Martos Győző: Morzsákat kerestünk a maiakhoz képest
„A Volánt a lakás miatt választottam, elvégre – nősültem…”
Már a számok is önmagukért beszélnek: a Ferencvárosban 1971-től nyolc éven át szerepelt, s mindent egybevetve összesen 346 mérkőzést játszott zöld-fehérben. 34-szeres válogatottként két világbajnokságot is megjárt csapatnak lehetett az alapembere, ráadásul azon kevesek egyike, akik harminc fölött külföldre kerülve is hangzatos nemzetközi sikereket ért el klubcsapatával.
A 35 esztendős védő szerződését azonban anyagi okok miatt már nem hosszabbította meg belga együttese, így hazatért, s a Volán SC ügyvezető elnöke lett. Annak a klubé, amely nősülése előtt – még bőven aktív játékosként – lakáshoz juttatta, hiszen erre a Ferencvárosnál ígéretet sem kapott. Egyébként esze ágában se lett volna távozni az Üllői útról… Martos Győző amondó: a klubhűség és az akkori fradizmus ma már csak emlék, mondjon bárki – bármit… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dragóner: Nincs feszültség, még meglehet a dobogó
– Nyilván hallotta Prukner László nyilatkozatát, amelyben egyebek között az öltözői rend megbomlásával indokolja a gyenge szereplést. Mi erről a véleménye?
– Van véleményem, de mivel a konkrét nyilatkozatot nem hallottam, így arról érdemben nem tudok beszélni.
– A külföldi profi játékosok hogyan viselik a pénztelenséget?
– Profi futballistákról van szó, akik amikor a Ferencvároshoz szerződtek, megállapodtak arról, hogy mennyi pénzt fognak keresni. Ez most az ismert okok miatt nem működik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zöld-fehér legendák arcképcsarnoka: Gyurka
A Ferencvárosi Torna Club ma 112 éves. Ez idő alatt számtalan olyan sikert értek el sportolóink mellyel örökre bevésték nevüket a halhatatlan Fradisták márványtáblájába. Szerkesztőségünk a Fradi nagy családjának történetéből a labdarúgás múltját dolgozza fel. Hisszük azt, hogy ha nincsenek emlékek, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Az emlékekkel úgy vagyunk, mint a fényekkel, minél távolabbról világítanak, annál jobban ragyognak. De a fény elinal a világegyetem horizontján ha nem gyűjtjük össze azért, hogy felhasználva az energiáját, világítsunk a jelenünk megértéséhez.
A képek és a videók bármennyire is tudnak mesélni, tudjuk, hogy csak a teret lehet fölidézni és fölépíteni. A gondolatok és érzelmek soha többé nem állnak össze pontosan ugyanolyan vegyületté, mint amilyenné aznap, akkor, abban az órában voltak. Mégis vállalkoztunk arra, hogy a Ferencvárosi labdarúgás legendáiról az írott megemlékezéseken túl a multimédia keretén belül is örök emléket állítsunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Megszenvedett döntetlen
Ami szerdán nem sikerült a Fradinak, az ma nem sikerült a Debrecennek.
Kaposvárott 1977-ben nyertünk utoljára, a vereségünkkel „sikerült” is tovább növelni a nyeretlenségi sorozatot. A Debrecen sem nyert 9 éve az Üllői úton. A mérkőzés előtt bíztam a kaposvári „ismétlésben”, miszerint a 2011-es tavaszi szezon is növelni fogja a statisztikai nyeretlenséget. Megjegyzem, hogy tavasszal a megérzéseim nagyon messze távolodtak el a valóságtól, de most nem kellett túlzottan csalódnom. Bár a „tervezett” három pontból csak egy lett, azért is megszenvedtünk tisztességesen, és kellett hozzá egy nagy adag szerencse is, de úgy látszik a Szentély nagyon vonzza az öngólokat. De amit a Vasas ellen elvett, most becsülettel vissza is adta. Szükség is volt rá. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2011.V.1. Ferencváros – DVSC: 1-1
A labdarúgó NB I 26. fordulójának vasárnapi mérkőzésén a Ferencváros hazai pályán 1–1-es döntetlent játszott a DVSC-TEVA-val. A hazaiak a 84. percben esett Mirszad Mijadinoszki öngóllal egyenlítettek Adamo Coulibaly 56. percben szerzett találatát követően. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szokolai László: Ha Törőcsik nem születik meg, 70-szeres válogatott vagyok
Utoljára szinte akkor hallottunk róla, amikor két éve érkezett a szörnyű hír: maglódi elküldése után Szokolai László – kómába esett. A ferencvárosi legenda életét szerencsére a lánya, s a kiérkező mentősök megmentették, ám a labdarúgástól mára eltávolodott. De vajon mi lett a korábbi balszélső sorsa, aki a Ferencvárosban 167 meccsen 74 gólt, míg a Sturm Graz színeiben – jóval harminc felett, s ahogy ő mondja: elcsoszogva – 146 találkozón 116 gólt szerzett?
A korábbi 12-szeres válogatott gólvágóval a múlt pénteki (szerk: 2011. április 1.) FTC-Újpest derbi előtt beszélgettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Fradi nélkül nincs felemelkedés, nincs magyar labdarúgás” – interjú Bálint Lászlóval
316 bajnoki mérkőzést játszott a Ferencvárosban, 76 alkalommal lépett pályára a válogatottban, magyar labdarúgóként hivatalosan elsőként szerződhetett Nyugatra, kilenc hónapig szövetségi kapitány is volt. Ilyen pályafutás után meglepő, hogy Bálint László lassan húsz éve nem a labdarúgásban dolgozik, hanem saját vállalkozását igazgatja. Szerinte a mostani válogatottban jobb játékosok vannak, mint az elmúlt években, a Ferencvárost pedig akár nemzeti összefogással is meg kell menteni, mert ez az ország érdeke.
2011.IV.29. NB II., Ferencváros II. – Tatabánya: 2-1
Az NB II Nyugati csoportjának 24. fordulójában a mieink hazai pályán 2-1-re legyőzték a Tatabányát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
VÁLOGATOTT labdarúgóink arcképcsarnoka
Az MLSZ idén (1981) 80. éves. Ebből az alkalomból, valamint régi labdarúgóink iránti tiszteletből egy olyan fényképes gyűjtemény közlésére vállalkoztunk, amely úgy érezzük sokaknak okoz örömet.
A válogatottság számától függően bemutatjuk, több mint 500 labdarúgónk fényképét! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ez bizony nagyon kevés
Ritkán fordul velem elő, hogy az aktuális fotelszurkolós bejegyzéshez nincs kedvem bevezetőt írni. Talán fáradok, talán öregszem, de egyre többször azon veszem észre magam, hogy jobban szeretek a dicső múltunkban barangolni, mint értékelni a jelent. Mert azt nagyon nehéz. Főleg egy vereség után néhány perccel. Azt már megtanultam, hogy először el kell számolnom százig mielőtt bármilyen kritikai hangnem bűvöletébe kerülnék, hiszen tudom, a foci épp azért szép játék, mert bár 90 percig tart, bizony néhány pillanat eldönthet mindent.
Ma is így történt. Ha Tutoric belépőjét utólag a bíró nem tizenegyessel, hanem sárga lappal bünteti (a kaposvári csatár már beadta a labdát amikor Tutoric lábában elesett), ha az addig hibátlanul védő Haber nem ejti ki a labdát, és ha Mijkovic a végén belövi a kihagyhatatlant, talán nyugodtabban ülök le a gép elé. Csak hát a pillanatok most nem nekünk kedveztek. A vége meg vereség lett egy olyan mérkőzésen ahol igazán egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet. A gondom az, hogy egyik csapat éppen az a Ferencváros volt, akiért a szívünk dobog, és akinek győznie kellett volna ahhoz, hogy olyan helyen végezzünk mely talán a jövőnket is megalapozta volna. A másik gondom az, hogy ezt az esély nem először vesztettük el, hanem szinte fordulóról fordulóra abból élünk, hogy a vetélytársak hibáznak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....





HOZZÁSZÓLÁSOK