öngól
1983.V.18. Ferencváros – PMSC 5-2
1983.III.30. Vasas – Ferencváros 3-4

TIZENEGY GÓL A NÉPSTADIONBAN
Az FTC és a Vasas fordulatokban gazdag, izgalmas tusája jelentette a 20. forduló fénypontját.
Vannak mérkőzések, melyek soha nem törlődnek az ember emlékezetéből. Vannak olyan mérkőzések, melyekből csak egy gólra vagy egy varázslatos cselre emlékszünk. Mert ki tudná feledni Szenes bombagólját, Limperger esernyős csele utáni kapáslövését, Lipcsei Peti szlalomozását a dánok ellen, vagy Gera Zoli ollózós gólját a Siófok ellen? Sorolhatnám még, és biztos vagyok benne, hogy legtöbbünk emlékezetében csak úgy sorakoznak ezek a feledhetetlen pillanatok. Az idő múlásával (mely sajnos az öregedésünket is jelzi), agyunk legmélyén már annyi emlék van elraktározva, hogy muszáj egy impulzus, szükséges egy kis segítség ahhoz, hogy ezek is előjöjjenek, és mosolyt varázsolhassanak az arcunkra.
1983. március 30. Népstadion, a Vasas-Ferencváros mérkőzés 90. perce. Az eredményjelző már szinte teljesen betelt a góllövőkkel. 3:3 az állás Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.XI.11. Újpesti Dózsa – Ferencváros 2-1
1981.VIII.30. Ferencváros – DMVSC 3-2
Annak ellenére, hogy nem tartozom a „memóriabajnokok” népes táborába, néha velem is előfordul, hogy egy évszámról, egy gólról, egy játékosról olyan emlékek jutnak az eszembe, melyekről azt hittem, hogy már réges-rég a feledés homályába merültek. Pedig átéltem őket, pedig akkor nagyon jelentősen befolyásolták az életemet, de a sajnos egyre gyorsabban haladó évek úgy törölték őket ki az agyamból, mintha egy „delete” billentyűvel ellátott fűnyíró rohangászna a fejemben. Maradva a számítógépes hasonlatnál, a törlés ott sem végleges, ott is vissza lehet állítani a törölt fájlokat, csak kell egy program, mely megkeresi a vincseszter eldugott zugaiban az állományokat és egy könnyed mozdulattal ismét láthatóvá teszi azt, amiről már azt hittük, hogy végleg elveszett. Mivel azonban nem vagyunk gépek (bár ki tudja mit hoz a jövő), így nálunk „recovery” program helyett egy képre, vagy egy dátumra van szükség ahhoz, hogy visszatérjenek a rég elfeledett emlékek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1981.V.3. Jubileumi mérkőzés, Alattyán – Ferencváros 2-10
1981.IV.4. Ferencváros – MTK 4-2
Készülve az örökrangadóra, egy olyan évre tekintünk most vissza, mely több szempontból is különleges. Bizonyára sokaknak kedves emlékeket is idéz 1981, hiszen a Ferencváros az 1980/81-es bajnoki évben, öt év után ismét aranyérmet szerzett. Ettől aztán fel is hevültek a zöld-fehér álmok, hiszen a hetvenes években, bármennyire is remek csapataink voltak, a „végső elszámolásnál” főleg csak a második helyre voltunk jók, kivételt képez az előbb is említett 1975/76-os idény.
1981 tavaszán mindenki úgy gondolta, ezzel az évtized elején megszerzett bajnoki címmel, egy olyan sikersorozat fog elindulni, ami utoljára a hatvanas éveket jellemezte. Arra senki sem számított, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és lesz olyan két olyan évünk (1983-1985) ami 110 éves történelmünk egyik legkellemetlenebb időszaka volt, hiszen 1985-ben csak egy hajszál választotta el a csapatot a kieséstől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XI.8. Békéscsaba – Ferencváros 1-1

Képünkön Vágási és Rab fejpárbajából a hazai játékos kerül ki győztesen, de Kakas ezúttal is bravúrosan hárít.
Tizenötezer néző előtt, sokaknak emlékeztes mérkőzésen, a szó szoros értelmében öldöklő csatát vívott a két csapat. A kíméletlen „adok-kapok” közepette Ebedli és Melis súlyos sérülést szenvedett. Zsíros lövésével – amely Takács hátán irányt változtatva került Kakas hálójába – szerezte meg a vezetést a csabai együttes. Röviddel ezután Pogány szabadrúgásgólja volt rá a válasz, Judik, Ebedli, Zsíros és Kőhalmi sárga lapja után Takács kiállítása jelezte, hogy Jaczina játékvezetőnek nehéz dolga volt, amelyet nem tudott megoldani. Hatvan percen keresztül a befejezésig önfeláldozóan rohamozott az Előre Spartacus, de Kakas és a szerencse megvédte a Fradi kapuját a további góloktól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.26. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2
Szerkesztőtársam néha sokkal jobban ért a gyógyszerekhez, mint a háziorvosom. A doktor úr, akit már közel negyven éve ismerek, agyi vérkeringésem jobbá tétele érdekében közel 10 éve „agykarbantartó” gyógyszerekkel traktál, amit néha beveszek, de néha szándékosan meg nem, vagy egyszerűen csak elfelejtem bevenni azt, ami arra szolgálna, hogy emlékezzek arra, hogy be kell vennem a gyógyszereimet.
Szerkesztőtársam jobb, és főleg eredményesebb módszerhez szokott folyamodni. Egyszerűen olyan muzeális újságokat varázsol elém, melyre elég csak rápillantanom és olyan emlékképek jönnek elő, melyekre a doktor úr által kiírt tablettákkal soha nem jutnának az eszembe. Ezen felül még azt is sikerül elérnie, hogy egy-egy ilyen muzeális lapszemle során olyan értékeket tárjon elénk, melyeket minden Fradistának meg kell ismernie ahhoz, hogy megfejthessük a Fradizmus igazi titkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....





