Fenyvesi Máté dr.
1957.VII.27. Hong-Kong – Ferencváros 2:10
1957.VII.21. South-Coast válogatott – Ferencváros 3:5
1957.VII.20. Austria Wien – Ferencváros 3:2
1957.VII.17. Hong-Kong – Ferencváros 3:8
1957.VII.13. Austria Wien – Ferencváros 1:3
„Vajon sikerül-e? Gondolnak-e ránk otthon? — Ilyen gyötrő gondolatok közepette ültem le a kispadra a tartalékjátékosokkal együtt. Nem szólunk egymáshoz, Csak a szemekből kivillanó elszántság árulja el, hogy egyet gondolunk, egyet akarunk: Győzni! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1957.VII.3. Dél-Ausztrália – Ferencváros 4:13
1957.VI.30. Nyugat-Ausztrália – Ferencváros 0:9
1957.VI.16. Svédország – Magyarország 0:0
Jobban játszottunk, mint Oslóban, de a támadások befejezése ezúttal sem sikerült
1957.VI.12. VB selejtező, Norvégia – Magyarország 2:1
Végigtámadtuk a második félidőt és – egy norvég lefutás döntött első VB-selejtezőnkön
1957.VI.2. Ferencváros – Pécs-Baranya 3:0
1957. Ha csak magát az évszámot nézzük az emlékezés távlatából akkor nagyon sokunknak csak a történelemkönyvek és szüleink visszaemlékezései jelentik a kiindulási pontot. Ráadásul 1957 eltörpül a körülötte tornyosuló 1956 és 1958 között, hiszen „ötvenhat” örökre bevésődött a szabadságszeretők szívébe, 1958 meg Nagy Imre és társai meghurcoltatásának és a forradalom utáni leszámolási időszak kezdetét jelenti. Ezek között bújik meg 1957 szinte észrevétlenül, mintha nem is létezne, pedig súlyos terheket cipelt a hátán. Az emberek ott sírták ki a fájdalmat, ott indultak el sokan a nagy világba, ott próbálták a néhány napig ragyogó szabadság gondolatát nem feledve újra kezdeni a hétköznapokat. És Kádár János 1957. február 2-án nevezte Nagy Imrét „az ellenforradalmi felkelés szítójává” és „árulónak”, ezzel elindítva azt a terrorhadjáratot mely egészen 1962-ig tartott és mely nemcsak Nagy Imre és társait, de tizenéves kamaszokat is gondolkodás nélkül küldött a halálba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
