Rátkai László

Az FTC saját nevelésű, ifjúsági válogatott játékosa nagy sikert sejtetően kezdte pályafutását.

Tehetsége azonban nem párosult szerencsével. Pályafutását sérülések sorozata árnyékolta be.

– 1956-ban, amikor megjelentem az Üllői úton, már nem voltam idegen, hiszen a bátyám itt játszott, és én minden mérkőzésüket megnéztem … Játszottam a serdülő II., majd a serdülő I. csapatban, utána pedig közvetlenül az ifjúsági I. csapatba hí­vtak. Ekkor már azokkal játszottam együtt, akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifi I-ben együtt játszottam a bátyámmal, amely remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor az FTC első csapatában NB I-es meccsen bemutatkozhattam! A Honvéd volt az ellenfél és Fenyvesi dr. góljával 1:0-ra győztünk.

Most, hogy í­gy visszaemlékezem, ezúton is szeretnék köszönetet mondani azoknak az edzőknek, akik a sport terén és emberileg is mindent megtettek értem. Hajabács Géza, Száger Mihály, Csanádi Ferenc, Zalka András, Mészáros József edzők és Balogh Ákos bácsi intéző voltak azok, akikre ebben az időben is szeretettel néztem fel.

Folytatva sportpályafutásomat, több alkalommal játszottam az NB I-es csapatban, de egy martfűi összecsapás a kapussal, kissé keresztülhúzta számí­tásaimat. Komoly térdsérülés lett belőle, és ez a sérülésem ezután többször kiújult és nagy kihatással volt további pályafutásomra. Függetlenül attól, hogy még ezután is több alkalommal játszottam az első csapatban, de a sérülés ebben az időszakban már nagyon gátolt, í­gy nem tudtam gyökeret verni az első csapatban.

1967 év végén megkeresett a Haladás, és én hosszas töprengés után, igent mondtam. Két okból is: az egyik a már emlí­tett sérülés, a másik pedig az volt, hogy válogatott játékosok voltak előttem az első csapatban. Ők ráadásul fiatalok voltak: Varga, Albert, Rákosi – mind-mind kitűnő játékosnak számí­tott és én úgy nem vehettem fel velük a versenyt, hogy két hétig jó volt a lábam, utána két hétig nem …

Hogy melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésem? Az ifi meccsek Olaszországban a Caligaris tornán zajlottak, ahol én, mint csapatkapitány, átvehettem a torna megnyeréséért járó trófeát.

Az első csapatban a már emlí­tett Honvéd elleni mérkőzés, valamint az operációm utáni első mérkőzés, Rómában. Az AS Róma ellen gólt is sikerült rúgnom, és a csapat 2:1-re nyert. Így én ezzel a góllal járultam hozzá az FTC mindmáig egyedülálló nemzetközi kupasikeréhez. Büszke vagyok rá, és arra is, hogy a Fradiban játszhattam …

Három bajnokcsapatban és a VVK győztes gárdában is pályára lépett, majd 1968-tól öt éven át a Haladás játékosa volt.

1974-től edzőként dolgozott Szombathelyen, 1984-től három idényen át a vasiak NB I-es csapatát vezette.

(Rátkai László levelét egészí­tettük ki a Haladás kiadványai alapján)