A KK története – 1937: A második ferencvárosi győzelem

Útrakelt az első KK-vándor, a Ferencváros!

Kedden délután negyedötkor indult el a Keletiből a Ferencváros KK-osztaga a rejtekhelyre, ahol az első KK-meccsig pihenni fog. A játékosok — tőlünk kérdik, hogy hová utaznak voltakép­pen. Később a vezetőket kérdezzük: ők sem tudják, ez a rejtélyes válasz. Most tehát az a helyzet, hogy a Ferencváros a legnagyobb bajban van … Elutazott 13 játékos és 3 vezető és senki sem tudja közülük, hogy hová. Nagy zavarban lesznek, hogy hol kell leszállniuk.

Szerencsére a komoly valóság az, hogy az elnök és az edző tudja a vég­célt, csak éppen titokban akarja tartani. Még a Slavia sem sejti. (szerk: Prágához közel, Jiloviste mellett szép természeti környezetben, a Hubertus szállóban „rejtőzködtek” Sárosiék)

A vonat mellett áll Usetty Béla dr., az MLSZ elnöke is és sürgeti a fiúkat, hogy szálljanak be, mert indul a vonat. A vonat kigördül az üvegbura alól, éljenzés, integetés. Elindult a Ferencváros az első KK mérkőzés felé … – í­rták a Sporthí­rlapban.

1937 februárjában, magyar javaslatra Meisl Kupára akarták változ­tatni a KK nevét. Ezzel is tisztelegni kí­vántak a nagy osztrák futballvezér emlékének. A tervet végül elvetették, maradt a KK.

Fischer Mór, az elhunyt Hugo Meisl-lel kapcsolatban a következőket nyilatkozta:

– Boldogult Meisl Hugó életében az elnöki tisztség inkább csak dí­sz volt. Mindent ő maga intézett. Egyedül. Ezt tapasztalatból tudom, hi­szen most vagyok harmadszor a KK bizottság elnöke. Meisl életében magam is csak aláí­rásom bélyegzőjével ellátott levelekből tudtam meg, mi történt KK ügyekben…

I. FORDULÓ:

1937. június 13. Prága, 25.000 néző, Jv: Scarpi (Olaszország)
FERENCVÁROS – SLAVIA 2-2 (1-1)
Góllövők: Sobotka, Sárosi, Toldi, Vytlacyl
Ferencváros: Háda—Tátrai, Korányi—Hámori, Polgár, Lázár—Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Sándor József
Slavia: Planicska-Fiala, Daucsik-Vodicska, Prucha, Tuchlar-Toman, Vacek, Sobotka, Kopeczky, Vytlacyl

Az első félidőben nem láttunk nagyvonalú játékot. Sem kimagasló egyéni teljesí­tményeket. A Ferencváros védelmében csak Háda és Hámori játszott kifogástalanul. Különösen Hádát kell megdicsérni sorozatos bravúr­jaiért. Elől Kiss a legfürgébb, Sárosinak kevés húzása sikerült, de gólja mester­munka volt.

2-1-es vezetésünknél Toldi és Táncos is a kapufát találta el. Aztán 1 perccel a befejezés előtt kiegyenlí­tettek a hazaiak – 4-1 helyett 2-2.

Sándor edző: — Majd Budapesten kijön az a három gól a csapatból, amely most a fiúk lábában maradt!

Pelikán, a csehszlovák szövetség elnöke: — Jó játék folyt a mérkőzésen. Egyenrangú ellenfélnek bizonyult a Ferencváros és a Slavia. A Ferencváros védelme nagyon tetszett nekem, a csatársor ellenben nem játszott olyan jól, mint ahogy én megszoktam a Ferencvárostól.

A Poledni List lap értékeléséből:

A Ferencváros felülmúlta a várakozást. Most már megértjük azt a nagy bizakodást, amely a ferencvárosi játékosokat eltöltötte a mérkőzés előtt. Nyugodtan álltak ki a mérkőzésre, jogosan bí­z­tak erejükben. A Ferencváros jobb volt. A Slaviának sokkal jobban kell Budapesten játszania, különben nem jut tovább.

Bővebben …

* * *

1937. június 27. Üllői út, 20.000 néző. Jv: Mies (Ausztria)
FERENCVÁROS – SLAVIA 3-1 (1-0)
Góllövők: Toldi, Sárosi dr., Toldi, Tátrai (öngól)
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Hámori, Polgár, Lázár-Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Sándor József
Slavia: Planicska-Fiala, Daucsik-Vodicska, Prucha, Tuchlar-Horak, Swoboda, Sobotka, Kopeczky, Puc

A Ferencváros ezúttal is „rejtekhelyen” készült a prágaiak elleni mérkőzés­re. Ezúttal Budakeszin „bújtak” el a fradisták — ahonnan, amikor elindultak a meccsre, rezesbanda búcsúztatta őket. . . A Fradi pedig a mérkőzésen a Slaviát búcsúztatta a – KK-tól!

Toldi szerezte az első gólt („ – Kiss adta be a labdát és két lépésről befejel­tem”). A második gól is fejesből esett, ezúttal Kemény húzott el a szélen és Sárosi az ötösről csúsztatott fejessel vette be a kaput. A 65. percben egy Toldi lövés zárta le a ferencvárosi gólok sorát.

Toldi: — Az első félidőben merevek voltunk, a másodikban felengedett a merevség és biztosan nyertünk.

Háda: – Győztünk – ez a fontos! A gól előtt Tátrai hátán irányt változ­tatott a labda, s ezért nem tudtam védeni.

Daucsik, a Slavia hátvédje: — Két jó csapat állt egymással szemben. A Fradi (í­gy mondja, mert magyarul is beszél) csatársora sokkal jobb volt s ez döntötte el a mérkőzés sorsát. A Fe­rencváros ilyen arányban is megérdemelten nyert.

Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (5-3)

* * *

1937. június 14. Hungária út, 8.000 néző. Jv: Christ (Csehszlovákia)
LAZIO – HUNGÁRIA 1-1 (0-0)
Góllövők: Piola, Cseh
Lazio: Blason— Zacconi, Monza—Baldo, Viani, Milano—Busani, Marchini, Piola, Riccardi, Costa
Hungária: Szabó—Kis, Bí­ró—Sebes, Turay, Dudás—Sas, Müller, Cseh, Kar­dos, Titkos. Edző: Schaffer Alfréd

A Hungária csapatából hiányzott a küzdeniakarás, amely a bajnoki idény végén többször is megmentette a csapatnak a bajnoki pontokat. Nem lehet senkinek sem a lelkébe látni, a látszat azonban azt mutatta, hogy feladták a küzdelmet. Ezzel a játékkal nem sok keresnivalója van a Hungá­riának Rómában.

Dietz Károly dr. szövetségi kapitány: – A Hungária olyan rosszul és indolensen játszott, mint egyetlen bajnoki meccsen sem. Így nemzetközi mér­kőzést nem lehet játszani, ennyire szí­v nélkül.

Titkos: — Jól játszott a Lazio, mi meg rosszul …

* * *

1937. június 27. Róma, 10.000 néző. Jv. Wüttrich (Svájc)
LAZIO – HUNGÁRIA 3-2 (2-0)
Góllövők: Piola, Piola, Costa, Cseh, Cseh
Lazio: Blason-Zacconi, Monza-Baldo, Viani, Milano-Busani, Marchini, Piola, Camolese, Costa
Hungária: Szabó-Kis, Bí­ró-Sebes, Turay, Dudás-Sas, Cseh, Kardos, Müller, Titkos. Edző: Schaffer Alfréd

Schaffer edző a kivonulás előtt í­gy szólt fiaihoz: — Fiúk! Csak nyugodtan. Kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy a vezetőség győzelmetek esetére felemelte a rápénzt 150 pengőre.

Háromszoros éljen fogadja az edző „tartalmas” szavait és máris vonult ki a társaság a 34 fokos hőségbe … Aztán hamarosan eldőlt, hogy a klub kasszájában marad a magas prémi­um: az olaszok a 49. percben már 3-0-ra vezettek! És ekkor meglepetésre a Hungária kezdett el játszani — nem sok hiányzott még az egyenlí­téshez sem! A Lazio kapusa azonban brillí­rozott …

Fodor Henrik dr: — Az első félidőben lerohantak bennünket az olaszok és mire észbekaptunk, már két góllal vezettek. A rossz rajt nagyon lehangol­ta a csapatot, de a második félidőben ennek ellenére mégis remek futballt láttam a mieinktől.

Piola: — A Hungária jól játszott, de nem volt szerencséje.

Pozzo, az olasz szövetségi kapitány: — A technikailag és a taktikailag jobban képzett csapat vesztett. A Hungária csatárok lövéseit nem kí­sérte szerencse. A gyengébb csapat ment tovább …

TOVÁBBJUTOTT: A LAZIO (5-4)

* * *

1937. június 13. Bukarest, 18.000 néző. Jv: Pfützner (Csehszlovákia)
ÚJPEST – VENUS BUKAREST 6-4 (2-1)
Góllövők: Tóth, Humis, Kállai, Ploesteanu, Futó (öngól), Zsengellér, Humis, Kocsis, Zsengellér, Zsengellér
Újpest: Havas-Futó, Joós-Seres, Szűcs, Szalay-Kocsis, Pusztai, Kállai, Zsengellér, Tóth. Edző: Jánossy Béla
Venus: Burdan-Sfera, Albu-Barbulescu, Gain, Gorgorin-Ploesteanu, Bodola, Humis, Valcov, Gruin

A gólbő mérkőzés a 85. percben még 4-4-re állt!

Már csak öt perc van hátra, de Zsengellér magára talál és ez dönt. Nyolc méterről tiszta helyzetben lő a balsarokba, 5—4! Most már nem enged az Újpest. A sí­ri csöndben Albu hibájából Zsengellér kapja a labdát a 11-es pont tájékán, rögtön lő, gól, 6-4. Egy perc alatt két gól!

Platko Ferenc, a Venus edzője: — Kapusunk miatt veszí­tettünk.

Pfützner bí­ró:— Nagyon szép mérkőzés volt. Nagy küzdelem, de örülök, hogy semmi durvaság sem volt.

Az újpestiek román kupaellenfele érdekes néven vonult a futballtörténelembe. Mi köze a futballnak a szerelem antik istennőjéhez? Kiderült, hogy semmi. A Venust ugyanis diákok alapí­tották és valami szép, költői nevet akartak csapatuknak. Így keresztelték el a Venus-ról, az esthajnal­csillagról. Amikor az újpestiek Bukarestben a magyar-szász étteremben étkeztek, betért oda a mérkőzés bí­rája, Pfützner is. Előbb nem vette észre Zsengelléréket, de amint felfedezte, hogy a magyar csapat ott étkezik, azonnal felállt és távozott. Nem akarta, hogy elterjedjen a városban a meccs előtt, hogy a bí­ró együtt evett, ivott az újpestiekkel …

* * *

1937. június 20. Megyeri út, 10.000 néző. Jv: Mattea (Olaszország)
ÚJPEST – VENUS BUKAREST 4-1 (2-0)
Góllövők: Zsengellér, Vincze, Kállai, Humis, Zsengellér
Újpest: Havas-Futó, Joós-Seres, Szűcs, Szalay-Kocsis, Vincze, Zsengel­lér, Kállai, Tóth. Edző: Jánossy Béla
Venus: Jordachescu-Sfera, Albu-Ferraru, Gain, Befa-Ploesteanu, Bo­dola, Humis, Valcov, Gruin

Az újpestiek félidőben már 2-0-ra vezettek, s a szünetben nem min­dennapos átöltözés okozott feltűnést. A Venus eddigi fehér trikóját átcse­rélte feketére … Na, nem a várható vereség miatt, hanem a nagy meleg hatá­sára. Aztán feketében is kaptak két gólt …

Langfelder: – Minden elismerést megérdemel a Venus játéka. Végre egy csapat, amely amellett, hogy futballozni is tud, tud szépen veszí­teni is. Példásan fair módon küzdött a román bajnok. Tanulhatna tőle sok „öreg” KK csapat.

TOVÁBBJUTOTT: AZ ÚJPEST (10-5)

Az első forduló többi mérkőzése:

június 13. Bécs: Vienna — Young Fellows 2—1
június 27. Zürich: Young Fellows – Vienna 1-0
június 29. Zürich: Vienna — Young Fellows 2—0

június 13. Bologna: Austria — Bologna 2-1
június 27. Bécs: Austria — Bologna 5-1

június 13. Zürich: Grasshoppers – Prostejov 4-3
június 20. Prostejov: Grasshoppers — Prostejov 2-2

június 13. Bécs: Admira — Sparta 1—1
június 25. Prága: Admira — Sparta 2—2
június 29. Budapest: Admira — Sparta 2—0

június 13. Genova: Genova—Gradjanski 3—1
június 20. Zágráb: Genova-Gradjanski 3-0

TOVÁBBJUTOTT: A VIENNA (4-2), az AUSTRIA (7-2), a GRASSHOPPERS (6-5), az ADMIRA (5-3) és a GENOVA (6-1)

II. FORDULÓ

1937. július 4. Bécs, 49.000 néző. Jv: Pfützner (Csehszlovákia)
AUSTRIA – ÚJPEST 5-4 (1-2)
Góllövők: Kocsis, Neumer, Zsengellér, Sindelar, Nausch, Sesta, Zsengellér, Zsengellér, Nausch
Austria: Zöhrer-Kopetko, Sesta-Adamek, Mock, Andritz-Riegler, Nausch, Sindelar, Jerusalem, Neumer
Újpest: Havas-Futó, Joós-Seres, Szűcs, Szalay-Kocsis, Vincze, Zsengel­lér, Kállai, Tóth. Edző: Jánossy Béla

Nagyszerű, vérbeli kupamérkőzés volt! Az első félidőben Újpest volt a jobbik csapat, nem csak vezettek, hanem szépen is játszottak. 2—1-es újpesti vezetés után a bécsi lila-fehérek 4—2-re fordí­tottak! Azután Zsen­gellérék következtek, a 75. percben már 4—4 volt az eredmény! Az újpestiek a mérkőzés során több kapufát is lőttek, de a legnagyobb lehetőséget 4—4 után Kocsis hagyta ki. Ráadásul az ellentámadásból Nausch belőtte a győz­tes gólt!!

Ebersthaler dr., az osztrák szövetség elnöke: — Az Újpest fair módon ját­szott! Ilyen gyönyörű mérkőzést legalább tí­z éve nem látott Bécs! Remek propagandája volt ez a mérkőzés a futballnak.

Langfelder: — Szenzációs játék — de mégis ők győztek …

* * *

1937. július 11. Üllői út, 28.000 néző. Jv: Barlassina (Olaszország)
AUSTRIA – ÚJPEST 2-1 (1-0)
Góllövők: Sindelar, Jerusalem, Kocsis
Austria: Zöhrer-Andritz, Sesta-Adamek, Mock, Nausch-Riegler, Stroh, Sindelar, Jerusalem, Neumer
Újpest: Havas-Futó, Joós-Seres, Szűcs, Balogh-Kocsis, Vincze, Zsengel­lér, Kállai, Tóth. Edző: Jánossy Béla

Az újpestiek a Fradi-pályán zöld-fehér mezt öltöttek!

A zöld-fehér mezt úgy húzzák fel, mintha már számtalanszor játszot­tak volna ilyenben. De a zöld-fehér mezről eszükbe jut valami. Elhatároz­zák, hogy nem a kezdőkörből üdvözlik a közönséget, hanem a B-Középre való tekintettel, egy sorba állnak és mindkét oldalt külön köszöntik.

— A B-Középre ma nagy szükségünk van — mondják. Bár az Újpest az első félidő nagy részében óriási fölényben játszott, s bár négy-öt óriási helyzete is volt, az Austria egyetlen helyzetével — a félidőben 1-0-ra ve­zetett a jobb Újpesttel szemben.

Aztán egy negyedóra múlva kapushiba miatt már 2-0! Már csak a szépí­tés sikerült — tizenegyesből.

Szűcs: – Az első félidei játékunk alapján nem érdemeltük meg a kiesést.

Futó: — Burokban született az Austria …

Sindelar: – Szép, fair játék, úgy ahogy én azt elképzelem. Az Újpestnek nagyon sok helyzete volt az I. félidőben, de nem tudta őket kihasználni.

Nausch: – Újpest ismét kitűnően játszott, nagy ellenfél volt. A szeren­cse inkább nekünk kedvezett.

TOVÁBBJUTOTT: AZ AUSTRIA (7-5)

* * *

1937. július 4. Üllői út, 15.000 néző. Jv: Scarpi (Olaszország)
FERENCVÁROS – VIENNA 2-1 (2-1)
Góllövők: Pollack, Sárosi dr., Toldi
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Hámori, Polgár, Lázár-Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Gyetvai. Edző: Sándor József
Vienna: Havlicsek-Rainer, Kaller-Patzka, Hoffmann, Machu-Molzer, Gschweidl, Fischer, Pollack, Erdl

A tenyerek ütemesen verik a Hajrá Fradit! Pontosan 6 órakor Táncossal az élen a közönség egetverő üdvrivalgása között fut ki a Ferencváros. Felhar­san a Hajrá Fradi!, amikor a zöld-fehérek is üdvözlik a nézősereget. A Fe­rencvárost fényképészek veszik ostrom alá.

Aztán a bécsi csatárok is ostro­molták Háda kapuját. A ferencvárosi támadók ezúttal sokat gyámoltalankodtak. A gyenge játék ellenére még í­gy is voltak gólszerzési lehetőségeink. A leg­nagyobb a 86. percben Tátrai kapufára lőtt egy tizenegyest!

Tátrai a mérkőzés után magába roskadva ült az öltöző kispadján. Mereng­ve mondta: — Lehet, hogy ezen múlik majd a továbbjutás …

Springer Ferenc dr.: – A csapat felette gyenge játéka igazán teljesen várat­lan. A csatársor messze van a megszokott formájától. Bécsben sokat kell majd jóvátenni.

Gyetvai Lászlót, az FTC amatőrjátékosát július 2-án szerződtette a Ferencváros. Még 48 óra sem telt el máris a ferencvárosi csatársor balszélén száguldott! „Gyetvai, az újonc balszélső néhány szép elfutás­sal igazolta jó hí­rét” – í­rták róla a bemutatkozás után.

Bővebben …

* * *

1937. július 11. Bécs, 7.000 néző. Jv: Bizik (Csehszlovákia)
VIENNA – FERENCVÁROS 1-0 (1-0)
Góllövők: Pollack
Vienna: Havlicsek-Rainer, Kaller-Patzka, Hoffmann, Machu—Molzer, Gschweidl, Fischer, Pollack, Erdl
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Hámori, Sárosi dr., Lázár-Bí­ró, Kiss, Jakab, Toldi, Gyetvai. Edző: Sándor József

A tartalékos, később csonka Ferencváros körömszakadtáig harcolt, amikor védekezett. De a mérkőzés azon szakaszaiban, amikor fölényben volt, összesen tehát több, mint ötven percen át technikai fölényben volt. Sárosi dr. a mérkőzés nagyobbik felében nagy játékainak emlékét idézte elénk. Az újonc Jakabról meg kell állapí­tani, hogy remek labdákat adott szélre és finom húzásai ellen nem volt fegyvere az osztrákoknak. Csakhogy ő is kidőlt a második félidőben. Törött lábszárcsontjával háromszor jelent­kezett játékra, s mind a háromszor visszavánszorgott a kapu mögé, mí­g vé­gül összeesett …

Korányi a mérkőzés után búsan ült az öltözőben és csendesen megje­gyezte: — Nekem köszönhetitek, hogy harmadik mérkőzést kell játszani.

Ezzel arra célzott, hogy miatta í­télt a játékvezető – egyébként jogtalan — 11 -est. A fiúk azonban nyomban megnyugtatták Korányit: — Te nem tehetsz róla, te elsőrangúan játszottál, ne búsulj, Pesten ví­gan nyerünk!

A mérkőzés előtt az osztrákok tiltakoztak a bí­ró­küldés ellen, mondván, hogy Bí­zik csehszlovák játékvezető a Felvidékről származik — Ruttkán született —, magyarul beszél és állandó látogatója a Ferencváros budapesti mérkőzéseinek!

A Ferencváros vezetői ugyanis értékes sportdiplomáciai húzásként bizto­sí­tották, hogy a harmadik mérkőzés Budapesten legyen!

Bővebben …

* * *

1937. július 14. Üllői út, 16.000 néző. Jv: Barlassina (Olaszország)
FERENCVÁROS – VIENNA 2-1 (2-0)
Góllövők: *Machu (öngól), Toldi, Kaller
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Pósa, Hámori, Lázár-Biró, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Sándor József
Vienna: Havlicsek-Rainer, Schmaus-Patzka, Hoffmann, Machu—Molzer, Kaller, Gschweidl, Pollack, Erdl

A két csapatnak ez a harmadik mérkőzése sem elégí­thette ki a futball-kritikust, de kétségtelenül ezen láttuk a legelfogadhatóbb, legtisztább já­tékot. 2-0-ra vezethetett a Ferencváros az első félidőben, igazságosan. A második félidőben már csak tartani akarta az eredményt…

Polgár: — A második félidőben lefogytam vagy négy kilót. Ideges volt a csapat. Irtó nagy volt a tét – érthető az idegesség. Nagyon szorongattak bennünket a végén.

Sándor József edző: — Amint az várható volt, küzdelemből állott az egész mékőzés és mi jobban tudtunk küzdeni.

Springer Ferenc dr.: – Ha örülök is a győzelemnek, meg kell állapí­tanom, hogy a csapat, sajnos nagyon fáradt. A fiúk mindent kiadtak magukból. Nem tudom, hogy mi lesz négy nap múlva Bécsben, az Austria ellen …

(*Az IFFHS Toldi Gézának adja a gólt)

Bővebben …

A második forduló többi eredményei:

július 4. Róma: Lazio — Grasshoppers 6—1
július 11. Zürich: Grasshoppers — Lazio 3-2

július 4. Bécs: Admira — Genova 2—2

TOVÁBBJUTOTT: A LAZIO (8-4). BOTRÁNY MIATT AZ ADMIRA ÉS A GENOVA CSAPATAIT KIZÁRTÁK!

(Az Admira—Genova mérkőzés botrányos befejezése után Rómában az olasz belügyminiszter betiltotta a két csapat második mérkőzését, azaz a genovai visszavágót. Ezután a KK bizottság is úgy döntött, hogy mindkét csapatot kizárják a küzdelemből. Érdekes, hogy később az olasz csapat, az elmaradt visszavágó miatt kártérí­tést kapott a KK bizottságtól!)

ELŐDÖNTŐK:

1937. július 18. Bécs, 32.000 néző. Jv: Wüttrich (Svájc)
AUSTRIA – FERENCVÁROS 4-1 (2-0)
Góllövők: Jerusalem, Stroh, Sárosi dr., Jerusalem, Sindelar
Austria: Zöhrer-Andritz, Sesta-Adamek, Mock, Nausch-Riegler, Stroh, Sindelar, Jerusalem, Neumer
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Hámori, Sárosi dr., Lázár-Bí­ró, Kiss, Polgár, Toldi, Gyetvai. Edző: Sándor József

A háromgólos vereség ellenére is meg kell állapitanunk, hogy a Ferenc­város nagyot javult az elmúlt mérkőzés óta! A szerencse most elkerülte a Ferencvárost. Ha szerencséje lett volna, egy góllal talán többet rúghatott volna, vagy eggyel kevesebbet kaphatott volna. A háromgólos vereségre sem lehet azt mondani, hogy igazságtalan, olyan remek az Austria.

Volt ezen a mérkőzésen még egy ötödik Austria gól is, ami végül – mégsem lett gól!

Sá­rosi dr. a mérkőzés után erről í­gy beszélt: – Én már akkor rászóltam Sindelárra, amikor megkapta a labdát, hogy „ofszájd”! Sindelar nyugodtan tovább­vitte és belőtte. Én azonban odamentem a játékvezetőhöz és megkértem, jöj­jön oda a partjelzőhöz. Odamentünk. A partjelző reszketett és kijelentette, hogy addig nem mond semmit, amí­g játékos van a közelben. Én azonban ki­jelentettem, hogy mint csapatkapitány ottmaradok. Wüttrich bí­ró sem érezte magát valami jól, de amikor látta az osztrák partjelző habozását és húzódozását, anélkül, hogy az bármit is mondott volna, sarkon fordult és megsem­misí­tette a gólt …

Sindelar: – Nagyon szép játék volt. A Ferencváros sokat javult, de simán győztünk. Nyugodtan nézek a budapesti mérkőzés elé.

Kemenessy: – 4-2 felelt volna meg a mutatott játéknak és az erőviszo­nyoknak. Polgár lövése a mérkőzés végén gólt érdemelt volna. Az Austria továbbjutását egyáltalán nem tekintem elintézettnek.

Springer dr.: – Az Austria most megérdemelten győzött. Remélem otthon mégis megmutatjuk, hogy az Austria sem verhetetlen, sőt a továbbjutást is kiharcoljuk. Azt hiszem, hogy kellemes meglepetést fogunk okozni hí­veink­nek, és én azt tartom valószí­nűnek, hogy harmadik mérkőzés nélkül jutunk tovább! (Springer dr. remek jósnak bizonyult!)

Bővebben …

* * *

1937. július 25. Üllői út, 22.000 néző. Jv: Dattilo (Olaszország)
FERENCVÁROS – AUSTRIA 6-1 (2-1)
Góllövők: Kemény, Sárosi, Sindelar, Kiss, Kemény, Sárosi, Toldi
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Hámori, Polgár, Lázár-Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Sándor József
Austria: Zöhrer-Andritz, Sesta-Adamek, Mock, Nausch—Riegler, Stroh, Sindelar, Jerusalem, Neumer

„MEGTÖRTÉNT A CSODA! A FERENCVÁROS MAGYAR SZÍVVEL PÁRATLAN GYŐZELMET ARATOTT! A KÉT NAGY ELLENFÉL AZ UTOLSÓ ÉVEK LEGNAGYOBB IRAMÚ, LEGSZEBB ÉS LEGIZGALMA­SABB MÉRKŐZÉSÉT VÍVTA! VILÁGRASZÓLÓ DIADAL!”

„FERENCVÁROSI FIÚK! A MAGYAR SPORTTÁRSADALOM LEVESZI A KALAPJÁT HŐSI TELJESÍTMÉNYETEK ELŐTT!”

Ilyen és hasonló cí­mszavak köszöntötték az újságokban a Ferencváros nagy örömet okozó diadalát. A mérkőzés, a látottak értékelése is hasonló hangnemű volt:

Csoda volt amit a ferencvárosi tizenegy véghezvitt és a csodát nehezen lehet szakszerűen magyarázni. A csoda előtt le kell borulni! Ilyen eredmény után csak dicsérni és áradozni volna szabad, ha azonban kiszabadí­tjuk magunkat a csoda lenyűgöző hatása alól, akkor a nagy – az utóbbi éveknek talán leg­nagyobb – mérkőzéséről a következőket mondhatjuk: a mérkőzést — és pedig ilyen arányban — a Ferencváros magyaros szí­ve nyerte meg. Józan, hidegen megfontoló ésszel senki sem várhatta, hogy a Ferencváros képes lesz behozni az Austriának, Minden Idők Legnagyobb KK csapatának Bécs­ben szerzett háromgólos előnyét.

A Ferencváros megtette ezt. Megtette, mert szí­ve volt. Ennek a szí­v­nek erejét nagy mértékben fokozta a közönségnek olykor extázisig fokozódó biztatása. Ki kell mondanunk, hogy a 11 ferencvárosi fiú mellett ez a lelkes nézősereg is osztályrészese a nagy győzelemnek.

A Ferencváros főereje a támadósorában volt, amelyben Sárosi játékos­pályafutásának egyik legnagyobb teljesí­tményét nyújtotta. Volt iram, len­dület, összjáték, gólratörés, minden labdára való rámenés ebben az ötösfo­gatban. Legértékesebb erénye azonban mégis a lendület volt, amellyel az Austria tömör, tudományosan kiképzett védelmének erejét megtörte. A mér­kőzés az utóbbi évek legnagyobb iramú és legizgalmasabb mérkőzése volt. Az eredmény páratlan a KK történetében és a zöld-fehér szí­nek hí­vei örök időkre büszkék lehetnek a csapatnak erre a teljesí­tményére.

Mielőtt a mérkőzésről egy nyilatkozatcsokrot átnyújtanánk, villantsuk fel a „történelmi” gólokat:

Kemény éles fejesével 1-0, Sárosi 25 m-ről bombagólt szerez, Sindelar 20 m-ről szépí­t, Kemény beadását Kiss bombafejessel küldi a kapuba, 3—1! Kemény lapos lövéssel a 16-osról betalál, 4-1! Sárosi kiugrik Nausch és Sesta között és a kifutó Zöhrer mellett a hálóba helyezi az ötödiket! Táncos be­adását Toldi bombafejessel küldi a hálóba, 6-1!

Sándor József edző: — Szerény, csendes munkámnak olyan gyümölcse ez, amely kimondhatatlan örömet jelent számomra. Minden köszönetem a fiúké és a lelkes vezetőségé.

Pataki Mihály: — Ennek az Austriának ilyen legyőzése kolosszális teljesí­t­mény, amelyre egész Európa felfigyel.

Sárosi György dr.: — Életem legszebb mérkőzése. Nagyszerű érzés ilyen őszinte és nagy örömet szerezni olyan sok embernek.

Sesta: — Nincs kifogásunk a vereségre. Kikaptunk, a Ferencváros jobb volt. Zöhrer kapus nem tehet a gólokról.

Sindelar: – Toldi a második félidőben döntő tényezője volt a Ferenc­város győzelmének. Az erő, amellyel ő kitör és a pompás szöktetések, ame­lyeket Keménynek adott. . . Toldi a Ferencváros csatársorában nélkülöz­hetetlen!

Révész, az MTK egykori válogatott hátvédje: – Életemben ilyen remek meccset még nem láttam. Mint régi MTK-istának csak azért fájt a szí­vem, hogy a Hungária miért nem tud í­gy küzdeni, mint a Fradi.

Barna Sándor, a Phőbus elnöke: – A legnagyobb fegyvertény futballban, amire emlékszem.

Marzetti Mario, olasz újságí­ró: — Csodálatos a Ferencváros teljesí­tménye. Megragadja az ember szí­vét. Nagy döntő lesz a KK-ban!

Bővebben …

TOVÁBBJUTOTT: A FERENCVÁROS (7-5). A MÁSIK ÁGON A LAZIO JÁTÉK NÉLKÜL JUTOTT A DÖNTŐBE!

DÖNTŐ:

A döntők eredeti időpontja augusztus első hete volt. A KK bizottság, az elődöntő botránya miatt őszre halasztotta, í­gy az első döntőt csak szeptemberben játszották Budapesten.

1937. szeptember 12. Üllői út, 30.000 néző. Jv: Christ (Csehszlovákia)
FERENCVÁROS – LAZIO 4-2 (1-1)
Góllövők: Toldi, Busani, Sárosi, Sárosi, Piola, Sárosi
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Magda, Polgár, Székely-Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Rauchmaul Emil
Lazio: Blason-Zacconi, Monza-Baldo, Viani, Milano-Busani, Marchini, Piola, Camolese, Costa

Óriási taps köszöntötte a pályára lépő fradistákat, a sor élén Táncos ha­ladt, legvégén Sárosi. Köszöntötték a nézőket, majd a hangszórón keresztül felhangzott a két nemzet himnusza. A játék kezdetén pedig felhangzott a dübörgő Hajrá Fradi! Az első gólra nem kellett sokáig várni: Toldi a 22. percben közelről bombázott a hálóba! Aztán az olaszok 4 perc múlva – les­gólból – egyenlí­tettek. Az események a II. félidőben sűrűsödtek. Ítélt a ja­vunkra két 11-est a játékvezető, de másik kettőt már nem! Nem adta meg Sárosi szabályos gólját sem …

A Ferencváros nem volt olyan jó, mint az Austria elleni 6-1 -es mérkő­zésen. Bár érzésünk szerint ha a játékvezető Sárosi gólját megí­téli, könnyen kialakulhatott volna most is a 6-1. A 4-2-es gólarány tehát inkább az ola­szoknak kedvez. Három gólkülönbségű magyar győzelem jobban megfelelt volna a játék képének és a mutatott teljesí­tménynek. Azonban azt is el kell ismerni, hogy volt néhány olyan pillanat is, amikor rosszabbul is kiüthetett volna a végeredmény.

Springer Ferenc dr.: – A hajrában a Ferencváros gyengébbnek bizonyult, mint ellenfele. Egyébként a nagyobb akaraterő győzött. Az eredmény igaz­ságos. Rómában azonban sokkal jobban kell majd játszani.

Toldi Géza megjegyezte: – Ez a KK már a kezünkben van, s nem engedjük ki!

A Ferencváros játékosai a Lazio elleni mérkőzés után nem széledtek szét, hanem a klubházban gyülekeztek. Elég csendes volt a hangulat, de lassan kiengedett a feszültség. A vacsorán már jobb volt a hangulat.

Bővebben …

* * *

A ferencvárosi játékosok a döntő előtt Frascatiban laktak egy szőlőkkel szegélyezett hegyoldalon. A képeslapí­rás természetesen a programban sze­repelt. Magánszámí­tások szerint új csúcsot javí­tottak, hiszen közel 500 lap került megí­rásra! Miután a postahivatal még feljebb volt a hegyen, egy nagy zsákban külön öszvérrel kellett a postahivatalba küldeni a rengeteg képes­lapot …

1937. október 24. Róma, 15.000 néző. Jv: Wüttrich (Svájc)
LAZIO – FERENCVÁROS 4-5 (4-3)
Góllövők: Costa, Sárosi, Sárosi, Piola, Piola, Piola, Toldi, Kiss, Sárosi
Lazio: Provera—Zacconi, Monza—Baldo, Viani, Milano—Busani, Marchini, Piola, Carmolese, Costa
Ferencváros: Háda-Tátrai, Korányi-Magda, Polgár, Lázár-Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Edző: Rauchmaul Emil

Pontosan három óra van, amikor megjelenik a Ferencváros csapata. Az élen ismét Táncos jár. Ez már kabala a Ferencvárosban. A zöld-fehérek üd­vözlik a közönséget és a B-Közép hatalmas huj—huj— hajrába kezd. Nyomban felhangzik a magyar himnusz, amelyet a nagy számban érkezett magyar szurkolók zúgva énekelnek. Három óra hat perckor rúgja el Piola a labdát és a különvonattal érkezett B-Közép olyan harsányan kiabálja a Hajrá Fradit, hogy ez a hangorkán elnyom minden más hangot.

A Lazio már a 36. percben behozta a budapesti hátrányát, azaz 4—2-re állt itt is a mérkőzés. Piola 17 perc alatt mesterhármast ért el! Szünetig egy Toldi bombagól adott reményt a jó ferencvárosi folytatásra. A második fél­időben zuhogó esőben és egyre paprikásabb hangulatban folytatódott a gigá­szi küzdelem. A 17. perc sorsdöntő eredménye: Piola tizenegyesét Háda kivédte! Tí­z perc múlva Kiss megszerezte a kiegyenlí­tő gólt!

Kiss: – Kemény szögletrúgására Sárosi felugrott fejelni, de elnyomták és a tovább szálló labda a vállamról pattant be a hálóba. Nem tudtam erőt adni bele és ezért gurult olyan lassan.

Aztán egy elképesztően váratlan Sárosi gól betetőzte a ferencvárosi diadalt:

Kemény jól í­veli középre a labdát: Sárosi ugrik érte, de a magas labda el­száll a ferencvárosi középcsatár feje fölött, ki egészen Táncosig, és a jobbszélső visszaí­veli középre az ötös vonal és a 11-es pont közé. Sárosi az ötös vonal tájáról visszafelé fut és sem Provera, sem a közönség nem is álmodik arról, hogy ebből a lehetetlen helyzetből lőni lehet, hiszen Sárosi teljesen háttal áll a kapunak, amikor találkozik a labdával. Ő azonban nem olyan legény, aki lehetetlennek látszó feladatoktól megijed és a kapunak háttal állva, hirtelen jobb lábbal kapura húzza a labdát, s az a középen dermedten álló Provera és a jobb kapufa között félmagasan a Lazio kapujába süví­t.

— Gyurka! Gyurka! – kiabálja a magyar tábor, a ferencvárosi játékosok pedig körülfogják Sárosit és csókolják sáros arcát. Ragyogó teljesí­tmény, ritkán látott szép gól.

A csodálatos szél gól méltó betetőzése volt a Ferencváros nagy teljesí­t­ményének és méltó volt a gyönyörű mérkőzéshez. A hármas sí­pszó után a két csapat feláll egymás mellett egyenes sorban a dí­szpáhollyal szemben. Balról a Lazio, jobbról a Ferencváros. A közönség irtózatosan zajong, amikor a hangszórókból a magyar himnusz bevezető része kezd hangzani. A B-Közép vezetésével a magyar tábor ércesen énekelni kezdi nemzeti imádságunk szö­vegét. Az ének alatt a Ferencváros győztes legénysége felvonul a dí­szpáholy­ba. Itt Starace átadja a kupát Sárosinak. A fiúk az átadás után egy darabig állnak, úgy látszik beszédet is vártak volna. De beszéd nem volt. Ott állt a kimerült, de boldog csapat, szemben a dí­szpáholy előkelőivel és elénekli a himnuszt. Sárosi Gyurka úgy énekel, hogy szeméből szüntelenül potyog a könny. De énekel…

Sárosi dr. a Lazio kapujába úgy rúgta az ötödik gólt, hogy a kapunak háttal állva helyezte azt a hálóba! A mérkőzés utáni derűs hangulatban mondta:

– Ilyen pechem van nekem! Pont a legszebb dugót nem láttam, mert akkor éppen háttal álltam a kapunak …

Bővebben …

A KUPAGYŐZTES TIZENEGY VILLÁMNYILATKOZATA:

Háda: — Szólni sem tudok a meghatottságtól. A tizenegyesnél tisztára ösztönösen védtem.

Tátrai: — Boldog vagyok, hogy ilyen nagy örömet szerezhettünk!

Korányi: — Nehéz pillanatokat éltünk át, de minden csepp vérünkkel harcoltunk.

Magda: — Csudára „súroltak” az olaszok. De a játékban nem is éreztem. Most kezd fájni.

Lázár: — Éreztem, hogy jobbak vagyunk. Az volt a sorsdöntő, hogy akkor, amikor a Lazio behozott bennünket, nem tört le a csapat.

Polgár: — Nagy mérkőzés volt. Kimondhatatlanul örülök a kupagyőzelem­nek.

Táncos: — Remélem, a mai meccs után nem mondják rólam, hogy gyáva voltam.

Kiss: — Sárt dobtak az arcomba a levonuláskor. De a játékvezetőt is meg­dobálták, í­gy hát a sarat — megtiszteltetésnek veszem …

Sárosi: — Én az ellenfélről vagy jót mondok, vagy semmit. De most nehéz ezt a szokásomat megtartanom. No, nem baj. Örülök, hogy a kemény játék­ban is sikerült helytállnom.

Toldi: — Nem voltam jó, de elől-hátul dolgoztam. S erre ma szükség is volt. Nagyobb teljesí­tmény volt ez a győzelem, mint az Austria elleni 6—1!

Kemény: — Megmutattuk, hogy mindig tudunk annyit játszani, amennyi kell!

Pozzo, olasz szövetségi kapitány: — Megérdemelt győzelem. A nagyobb tapasztalat diadalmaskodott. A Laziónak két nagy alkalma is volt a győze­lem megszerzésére, de a döntő pillanatokban elveszí­tette a fejét. Sárosi egészen nagy, de Lázár is kitűnő.

Piola: – Ciao, Coppa! (Szervusz kupa!) Két nagy hátvéd játszott ellenem. A kihagyott tizenegyesnél jobbra akartam lőni, de a kupa mögött állt Pozzo szövetségi kapitány. Ő azt mutatta, hogy balra lőjem. A nekifutás alatt meg­zavarodtam, s nem tudtam, hogy hová rúgjam a labdát. Végül középre he­lyeztem. ..

Wüttrich játékvezető: – Azt hiszem, hogy jól vezettem a meccset. Sárosit a legnagyobb művésznek tartottam, de most már a legjobb stratégának is őt tekintem. A világ legokosabb futballistája!

Olasz lapvélemények:

Gazetta dello Sport: „A mérkőzés, tele harccal, percről-percre változó sze­rencsével. Keményen megví­vott mérkőzés. Erővel, lélekkel, lankadatlanul végigjátszott mérkőzés. Olyan mérkőzés, amelynek emléke mindenkiben élni fog, még ha gyászt is hozott ránk. A Ferencváros pompás. Technikai tudásban felülmúlta ellenfelét.”

II Messagero: „Érdekes és heves küzdelemben a magyarok kupagyőzelme megérdemelt, bár közelállt a győzelemhez a Lazio is. Két 11-es döntötte el a mérkőzés sorsát, az, amelyet Sárosi belőtt és amelyet Piola nem lőtt be. A Ferencváros győzelme nem csűrő-csavaró, hanem az ellenfél táborában kikényszerí­tett siker.”

II Piccolo: „A ferencvárosi csatársor pompás hangszer, amelyen az utol­érhetetlen vezér, Sárosi játszotta a legszebb melódiákat. A Ferencváros tökéletesen megérdemelte a győzelmet.”

A Déli-pályaudvar máskor olyan csendes környéke alaposan megválto­zott kedden este: a Ferencvárost várták a budapesti szurkolók! Az érkezési csarnokot zászlókkal dí­szí­tették fel, magnetofonokat helyeztek el, ezekből kettő a külső térségre is jutott, hogy a kintrekedt szurkolók is hallhassák a beszédeket. Negyed 11 után már mozdulni sem lehet a peronon. Van vagy 2.000 ember bent és legalább ugyanannyi kint. Tí­z óra 42 perckor befut a vonat. Soha nem hallott örömujjongás, tí­zszeres, hússzoros Hajrá Fradi!

Usetty Béla dr., az MLSZ és a Ferencváros elnöke köszöni meg a fogad­tatást a csapat nevében: — Csak röviden akarom megköszönni a gyönyörű fogadtatást. A határ átlépésétől diadalúton jött ez a 11 magyar hős Buda­pestig. Nem csak a kupa jelenti a diadalt, hanem az is, hogy végre Olaszországban győztük le az olaszokat!

A tömeg Sárosit akaija hallani. Sápadt arccal, de mosolyogva áll a közép­csatár a mikrofon előtt: — A Ferencváros csapatának nevében, mint annak kapitánya boldogan és büszkén köszönöm ezt a fogadtatást. Megtettük a kötelességünket mind a tizenegyen és í­gérem, hogy ezentúl is becsületes magyar fiúk maradunk.

Percekig csak úgy zúg az ünnepléstől a csarnok … Utána a rögtönzött szavalókórus Toldit ünnepli, Gé-za … Gé-za … Gé-za! A gyönyörű ünnep­ség a Himnusz eléneklésével ér véget.

Aszlányi Károly, a neves í­ró, és „első számú Fradi szurkoló” természe­tesen ott volt a római KK döntőn. Zöld vadászkalapja nagyon megtetszett Violának, a Lazio magyar trénerének. Aszlányi megí­gérte a Lazio edzőjének, hogy a kalapot neki adja, de csak akkor, ha a Ferencváros megnyeri a kupát.

Kalapot is, kupát is elveszí­teni egyszerre sok lenne egy érző kebelnek! – mondta Aszlányi.

William Powell, a harmincas évek hí­res amerikai filmszí­nésze is Rómá­ban volt a KK döntő idején. Az olaszok nagy megrökönyödésére kijelen­tette: — A Ferencvárosnak fogok szurkolni.

Amikor megkérdezték, hogy honnan ered ez a rokonszenve a magyar futballisták iránt, í­gy válaszolt: —   Budapesten jártam két héttel ezelőtt és annyit mondhatok, hogy csak a magyarok tudnak igazán futballozni!

* * *

A KK 1937. évi gólkirálya: dr. Sárosi György (Ferencváros) 12 gól. 11 gólos: Piola (Lazio), 8 gólos: Toldi (Ferencváros), 7 gólos: Zsengellér (Újpest).

(Nagy Béla í­rásainak és az IFFHS információinak felhasználásával)