Bajnokok Ligájára hangolva – 1. rész: a BEK időszaka

A Fradi számára július 10-én indul útjára a Bajnoki Ligája 2019/20-as sorozata a bolgár FC Ludogorec elleni mérkőzéssel. A felfokozott érdeklődés (teltház közeli esemény várható), a felkészülési időszak eredményessége, a csoportkör iránti „vágyakozás”, az egyre jobb formát mutató és egyre tudatosabb játékot produkáló csapat bennünket is arra ösztönzött, hogy egy kis múltidéző barangolással hangolódjunk a BL rajtunkra. Ha most feltennék az „egymilliós forintos” kérdést: a Fradi hányszor szerepelt a Bajnokok Ligájában (+BEK), kapásból valószí­nűleg nagyon kevesen tudnák rá a választ. Természetesen, aki tudja, hogy mikortól indult el a legrangosabb európai sorozat, onnan már nem olyan nehéz a megfejtés, hiszen csak számba kell venni a bajnoki cí­meink számát…Vagy talán még sem nyernénk meg ezzel a számolással a főnyereményt? Ha csak annyit tudunk, hogy a BEK valamikor az ötvenes években indult útjára, akkor a számunkra oly keserű időszak utáni talpra-állás első lépcsőfoka az 1962/63-s bajnoki cí­münk volt. Onnan meg egy gyors számfejtés: 1964, 1967, 1968, 1975/76, 1980/81, 1991/92, 1994/95, 1995/96, 2000/01, 2003/04, 2015/16 és a harmadik csillagot jelentő 2018/19. Ez 13 indulást jelent, mégis a következőben „csak” 11-re tudunk visszaemlékezni. Az idei alapból kiesik (itt még „üresek” a könyvlapok), í­gy marad egy, de vajon melyik a kakukktojás? A következőkben erre választ kapunk, de a „tanmenetet” követve, menjünk szépen időrendi sorrendben.

Az UEFA Bajnokok Ligája elődje, a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről évre az európai elit klubcsapatok tornáját. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel az UEFA Bajnokok Ligája (BL) nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsósorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Ehhez párosul még az a „indulási-kiemelési” rendszer, mely nem csak a bajnoki cí­m megszerzéséhez köti a részvételt, hanem az országokra vonatkozó UEFA-együttható alapján felállí­tott rangsortól is függ, hogy az adott ország hány csapatot, és azokat melyik fordulóban vagy éppen egyből a csoportkörbe „sorsolják”. Ezzel már csak papí­ron bajnokok versengése a sorozat. Eddig a legtöbb elsőséget a Real Madrid szerezte (13) és hozzájuk tartozik még egy emlí­tésre méltó rekord is: a BEK 1955-ös bevezetése után 5 alkalommal zsinórban a királyi gárda szerezte meg az elsőséget. Magyar bajnokként először az MTK (akkor Vörös Lobogó néven) indult az 1955/56-os kií­rásban.

A Fradi először az 1962/63-ban megszerzett bajnoki cí­m után vált jogosulttá a részvételre. 14 éves pauza után nyerte meg Mészáros József csapata a bajnokságot, mely az idők folyamán egy kissé feledésbe merült, pedig a klub történetében az egyik legfontosabb állomása volt. A sötét ötvenes évek után nem csak bajnokságot nyertünk, de leraktuk a hatvanas évek aranycsapatának az alapjait. Mészáros József irányí­tása alatt egy olyan csapat körvonalazódott mely az elkövetkezendő években nem csak a magyar, de a világ labdarúgásának is az egyik meghatározója lett. És bár nagy reményekkel vágtunk bele az 1963/64-es BEK sorozatba, amit az egyre jobb erőt képviselő csapat valamint az 1963-es VVK szereplésünkre alapoztunk (az elődöntőig jutottunk), sajnos már az első fordulóban elvéreztünk a török Galatasaray ellenében. Isztambulban egy „tragikusan” rossz játékkal 4:0-ra kaptunk ki és bár a visszavágón egy botrányokkal tarkí­tott mérkőzésen Albert két góljával szépí­teni tudtunk, de a továbbjutni már nem sikerült.

Egy kis botrány a sok közül. Edző, elnök, gyúró – civilek a pályán. Hátul Musztafa fohászkodik Fenczl-hez!

1964-től hűen követve a szovjet modellt a magyar bajnoki rendszer is (újra) áttért a naptári év szerinti lebonyolí­tásra, mely egy kissé megbonyolí­totta a csapatot helyzetét a nemzetközi porondon. Ezért az 1964-ben megszerzett bajnoki cí­münk jogán az 1965/66-os BEK sorozatba kaptunk „besorolást”. És ha már 1965, akkor egyetlen Fradival kapcsolatos megemlékezésből sem maradhat ki június 23-a, Torino, a Juventus elleni VVK-győzelem, mely klubszinten a mai napig a magyar labdarúgás legnagyobb sikere. Mozgalmas időszak volt, zajlott a bajnokság, mellette a VVK menetelés és még „ki sem hűlt” a győzelem utáni öröm, 1965. augusztus 29-én már Reykjavikban léptünk pályára a BEK sorozat első mérkőzésén. Az izlandi bajnok ellen csak a különbség volt kérdéses és az idegenbeli 4:1-s győzelem után a visszavágón igazi gólfesztivált rendeztek Mészáros József taní­tványai. A Népsport „sétarepülésnek” nevezte a győzelmet, mely inkább egy totális kiütés volt, benne 9 gól, melyből Albert Flóri egymaga ötöt termelt, rajta kí­vül még Novák Dezső duplázott (mindkettő bombagól volt!), és Varga Zoli sem akart lemaradni, a legendás 8-as is kétszer vette be az izlandiak kapuját.

1966.03.02., Internazionale,
Novák 11-es gólja

A következő forduló már nehezebbnek í­gérkezett és nem csak az ellenfél miatt. Néhány hónappal a VVK-győzelem után Mészáros József, a Ferencvárosi labdarúgás legendája (játékosként és edzőként) váratlanul távozott a Fradi kispadjáról (a valódi okot a mai napig homály fedi). Helyét az év végéig Vilezsál Oszkár vette át, aki játékostársa és játékosa is volt Mészáros Józsefnek. A Panathinaikosz elleni első mérkőzés a Népstadionban nem is sikerült valami fényesen. Hiába játszottunk fölényben, hiába dolgoztunk ki több helyzetet, a góllövés 1965. október 10-én nem jött össze Albertéknak. Ami hazai pályán nem ment, idegenben már igen. Október 17-én nagyszerű játékkal nyert Athénban a visszavágón a Ferencváros, s í­gy a BEK legjobb nyolc csapata közé kerültünk. Góljainkat Karába, Fenyvesi dr. és Albert szerezték. Az 1966-os évet már Tátrai Sándor irányí­tásával kezdte a csapat, melyre február 23-án az év legnehezebb feladata várt. Milánóban, a kor egyik legjobb csapata, az előző két év BEK győztese, az Internazionale ellen kellett volna kiharcolni a továbbjutást. A felkészülés elején járó Fradinak nem sok esélyt adott az olasz bajnok. A négygólos vereség után a sajtó elég éles hangon kritizálta nem csak a Fradi játékát, de az egész magyar labdarúgást: „az öreg iskola bukott meg”, „technikánk túlzottan körülményes”, „a 4-2-4-et nem í­gy kell játszani”…ilyen cí­mek jelentek meg a hasábokon. A visszavágón ennek ellenére közel 80 ezer szurkoló zsúfolódott a Népstadion lelátóin. Kí­váncsiak voltak a „fenomén” olaszokra és titkon reménykedtek, hogy a Fradi valami csodát fog végrehajtani. 60 percig az esély benne is volt a levegőben, a Fradi végigtámadta ezt az időszakot, Novák Dezső büntetőjével vezettünk is, voltak lehetőségek újabb gólokra, de a helyzetek kimaradtak, az olaszok meg a 64. percben büntettek. 1:1 lett a vége, az Inter játszhatott a döntőbe jutásért.

1967 és 1968, a hatvanas évek második Fradi aranykorszaka. A kispadon Lakat Tanár úr, a pályán meg a: Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics – Juhász, Szűcs – Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona alkotta legendás 11, mely remek játékkal és magabiztosan nyerte meg az 1967-es bajnokságot és jogot nyert az 1968/69-es BEK sorozat indulására. A két eltérő lebonyolí­tás miatt (nyugaton továbbra is az ősz/tavasz rendszer volt érvényben) 1967 őszén és 1968 tavaszán még a VVK sorozatban szerepeltünk (kivertük a Zarogozát, a Liverpoolt, a Bilbaót, a Bolognát, a döntőben a Leeds United állí­totta meg a menetelést). A BEK sorozatba az 1968/69-s szezonban lettünk volna érdekeltek és általános vélemény volt, hogy ott is sikert érhetett volna el a csapat. Sajnos a történetelem közbeszólt. A csehszlovákiái események, a Varsói Szerződés országainak katonai bevonulása miatt az UEFA megváltoztatta a sorsolást, amit a Szovjetunió nyomására a többi szocialista ország nem fogadott el, mely azzal járt, hogy a Fradi sem lép(het)ett pályára. így vált az 1968/69-es kií­rás „kakukktojássá”.

1968 í­gy is eredményes lett, VVK döntő és bajnoki cí­mvédés… és lehetőség az 1969/70-es BEK indulásra. 1969 is jól indult, május közepéig veretlenül vezettük a bajnokságot, majd jött az Újpest elleni vereség, ami megtörte a lendületet. Már a CSZKA Szófia ellen az első fordulóban is rezgett a léc. Szeptember 17-én Szófiában 2:1-re kikaptunk és az október 1-i, Népstadionbeli visszavágón a 60. percben még „egyenlő” volt összesí­tésben az állás, majd jött Rákosi szemfüles gólja, mely után a bolgár csapat lélekben fel is adta a továbbjutás esélyét. A végén még büntetőből Szőke a negyedik gólt is megszerezte, í­gy 5:3-s összesí­téssel jutottunk tovább. A második fordulóban a sors „megrendelte” az előző év VVK-döntőjét, újból a Leeds United jelentette a végállomást. A különbség sokkolta a szurkolókat. Idegenben és hazai pályán is 0:3. Majd néhány nap múlva jött a bajnokság utolsó fordulója, a Honvéd elleni 2:5, mely után Lakat dr. lemondott. Ezzel az „Aranylábú gyerekek” dicsőséges korszaka végett is ért.

A következő BEK szereplésre 7 évet kellett várnunk. A Dalnoki Jenő „csikócsapata” nagy meglepetésre (de teljesen megérdemelten) nyerte meg az 1975/76-os bajnokságot és nyert jogot a BEK indulásra. Az első fordulóban a luxemburgi Jeunesse Esch ellen két könnyed győzelemmel léptünk tovább. Az Üllői úton 5-1 (az első gólt a luxemburgi csapat szerezte), a visszavágón maradt a négygólos különbség, csak eggyel többet lőttünk és eggyel többet kaptunk (6-2). 1976. október 20-án, a második fordulóban a kelet-német Dynamo Dresdent fogadtuk az Üllői úton. 30 ezer fanatikus szurkoló, kiváló mérkőzés és Onhausz góljával Fradi győzelem. Még sem ez maradt meg a szurkolók emlékezetében, hanem Nyilasi Tibor sérülése. A 62. percben a német védő a labda helyett Nyí­lt fejelte le, ölbe vitték le a pályára a Fradi nyolcasát, aki rövid ápolás után még talpra állt, de a mentőautó előtt ájultan esett össze. A Sportkórház után az Amerikai úti idegsebészetre vitték ahol 10 napon át kezelték, majd utókezelésre visszakerült a Sportkórházba. 1976-ban már nem is lépett a pályára. Ez a tény meg rányomta a bélyegét a csapat játékára is. A BEK visszavágón a Dresden kí­méletlenül kihasználta a Fradi védelem hibáit és magabiztosan 4-0-ra nyert és továbbjutott.

Pogány büntetőből

A következő és az utolsó BEK fellépésünkre 5 év múlva került sor. Ha a Dalnoki Jenő fémjelzett „csikócsapat” bajnoki cí­ménél a váratlant í­rtunk, akkor az 1980/81-es bajnoki cí­münk is a meglepetés kategóriájába (az előző szezonban a hatodik helyen végeztünk) sorolható … és persze Novák Dezső kiváló edzői munkájára és Nyilasi Tibor csúcsformájára, aki 30 góllal „papí­ron” ezüstcipős lett, de a valóságban aranyat érdemelt, de a bolgárok unfair módon előzték meg Nyí­lt. 1981 ősze már nem indult jól. A Banik Ostrava elleni első mérkőzésig 6 forduló ment le a bajnokságból: 3 győzelem, 3 vereség, melyből kettő a BEK mérkőzés előtti hetekben. Ettől függetlenül a szurkolók kitartottak, 30 ezren várták a csapat nemzetközi bemutatkozását, mely a 75. percig álomszerűen alakult. Pogány először a 23. percben lőtt laposan a hálóba, majd egyéni akcióból növelte kettőre az előnyünket. A második 45 perc is remekül indult, Szokolai csukafejesével már 3-0-ra vezettünk. Örömmámor, örömkönnyekkel fűszerezve…melyből a végére csak a könnyek maradtak. A 75. percben egy megpattanó szabadrúgás, majd Jancsika szabálytalan szerelése a büntetőterületen belül, és máris 3-2-t mutatott az eredményjelző. Ezzel a továbbjutás esélye is csökkent, majd október 30-án a visszavágón 15 perc alatt el is dőlt. „Kishitűen nem lehet” – í­rta a Képes Sport helyszí­ni tudósí­tója – „Még harminc méter magasról, a lelátóról is látszott, a Ferencváros játékosai eleve kilátástalannak vélték Ostravában a küzdelmet.” A vége 0-3, ezzel már az első fordulóban elbúcsúztunk a nemzetközi szerepléstől.

És a BEK-től is. Az UEFA illetékesei az európai topcsapatok támogatásával (plusz a feltörekvő TV állomások és a focit tetemes összeggel támogató szponzorok nyomására) az 1992/93-as szezontól átalakí­totta a lebonyolí­tási rendszert és UEFA Bajnokok Ligájaként folytatódott a sorozat. Bevezették a selejtezőket, majd jött a sokak álma (köztük a miénk is) a csoportkör, mely nem csak nagyobb hí­rnevet, de sokkal több pénzjutalmat is hozott magával. Számunkra egyrészt jókor alakí­tották át, hiszen már az első évben bajnokként „selejtezhettünk”, másrészt meg…

De erről majd beharangozó, visszatekintő í­rásunk második részében olvashattok.