberték egy fél idény alatt megnyertek egy éves bajnokságot!
A Ferencvárosnak erről az egyetlen esztendejéről könyvet lehetne írni, meg sem kísérlem tehát, hogy néhány újságoldalnyi terjedelemben minden olyan eseményre kitérjek, amelyek amúgy ezt bőven indokolnák és megérdemelnék. Hihető, vagy sem, tény: az is csak egy erősen bővített mondat erejéig fér ide, hogy: a tavaszi szezon zárásakor a tabella élen a Ferencváros állt, ilyen eredménysorral: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Baráti múltidézés – III. TempóFradi találkozó
Magunkról ritkán szoktunk írni. Egyrészt az oldal nem a szerkesztők munkájáról szól, hanem annak eredményéről, arról a dicsőséges és varázslatos 113 esztendőről mely a világon elismert csapattá tette a Ferencvárost. Másrészt ez a legnehezebb feladat és bár tudjuk a helyünket a Ferencvároson belül (erre már többször kaptunk „intő” jeleket), de tudjuk azt is, hogy az eltelt három év alatt mit tettünk le a zöld-fehér asztalra. Az, hogy ez sok vagy kevés, szintén nem nekünk kell eldönteni, de mindezek ellenére azért dolgozik bennünk a kíváncsiság, hogy időnként „leltárt” készítsünk és megkeressük azokat egy baráti találkozásra, akik segítették a munkánkat. Ennek a jegyében került megrendezésre a harmadik Tempó Fradi találkozó, amit szerkesztőtársam nemes egyszerűséggel csak „író-olvasó” találkozónak hív, de ami már tavaly is egy baráti találkozóvá, egy nosztalgikus utazássá, egy anekdota gyűjtéssé vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 14.
Egy hiányzó Aranylabda és egy hiányzó képaláírás…
Még a legsikeresebb emberek életében is ritka az olyan, hogy eljön egy év, amikor csillagról csillagra lépdelve járják az útjukat.
Ilyen esztendő volt Albert Flórián életében 1967.
Formabontó módon, kezdjük a legvégén.
A Képes Sport 1967-et egy olyan címlappal zárja, amely, hogy egyáltalán elkészüljön, mi több az akkoriban hihetetlen rangnak és tekintélynek örvendő sport hetilap ezzel a felvétellel kínálja magát az olvasóknak, s egyben búcsúztassa az évet, ahhoz a főszereplőnek Albert Flóriánnak kellett lenni!
Maga a fotó és annak címlapra kerülése szinte megszámlálhatatlan szempontból kordokumentum. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Vastapssal kísért döntetlen
Amikor fél öt tájékán felálltunk a Tempó Fradi Szerkesztősége által szervezett baráti találkozó asztalától és elköszöntünk egymástól, az első gondolatom azt volt, hogy talán ma nem kéne meccsre menni, sőt az lenne a legjobb, ha el is halasztanák a Győr elleni bajnokit. Nem a szemerkélő eső és a váratlanul ránk törő hideg próbált eltántorítani, hiszen ültünk mi már szakadó esőben is a Szentély lelátóján, hanem azalatt a közel öt óra alatt amíg együtt voltunk, annyi történelem „szakadt” ránk, mintha Róma utcáin sétálgatnánk és amerre nézünk, ahová lépünk, ott közel kétezer év emléke vigyázza a jelenünket. Az asztalnál „csak” 113 évre emlékeztünk, sőt igazán az ötvenes évektől a BL időszakig ülték körül az emlékezők az asztalunkat, de így is annyi élménnyel és tárgyi emlékkel lettünk gazdagabbak (természetesen erről a találkozóról még írni fogunk), hogy a végén tényleg úgy gondoltam, ezt csak egy győzelemmel szabad zárni. Sőt abban is biztos voltam, hogy ha esetleg kikapunk (valljuk be őszintén, néhány pillanat erejéig mindannyian eljátszottunk ezzel a gondolattal is), akkor sem fogom megélni tragikusan (ahogy szoktam), mert az agyam ösztönösen el fogja nyomni a kudarc élményét és helyette azokat az órákat fogja elővenni, melyek „újraélésétől” még másnap is elfog egy kellemes bizsergető borzongás. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Moziajánló: Albert Flórián
2012.X.28. Ferencváros – Győri ETO: 1-1
A labdarúgó NB I 12. fordulójának zárómérkőzésén a Győri ETO a Ferencváros otthonába látogatott, és a két zöld-fehér csapat rangadója döntetlenre végződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....




HOZZÁSZÓLÁSOK