EBEDLI-től – KVASZTA-ig

Horváth László: 80

Horváth László

Horváth a Pápai Kinizsiből, még csatárként került az FTC-hez. 1962-t í­rtak…

– Celldömölkön, majd később Pápán is a góllövés volt a feladatom. Ennek köszönhetem a ferencvárosi szerződésemet is. 1962-ben, Húsvétkor a Fradi Pápán játszott ellenünk, és nyert 16:1-re. Azt az egy gólt azonban én lőttem. Ezt követően kétszer elhí­vtak próbajátékra, majd leigazoltak.

Az „Api” becenevet is ennek az átigazolásnak köszönhette… Akkortájt Csanádi Ferenc volt az ifik edzője. Laci nagyon gyorsan haladt a ranglétrán, mert alig hogy az Üllői útra került, nem sokkal később már a „tarcsiban” is szerepelgetett. Az edzéseket azonban az ifjúságiak között végezte, és amikor Feri bácsi egy gyakorlatot akart elmagyarázni taní­tványainak, mindig azt mondta:

– Majd az öreg, az Api megmutatja.

Ez az öreg, az Api, Horváth Laci volt. Így ragadt rá a becenév. Persze, csak azért számí­tott öregnek, mert már a tartalékok (Api kilencszeres utánpótlás válogatott is volt) között is kergette a labdát.

Nos, Horváth Api karrierje szépen í­velt a Ferencvárosban, hiszen 1965-ben debütált az NB I-ben, méghozzá Győrött, ahol győzött a Fradi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kökény József

Kökény József

– Hol, hogyan kezdődött labdarúgó pályafutásod?
– Cegléden, 14 éves koromban kezdtem a Vasutasban. Előtte a bátyám is ott játszott, aki nagy-nagy tehetség volt, az ifi válogatottba is meghí­vták, aztán Szegeden folytatta. Én 18 éves koromban kerültem fel Budapestre, az Előréhez igazoltam. Két szép évet töltöttem ott, amikor megkeresett az SBTC. Már-már úgy volt, hogy Salgótarjánba igazolok, amikor a Fradiból is megkerestek. Monostori Karcsi bácsi és Del Medico Toncsi bácsi hí­vtak az Üllői útra. Aztán egy Park szállóbeli beszélgetés végén igent mondtam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kéri Károly

Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában a MÁVAG-tól érkezett játékos. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarú­gó volt: hátvédként, fe­dezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szere­lés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbí­tása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatáso­kat, türelme után jogosan becézték „Birkának”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kuchta Ferenc

(fotó: Sándor Mihály gyűjteményéből)

A VVK győzelem után New Yorkban túrázott a csapat, í­gy a soros Magyar Kupa mérkőzésre a Zalaegerszegi Épí­tők ellen a tartalékcsapatát játszatta a Ferencváros.

Ifi-válogatott jobbhátvédünk ezen a találkozón játszotta egyetlen ferencvárosi dí­jmérkőzését. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Háda József

Kiváló képességű, vakmerő, rendkí­vül ruganyos kapusnak bizonyult (if­júsági sportoló korában magasugrásban kerületi csú­csot ért el, mellette 110m gátfutó is volt). A labdát biztos kézzel fogta, jól helyez­kedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A Gabrovitz fivérek

gz-0002-1Gabrovitz Kornél (1873. április 1., Budapest – 1947. december 24., Budapest).

„Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakí­tsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósí­totta. És amikor elérkezett az idő a klubalapí­tásra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapí­tásának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
KATEGÓRIÁK