EBEDLI-től – KVASZTA-ig
dr. Géczi István
A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkurenciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fenyvesi József: 85
1962 nyarán, az NB III-as Kiskunhalasról került a Ferencvároshoz.
Fenyvesi II. József szintén szélső poszton szerepelt az FTC-ben. Bátyja, Fenyvesi Máté volt a bal-, Ő a jobbszélső…
Első gólját a győrieknek rúgta egy forró hangulatú Üllői úti bajnoki mérkőzésen. Azután két nagyon fontos gól következett. A Vasas elleni 2:2-es rangadón a Népstadionban, majd Salgótarjánban. Ott a Fenyvesi-testvérek két góljával lett matematikailag is bajnok a Fradi. Fenyvesi II. szerezte a második, a győztes gólt! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hernádi Pál
Az ifjú Herneck Pált Schaffer Alfréd szerződtette tízezer pengőért a Kén utcából, a kis Hungáriától az Üllői útra 1943-ban.
Pályafutását a csatársorban kezdte, majd Sárosi III Béla távozásával egy sorral hátrébb, a fedezetsorba került.
Ferencvárosi évei alatt folyamatosan ingázott az első csapat és a tartalékok között. A helyzetéről így vélekedett: „Könnyű bekerülni, de nehéz bentmaradni.”
Jászberényi Zoltán
A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.
Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosított a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.
Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egry Ferenc
A csatár a MAFC-ból igazolt az FTC-be, de csak rövid ideig játszott az Üllői úton.
Mindössze tizenkilenc mérkőzésen szerepelt, de ha pályára lépett az fél gólt jelentett, hiszen 10 góljával jó átlagot ért el.
Az 1922/23 évi bronzérmes csapatban öt találatot ért el, hat mérkőzésén.
Tanulmányai folytatására Erdélybe költözött. A tanulás és a szülői tilalom miatt nem is játszott ott sem, de már mérnöki diplomával a kezében tért vissza Budapestre. Hazatérés után a Törekvés csapatában folytatta pályafutását.
Kéri Károly
Huszonhárom évesen, 1943 októberében Újvidéken szerepelt először az FTC első csapatában a MÁVAG-tól érkezett játékos. Ezt további 312! fellépés követte, ahol három gólt szerzett. Sokoldalú labdarúgó volt: hátvédként, fedezetként egyaránt megállta a helyét. Pontos helyezkedés, határozott szerelés, jó fejjáték és a labda ésszerű továbbítása jellemezte. Egyetlen hiányossága a gyorsasága volt. Jól tűrte a megpróbáltatásokat, türelme után jogosan becézték „Birkának”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gyarmati János
„Új center a Fradiban. Gyurcsó János, az amatőr Vasas nagy tehetségű centere, ki már régen a zöld-fehérek felé gravitál, tegnap leszerződött a Ferencvároshoz (…).” – írta róla a Nemzeti Sport 1929 júliusában.
Tóth-Potya mester hozta a Fradihoz, aki éppen fiatalításba kezdett. Ekkor került a csapatba Háda, Lázár és Toldi is. A fiatal játékos csak pár mérkőzésen szerepelt a Ferencváros csatársorában, majd a debreceni Bocskaihoz került.
Itt sem maradt sokáig, mert az egykori MTK játékos, Winkler II invitálásra Svájcba, a Young Fellows csapatába szerződött. Rövid idő után hazatért, a Hungáriába készült, végül Szegeden kötött ki.
Gyurcsó-Gyarmati már több esztendeje a Szeged FC jobbfedezete volt, amikor a válogatottba is bekerült. Jól képzett, stílusosan játszó, megbízható fedezetként tartották számon. A támadásban és védekezésben egyaránt helytállt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kertész Géza
Játékos korában Kertész IV néven említették, noha csak névrokona volt az MTK-s Kertész testvéreknek. Ő maga sosem játszott a Hungária úti nagycsapatban, első osztályú játékos pályafutása két csapat közt oszlik meg: a BTC-ben szerepelt 1911-től 1919-ig, majd 1924-25-ben, közben pedig az FTC-ben. Az előző csapatából került be egyetlenegyszer a nagyválogatottba (1914. május 5., Bécs, 0:2 Wagner-serleg-mérkőzésen), az utóbbiban tizenkilenc bajnoki meccsen nyolc gólt szerzett az 1920/21-es idényben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Jancsár Jenő
„Jancsár Jenő az FTC-ben. Jancsár a MAC játékosa volt. Fiatal, erős, nagyreményű. Amikor a klub futballcsapata már erősen leromlott, Szaffával és Fehérrel együtt még mindig nagyszerű védelmi triót alkottak, amely sok nehéz percet szerzett az ellenfélnek. Most már hosszabb ideje nem játszik, hogy új klubjában, az FTC-ben szerepeljen, ahová szeptember 28-iki dátummal le is igazolta az MLSz. Az FTC-nek annál nagyobb szüksége van Jancsár közreműködésére, mert megfelelően töltheti majd be a beteg Takács helyét.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gőbl Róbert
Az Est c. politikai napilap, 1922. március 15-i számában ezt írja a zöld-fehérek új szerzeményéről: „az FTC is teljesen ismeretlen játékost, a Haladás SC-ból átigazolt Göbl Róbertet állítja csatársorának balszárnyára. Göbl erőteljes, zömök termetű, 21 éves ifjú, aki külsejével Szabó Péterre, az MTK volt válogatott balszélsőjére emlékeztet s a mezőnyben is Szabó stílusát játszsza: gyorsan, biztosan viszi a labdát és hajszálpontosan centerez.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
