öngól
1981.V.3. Jubileumi mérkőzés, Alattyán – Ferencváros 2-10
1981.IV.4. Ferencváros – MTK 4-2
Egy vitatott gól. Öngól? Végül Nyilasinak adták.
Készülve az örökrangadóra, egy olyan évre tekintünk most vissza, mely több szempontból is különleges. Bizonyára sokaknak kedves emlékeket is idéz 1981, hiszen a Ferencváros az 1980/81-es bajnoki évben, öt év után ismét aranyérmet szerzett. Ettől aztán fel is hevültek a zöld-fehér álmok, hiszen a hetvenes években, bármennyire is remek csapataink voltak, a „végső elszámolásnál” főleg csak a második helyre voltunk jók, kivételt képez az előbb is említett 1975/76-os idény.
1981 tavaszán mindenki úgy gondolta, ezzel az évtized elején megszerzett bajnoki címmel, egy olyan sikersorozat fog elindulni, ami utoljára a hatvanas éveket jellemezte. Arra senki sem számított, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és lesz olyan két olyan évünk (1983-1985) ami 110 éves történelmünk egyik legkellemetlenebb időszaka volt, hiszen 1985-ben csak egy hajszál választotta el a csapatot a kieséstől. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.XI.8. Békéscsaba – Ferencváros 1-1
Képünkön Vágási és Rab fejpárbajából a hazai játékos kerül ki győztesen, de Kakas ezúttal is bravúrosan hárít.
Tizenötezer néző előtt, sokaknak emlékeztes mérkőzésen, a szó szoros értelmében öldöklő csatát vívott a két csapat. A kíméletlen „adok-kapok” közepette Ebedli és Melis súlyos sérülést szenvedett. Zsíros lövésével – amely Takács hátán irányt változtatva került Kakas hálójába – szerezte meg a vezetést a csabai együttes. Röviddel ezután Pogány szabadrúgásgólja volt rá a válasz, Judik, Ebedli, Zsíros és Kőhalmi sárga lapja után Takács kiállítása jelezte, hogy Jaczina játékvezetőnek nehéz dolga volt, amelyet nem tudott megoldani. Hatvan percen keresztül a befejezésig önfeláldozóan rohamozott az Előre Spartacus, de Kakas és a szerencse megvédte a Fradi kapuját a további góloktól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1980.X.26. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2
Szerkesztőtársam néha sokkal jobban ért a gyógyszerekhez, mint a háziorvosom. A doktor úr, akit már közel negyven éve ismerek, agyi vérkeringésem jobbá tétele érdekében közel 10 éve „agykarbantartó” gyógyszerekkel traktál, amit néha beveszek, de néha szándékosan meg nem, vagy egyszerűen csak elfelejtem bevenni azt, ami arra szolgálna, hogy emlékezzek arra, hogy be kell vennem a gyógyszereimet.
Szerkesztőtársam jobb, és főleg eredményesebb módszerhez szokott folyamodni. Egyszerűen olyan muzeális újságokat varázsol elém, melyre elég csak rápillantanom és olyan emlékképek jönnek elő, melyekre a doktor úr által kiírt tablettákkal soha nem jutnának az eszembe. Ezen felül még azt is sikerül elérnie, hogy egy-egy ilyen muzeális lapszemle során olyan értékeket tárjon elénk, melyeket minden Fradistának meg kell ismernie ahhoz, hogy megfejthessük a Fradizmus igazi titkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
