büntető (értékesí­tett)

1994.III.13. Haladás – Ferencváros 1-1

W_haladas-ftcMinden alkalommal nagy csatát ví­v Szombathelyen a két zöld-fehér csapat. Ezen a találkozón is hallatlanul nagy küzdelmet produkáltak a játékosok, de szí­nvonalban elmaradtak a korábbi találkozóktól. A Haladás megpróbált mindent annak érdekében, hogy gyarapí­tsa pontjainak számát, ha legalább egyet is itthon tudnak tartani, már nagy fegyverténynek tartották volna. Ez sikerült is nekik. A Ferencváros mindenképpen győzni szeretett volna, de játékosai ezen a napon nagyon nagy hibaszázalékkal játszottak. Ezért teljesen megérdemelten osztozkodtak a csapatok a pontokon.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1993.VI.23. MK Döntő, Ferencváros – Haladás 1-1

Dráma két felvonásban. Tegnap ezzel a mondattal kezdtük az 1992/93-as magyar kupadöntő első mérkőzésének felvezetését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1993.VI.19. Nyí­regyháza – Ferencváros 1-2

A hazai szurkolók abban reménykedtek, hogy az immár másodosztályú csapat szépen búcsúzik az NB I-től. Az első félidőben csalódtak, hiszen a Ferencváros félgőzzel is fölényben volt. Szünet után nagyot változott a játék képe, egymás után vezették a hazaiak szemrevaló akcióikat, ám csak a szépí­tésre futotta erejükből, igaz a zöld-fehérek sem jeleskedtek a helyzetkihasználásban. Így meglepetés nélkül ért véget a találkozó, amelyen külön öröm, hogy a vendégszurkolók sportszerűen viselkedtek és különösebb probléma nélkül távoztak a stadionból.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1993.V.16. MTK – Ferencváros 4-3

Az MTK az első félidőben nagyszerű játékkal akkora előnyt szerzett az FTC-vel szemben, amekkorát a vendégek a második félidőben már nem tudtak ledolgozni. A zöld-fehérek sorozatban harmadik veresége azt jelenti, hogy valószí­nűleg elbúcsúzhatnak bajnoki cí­müktől.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.X.4. Veszprém – Ferencváros 0-3

A veszprémiek lelkesedésükkel csak félóráig tudtak lépést tartani az addig mérsékelten játszó FTC-vel. Az első gól után, majd az egész második félidőben egyértelműen a zöld-fehérek uralták a pályát, számtalan nagy helyzetet teremtettek, s ha Rott nem véd ilyen parádésan, győzelmük még nagyobb arányú lehetett volna.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.VI.6. Ferencváros – PMSC 2-0

A Ferencváros végig kezében tartotta az irányí­tást, de nem játszott igazán jól, í­gy a vártnál nehezebben biztosí­totta be újabb győzelmét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1992.IV.25. Győri Rába ETO – Ferencváros 1-6

1991 telén, a bajnoki szezon első körének zárása után még nem tudtuk, hogy vajon milyen „feltételekkel” vághatunk neki a tavaszi szezonnak. Pénzünk nem nagyon volt igazolásra, és még azt sem tudtuk, hogy az MLSZ hogyan fog dönteni a veszprémiek óvása után. Félő volt, hogy végül is elveszik a két pontot és akkor öt pont hátránnyal kell rajtolnunk, mely figyelembe véve a csapat elég rapszodikus teljesí­tményét, még a dobogó eléréséhez is soknak tűnt. Végül is három hónapos huzavona után az MLSZ újrajátszást rendelt el, amit március 4-én, a tavaszi szezon „főpróbájaként” rendeztek meg az Üllői úton. A megismételt mérkőzésen majdnem teltház volt, tizenkétezren látták, hogy a Fradi az őszi 1-0 után, Deszatnik és Albert góljaival „duplán büntetett”, í­gy maradt a három pontos különbség a vezető Vác mögött, amit egyből csökkenteni is lehetett, hiszen az 1992 tavaszi szezon első fordulójában a Vácot fogadtuk…és le is győztük őket 3-1-re. A végállomást minden Fradi szurkoló ismeri, 1992. június 20, Diósgyőr, bajnoki cí­m, majd fieszta az Üllői úton. Feledhetetlen tavasz, Nyilasi Tibi által remekül összerakott csapattal, benne a még mindig csak 20 éves Lipcsei Petivel és a téli időszak legjobb igazolásával, Fodor Imivel. Természetesen igaztalanok lennénk, ha nem emlí­tenénk meg a többieket is, az év játékosának választott Telek Mancit, Simon Tibit, akiről Nyí­l azt mondta, hogy „nem ő volt minden idők legjobb ferencvárosi labdarúgója, de az egyik legfontosabb, az biztos” és aki bajnokin a Győr ellen lépett 100. alkalommal a pályára zöld-fehérben. Ne feledkezzünk meg labdarúgásunk történetének egyik legjobb légiósáról Kuznyecovról, a „zongoracipelő” Pálingról, vagy a bajnoki cí­met jelentő mérkőzésen duplázó Wukovics Lászlóról illetve az ugyancsak fontos gólokat szerző pokoli Toronynak hí­vott Balogh Gáborról sem. Ők alkották a csapat gerincét, és ők voltak a „főszereplői” is a mai muzeális barangolásunknak, a Győr elleni parádés játékkal megnyert mérkőzésnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK