1968
1968.X.5. AS Nancy – Ferencváros 2:6
Jól játszott a Ferencváros!
1968.X.2. Ferencváros – Csőszerelők 6:1 (edzőmérkőzés)
45? 46? 47? – Újpesti Dózsa? Ferencváros? Vasas?
1968.IX.29. Jubileumi mérkőzés, Hatvani járási válogatott – Ferencváros 0:10
1968.IX.25. Balatonboglári MEDOSZ – Ferencváros 1:7 (edzőmérkőzés)
1968.IX.22. Nyírbátori Spartacus – Ferencváros 1:12 (edzőmérkőzés)
1968.IX.18. Ferencváros – Gödöllői Vasas 7:1 (edzőmérkőzés)
1968.IX.15. Videoton – Ferencváros 0:3
A 11-es fordulatot hozott Székesfehérvárott
Amikor keresgélni szoktunk a lassan könyvtárnyira duzzadó tárgyi emlékeink között, elsősorban olyan mérkőzések után kutatunk, mely nem csak egy bajnoki beharangozóhoz nyújt „mankót”, hanem egyéb információkkal segíti elő a zöld-fehér szurkolókat, hogy minél közelebb kerülhessünk dicsőséges múltunkhoz. Ezek meg a legtöbb esetben csupán apró rezdülések, egy csodaszép gól, egy játékos remeklése, vagy éppenséggel az ellenfélhez kapcsolódó adat mely magában még nem jelentene olyan túl sokat, de együtt már közelebb visznek minket ahhoz, hogy nem csak az újságok hasábjain keresztül, hanem lélekben is vissza tudjunk utazni a múltunkba. A mai választásunk egy olyan mérkőzésre esett, mely számos egyéb információval színesíti az 1968. szeptember 15-i, Videoton elleni 3:0-s győzelmünket, és mely jó ajánlólevél is lehet a jelen bajnoki találkozójának beharangozójához. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Miként lehetne feltörni a betonfalat?
1968.IX.11. VVK Döntő, Ferencváros – Leeds United 0:0
A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta előnyét, s megnyerte a kupát
Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktív játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkísértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, így is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán írtam, „sírni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
