A Ferencváros, noha tartott az idény eleji összecsapástól, biztosan tartotta otthonában a két pontot. Az első félidőben szinte a kapujához szegezte a vasutasokat, és ezúttal az iramot is magasabb fokozatban tartotta, mint ahogy azt az őszi utolsó mérkőzéseken tette. A vendégek nem tudták felvenni az Üllői úti gárdával a versenyt, így pontszerzésre sem volt reális esélyük.
A sokszor provokativ módon fellépő Siófok ugyan mindent megpróbált, ami erejéből telt, de a lendületes, s különösen a második félidőben jól is játszó hazaiak ellen még ugy sem boldogult, hogy egy félidőnyi emberelőnyt élvezett. A gyakori szikrázó jelenetek előidézéséért birálható Piller játékvezető is, aki feltünően későn kezdte el megtorolni a megengedett határokat tullépő belemenéseket. Erénytelensége nagyban közrejátszott abban, hogy mindvégig a kelleténél feszültebb hangulat uralkodott a gyepen.
Ezen a mérkőzésen csak a Ferencvárosnak volt félnivalója, hiszen legalább döntetlent kellett elérnie a bronzérem kiharcolásához. Mivel a pécsiek nem tudtak kellő különbséggel győzni otthonukban, a zöld-fehérek a dobogó harmadik fokára léphettek és fokozta örömüket, hogy Dzurják József személyében közülük került ki a 88. NB I-es bajnokság gólkirálya. Egyik csapat sem érdemelt győzelmet, a Vasas az első, a Ferencváros pedig a második félidőben játszott veszélyesebben.