Silver Jubilee of St. George-Budapest 1957-1982
1982.IX.29. UEFA, Atletico Bilbao – Ferencváros 1-1
Kerekasztal beszélgetés utánpótlás ügyben
1982.IX.25. Ferencváros – Vasas 5-3
A magyar labdarúgás szigorú ítészeit ritkán ragadja el a kábulat. Még azokban is években is „fanyalogtak” amikor a labdarúgásunk még nem a világranglisták utolsó harmadában bandukolt, amikor még a magyar csapatok komoly nemzetközi eredményeket értek el. De hát a szurkoló is ilyen, egyszer a mennybe küldi a csapatot, máskor meg éppenséggel máshová, de azt a helyszínt inkább nem írom le. Az újságírók meg eleve kedvelik ha picinyke fullánkokat tudnak elhelyezni, de az is igaz, hogy néha azért lelkesedni is tudnak. Ahogy az 1982. szeptember 25-i, Ferencváros-Vasas mérkőzés láttán tették, hiszen például a Népsport ötcsillagosra értékelte a találkozót, mely bár azokban az években a „csillagok” színe határozta meg az életünket, de abból ötöt ténylegesen ritkán osztottak ki (még a vezérezredeseknek is csak négy van belőle). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A nagy lehetőség kapujában
A mi játékosunk volt: Borsos Miklós
Tősgyökeres fradista. Tíz esztendős korában ment le először az Üllői úti sporttelepre, ott nőtt, cseperedett ifjúsági, majd felnőtt játékossá. Hosszú évekig viselte az egyisták mezét, egészen az ötvenes évek végéig. Akkor elbúcsúzott a zöld—fehérektől s a Fáy utcába költözött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1982.IX.21. SZTK – Ferencváros 0-2 (edzőmérkőzés)
1982.IX.18. DVTK – Ferencváros 2-2
1982.IX.15. UEFA, Ferencváros – Athletic Bilbao 2-1
Viharosan kezdett a Fradi, de aztán biztató félidei kétgólos előnyből a végén csak sovány egy gólos kis előny lett
1982.IX.10. Ferencváros – Videoton 3-1
Jól indultak a nyolcvanas évek. Öt éves kihagyás után, amikor is Dalnoki Jenő nyert bajnokságot a „csikócsapattal”, egy másik Fradi legenda, Novák Dezső vezette bajnoki címre a zöld-fehéreket 1980/81-ben. Akkor egy új „aranycsapat” kialakulásában reménykedtünk: Rab, Takács, Nyilasi, Ebedli, Pogány, Mucha, Szabó – öt évvel idősebbek és tapasztaltabbak lettek, ráadásul egy tehetséges edző vette a kezébe az irányítást. A rá következő bajnoki szezonban nem sikerült a címvédés, mert a Verebes „mágia” kifogott rajtunk. 1982. április 28-án gigászi csatában kaptunk ki 4:3-ra az Üllői úton a győri zöld-fehérektől. Nem voltunk elkeseredve, mert tényleg egy remek csapat előzött meg minket és 1982 nyarától már mindenki VB lázban égett. Ahol végül is nem jutottunk tovább a csoportból, de az Argentínától elszenvedett 4:1-t leszámítva nem vallottunk szégyent, bár voltak olyan hangok is, melyek szerint ennek az „öregecskedő” válogatottnak már a kijutás is szép fegyvertény volt (bizony visszasírnánk manapság is egy olyan öreg válogatottat). Öt volt és jelenlegi Fradi játékos kapott szerepet (Martos, Bálint mint légiós, Nyilasi, Rab és Pölöskei) a válogatottban, köztük Nyilasi és Pölöskei 2-2 gólt is szerzett. A VB után, augusztus végén indult az 1982/83-s bajnokság, ahol a cél egyértelműen azt volt, hogy visszahódítsuk az első helyet a Verebes legénységtől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK