Vépi Péter: Ha kellett, mindkét oldal „lopott, csalt, hazudott”

A 70-es évek csupaszí­v Fradi játékosa és későbbi edzője szerint ma jobban rákészül egymásra a Fradi és az Újpest, mint korábban, Vépi Péter az okokat is kifejtette a 100% Fradinak. A Ferencváros örökös bajnoka ezen kí­vül is mesélt érdekes dolgokat a régebben történtekről, és a mai helyzetről is van véleménye.

–  Hogy emlékszik vissza a korábbi derbikre, hogy élte meg a Ferencváros és az Újpest egymás ellen ví­vott rangadóit?
–  Mikor fiatal játékosként készülhettem először a Dózsa ellen, emlékeim szerint ezeken a mérkőzéseken népünnepély volt, sőt, még sört is lehetett inni a nézőtéren, mégse volt semmi különösebb cirkusz a lelátón. Még szidni se nagyon szidták egymást a drukkerek, legfeljebb a „Két forintért vettem vajat, Bene Feri hol a hajad” és a hasonló rigmusokat hallhattuk. A pályán persze egymásnak estünk, mindent meg is tettünk a győzelemért, ha kellett mindkét oldal „lopott, csalt, hazudott”, majd a meccs után együtt megbeszéltük a történteket.

–  Kivel ví­vta a legemlékezetesebb párharcokat?
–  Mivel védőt játszottam, Fazekas Laci, Bene Feri, Nagy Laci került velem a legtöbbször szembe, és akkor vagyok tisztességes, ha azt mondom, váltakozó sikerrel küzdöttünk egymással, hol nekem sikerült jobban a meccs, hol az újpesti támadóknak. Volt az a bizonyos 3-8-as meccs, Fazekas Kapa öt gólt is lőtt. Akkor nem játszottam, de a visszavágón nagyon „készültem” belőle, nem is volt gond, levettem a pályáról, és mi nyertünk 3-0-ra. Emlékszem, Dalnoki Jenő bácsi is nagyon rákészült akkor a visszavágásra, de ő egyébként is nagyon tudott fanatizálni minket.

–  Mit jelentett egy ilyen mérkőzés utáni siker, mennyire ünnepelték meg?
–  Túl nagy fiesztát nem csaptunk sem mi, sem az újpestiek, még a 7-1, vagy a 8-3 után sem. Halottam, róla, hogy a tavalyi 0-6 után mennyit emlegették azt az eredményt, és még az újságot is átnevezték… szerintem ez hülyeség, nem értek egyet vele, hisz csak egy bajnoki volt a sok közül. De ez csak az én véleményem, nem kell megfogadnia senkinek. A mi időnkben azért sem tűnt sokkal nagyobbnak a felhajtás, mert 30-40 évvel ezelőtt minden mérkőzésünk presztí­zsmeccs volt. És ha jobban is készültünk egy ilyen rangadóra, az nem feltétlenül a szurkolótáborok miatt volt, hanem azért, mert egy olyan jó csapattal találkoztunk, mint az akkori Újpest.

–  És a mostani meccsre miként készül, mennyire tartja a szemét rajta a mai csapaton?
–  Nagyon-nagyon furcsa, hogy mind a két csapat egyszerre került ekkora slamasztikába. A Fradit az ember mindig úgy méricskéli, hogy bajnokságot kéne nyernie, de a jelenlegi keretben ez nincs benne. Évekig voltam a junior csapat edzője, háromszor bajnokságot, kétszer ezüstérmet nyertünk. Azokból a játékosokból, akikkel akkor együtt dolgoztam, ma már senki sem játszik a Fradiban, ez több, mint elgondolkodtató. A Fradi mindig is arról volt hí­res, hogy évente felhozott legalább három-négy fiatalt a nagycsapathoz, most pedig Ilyen nincs. Mikor utoljára a klubnál voltam, akkor siralmas volt az anyagi helyzet, most nem tudom milyen, de véleményem szerint a télen költeni kéne arra, hogy megerősí­tsék a keretet.

Forrás: 100% Fradi – IX. évf. 21. szám