1967.IV.29. Ferencváros – Haladás 2:0

Fölényben játszott, mégis nehezen nyert a Ferencváros

Amikor olyan anyag kerül a kezeim közé, mely a hatvanas évek közepébe repí­t vissza, akaratlanul is először a dicsőséges 1965-ös év, a VVK győzelemmel ugrik be.

Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen a Ferencváros legnagyszerűbb sikerét érte el, amit azóta sem sikerült egyetlen magyar csapatnak sem felülmúlnia. Ezen túl az a VVK csapat minden idők egyik legjobb Fradija volt, amit nem csak a nemzetközi kupagyőzelem, de egyéb nemzetközi elismerések is bizonyí­tanak.

A kispadon is egy legendás edző, Mészáros József ült, akit a vezetés, teljesen váratlanul és előkészületlenül, három hónappal a diadal után felállí­tott a kispadról. A fejetlenséget igazolja, hogy a Fradi legendás „Dodóját”, az a Vilezsál Oszkár követte, aki 1965 áprilisában még játékosként lépett pályára. Nem is jutott neki túl nagy szerep, hiszen 10 mérkőzés után, az 1966-os szezont már Tátrai Sándor irányí­tásával kezdte meg a csapat. Második hely a Vasas mögött (veretlenül lett bajnok), és mivel a Fradi közönség ennél is többet várt a „VVK hősöktől”, ezért 1967. február 8.-án, Kairóban már Lakat Károly dr. ült a Ferencváros kispadján.

A kezdeti időszakról néhány hónappal ezelőtt YSE í­gy í­rt: „Egy bombaerős csapatot vett át, a Mészáros József által VVK győzelemig vezetett gárda volt az alapja. Látszólag nem volt nehéz dolga, azonban bizonyos belső problémákkal meg kellett küzdenie. Ugyan az 1967-es év nem indult jól, mert az egyiptomi túra mérlege egy vereség és egy döntetlen volt (1:2. 2:2), majd utána a VVK-ból kiestek az Eintracht Frankfurttal szemben (odakint 1:4, idehaza 2:1). Mindenki temetni kezdte a csapatot, és elkí­vánták őt is „melegebb éghajlatra”. De utána mindenkinek a szája tátva maradt, mert olyan sorozatot produkált a csapat, amit ritkán.”

A hatvanas évekről tudni kell, hogy a hidegháború vonzataként, 1967-ben még tavasz-őszi rendszerben folyt a bajnokság. A tavaszi bajnoki rajt nagyszerűen sikerült, és az 1967. április 29.-i, Haladás elleni mérkőzéshez úgy érkezett el a csapat, hogy még pontot sem vesztett (7 mérkőzés, 7 győzelem 18:3 gólarány)!
Ettől függetlenül nem volt annyira felszabadult a hangulat, hiszen egyből kiestünk a VVK-ból, és a Magyar kupadöntőt is elvesztettük. A kupadöntőben elszenvedett vereség azért is volt fájó, mert két lehetőséget is kaptunk. Az első mérkőzés 1:1-es döntetlenje után a megismételt mérkőzésen kaptunk ki 3:2-re. Ráadásul a kupagyőztes Győr csapatát előtte, bajnoki mérkőzésen, idegenben vertük 2:1-re.

Ezek után a csapat számára egyetlen „kiút” maradt, a bajnokság megnyerése, ami végül is, magabiztosan, nyolc pontos előnnyel sikerült úgy, hogy az utolsó három mérkőzésből egy döntetlenre futotta. A bajnokság november végi befejezéséig még több mérkőzés várt a fiúkra. A mai muzeális lapszemlénkben, igazodva a 2010. tavaszi szezon nyitómérkőzésére, a Haladás elleni összecsapást elevení­tjük fel. Párhuzamokat most nem akarok keresni, hiszen ha jól belegondolunk, talán nem is nagyon lehetne találni.

1967. április 29-én egy olyan Ferencváros lépett pályára, ahol több VVK győztes játékos játszott, ahol egy Aranylabdás csatár rugdosta a gólokat és mely csapat kispadján Lakat doktor ült. Bár nem volt „hazánk”, emiatt a Haladás ellen a Hungária körúton léptünk pályára, de ettől függetlenül 25 ezer néző volt kí­váncsi az összecsapásra! Nem kellett regisztrálni, fel sem merült, hogy esetleg zárt kapus mérkőzés legyen. Egy igazi, családi program volt akkor Ferencváros mérkőzésre járni és szurkolni azért, hogy meglegyen a sorozatban a nyolcadik győzelem a bajnokság tavaszi szezonjában.

A mérkőzés tudósí­tása szerint sima győzelem volt, még akkor is, ha csak a második félidő vége felé tudtuk feltörni az egész csapattal védekező vendégek kapujuk előtt vont zárat. Ez a remek védekezés meg elsősorban annak volt tulajdoní­tható, hogy a Haladás kispadján az a Tátrai Sándor ült, akit éppen Lakat Károly váltott a Fradi kispadján, í­gy tökéletesen tisztában volt a Fradi hadrendjével, és a játékosok képességeivel.

Nehézzé tudta tenni a mérkőzést, de pontot nem tudott szerezni volt csapata ellen. A visszavágás azért sikerült, mely az 1967-es bajnokság záró fordulójában, a már bajnok Fradit sikerült legyőzniük 2:1-re, mellyel sikerült a bennmaradást is biztosí­taniuk.

Negyvenhárom év telt el. Szombaton útjára indul a 2009/2010-es bajnokság tavaszi szezonja. Ellenfelünk a Haladás lesz. Negyvenhárom évvel ezelőtt magabiztos győzelmet arattunk egy olyan csapattal, mely klasszisok sorát adta a magyar labdarúgásnak, melynek legendás csatársorát (Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona) Fradistaként nem ismerni, annyit jelent, mintha nem tudnánk felsorolni a személyes adatainkat.

– lalolib –