Gallowich Tibor
Gallowich Tibor
Gallowich Tibor (1900. november 3., Szeged – 1952. július 13., Gyula) az NSC (1917-19), a BAK (1919-22) kapuvédője, a Vasas (1941-43), az MTK (1945) edzője, 1945-48 között a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 3.
A „Tigris”, aki kibányászta a gyémántokat…
Nemeskotteszói Gallowich Tibor az idők végezetéig beírta magát a magyar szövetségi kapitányok, így értelemszerűen a honi labdarúgás történelmébe.
Már régen nem szerepelt neve előtt a „nemeskotteszói”, nemesi származására utaló előnév, amikor az ország futballjának főtrénereként ő küldte pályára azt a tizenegyet, amely a II. világháború utáni első válogatott mérkőzésen Magyarországot képviselte.
Így aztán, ahogy az 1945. augusztus 19-én az Üllői úton lejátszott Magyarország-Ausztria összecsapás valamennyi résztvevője, értelemszerűen, mint annak a csapatnak a szövetségi kapitánya ő is felsoroltatik minden alkalommal, amikor a magyar futball jelentős szereplőit és állomásait veszik számba az emlékezők.
Divatos kifejezéssel élve (amelynek talán a tartalmát sem értette volna 1945 táján az utca embere, nemhogy a közbeszéd részeként használja) „jókor volt jó helyen”!
Kapitányi munkálkodását azonban igazságtalan és szakszerűtlen lenne a puszta vakszerencse számlájára írni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Rudas Ferenc
Két rúgás között
Luxemburgban, 1946 októberében megerőltetés nélkül győzött válogatottunk 7:2-re. Hátvédeink betegre unták magukat. Rudas azzal kísérletezett, hogy a szokásosnál is nagyobbra méretezett rúgásokkal csikarja ki a nézők tapsjutalmát. A balhátvéd Ónody Bandi meg is jegyezte egy irgalmatlanul nagy bikázás után: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A játékos tízparancsolata
Az edző tízparancsolata
Az edző tízparancsolata
1. Az edző csak mezbe öltözötten taníthat komolyan.
2. Az edzéseken elsőnek az edző jelenjék meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradiról, futballról…
„Hát ez így tovább nem mehet! A Ferencváros a külföld előtt és idehaza is a magyarság egyik nemzeti értéke és nem “Csáky szalmája”. Ez a Ferencváros nem politikai jelszavak kohója, nem krejzleráj és nem gyári, üzleti vállalkozás. Itt ne akarja senki sem sütögetni erkölcsi vagy anyagi pecsenyéjét. Aki ebben a klubban dolgozni akar, úgy lépjen be az Üllői úti stadionba, mint a kultúra, templomába – vegye le a kalapját és mélységes alázattal szolgálja a jobb sorsra érdemes magyar sportot…”