EBEDLI-től – KVASZTA-ig
Adem Kapic: 50
Pályafutását hazájában kezdte, majd több külföldi csapatban is megfordult. A ljubljanai születésű labdarúgó Németországból (a Stuttgarter Kickersben együtt játszott Marek Penksával) érkezett Garami József csapatába 2002 telén.
Három és fél szezont töltött el az Üllői úton. A csapatban a középpályás védekezés volt a feladata, amit rendre jól oldott meg és kifejezetten hasznos tagja volt a csapatnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Havasi Sándor
Nem csak Fradi-játékos volt, a Franzstadtban is született… A Kinizsi Húsos csapatából került 1959-ben az Üllői útra. Tizennyolc évesen már az FTC első csapatában szerepelt!
A balszerencse azonban nem kerülte el: több alkalommal súlyos sérüléseket szenvedve, sok-sok mérkőzésről hiányozni kényszerült. Gyógyulását követően nehezen lendült formába, így nem csodálkozott, amikor az FTC kölcsönadta a salgótarjániaknak.
Egy év múlva Lakat Károly hívó szavára visszatért a Ferencvárosba, az aranycsapatba… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hegyes Lőrinc
A BMTE jobbszélsője 1946 őszén igazolt az Üllői útra.
Az első ferencvárosi évében kapott több lehetőséget, az 1947/48 évi ezüstérmes csapatban már csak kétszer lépett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gellei Imre: 75
A balszélsőként játszó Gellei a másodosztályig jutott játékos pályafutása során. 1977-től kezdett edzősködni Keszthelyen, a csapatot az NB II-be juttatta fel.
Élvonalbeli pályafutását Zalaegerszegen kezdte, 1983-tól három szezonon át irányította a kék-fehéreket. Pályafutásának további fontosabb állomásai (196-87: Rába ETO, 1988-90: Siófok, 1991-92: Vasas, 1992-94: MTK, 1995-99: Vasas, 2001-03: szövetségi kapitány, 2003-05: ZTE, 2005: Nea Salamancia (Ciprus) 2005-07: Ferencváros, 2007-10: Paks). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kővágó Ferenc
Egykori csatárunk egyik Nagy Bélához írt levelében így emlékezett pályafutásáról:
– 1900-ban Budapesten, a Franzstadtban születtem. 1917-ben kerültem be az ifi II. majd az Ifi I-be. 1919-20-ban barátaim invitálására az MTE csapatába igazoltam át. 1921-ben (szerk: 1919 decemberében) visszatértem a Fradiba, s hosszabb ideig a felnőtt második csapatban szerepeltem. Később néhány mérkőzésre betettek az első csapatba is, s ezt emlékezetem szerint gólokkal háláltam meg. A Fradi spanyolországi túráját azonban Klement intéző egyszer kijelentette, hogy ezentúl csak művelt, érettségizett játékosok játszhatnak az FTC-ben. Ennek a kijelentésnek már másnap éreztem a komolyságát. A madridi mérkőzés után kineveztek sérültnek, s bizony nagyon elkeseredtem. Amikor hazajöttünk a túráról, nem is szóltam a vezetőségnek sérelmemről, de az Üllői úti pálya felé sem néztem többet. Igaz, nem is hívtak…
dr. Géczi István
A ferencvárosi kapuskirály, aki nem túl sokszor védett a válogatottban (no persze, akadt konkurenciája is bőven…), a Ferencvárosban viszont annál gyakrabban. Összesen 309 bajnokin őrizte a zöld-fehérek hálóját, ami a mai napig klubcsúcs a kapusok között. Vörös, azaz dr. Géczi István sallangmentes őre volt kapujának, emellett, bár első ránézésre mackós benyomást keltett, rendkívüli gyorsaság, hihetetlen ruganyosság és átlagon fölüli bátorság jellemezte. Az már abszolút országos rekord, hogy – Juhásszal egyetemben – pályára lépett a Fradi történetének mindhárom újkori nemzetközi kupafináléjában. Azaz az 1965-ös és az 1968-as VVK-döntőben, meg az 1975-ös KEK-döntőben is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fenyvesi József: 85
1962 nyarán, az NB III-as Kiskunhalasról került a Ferencvároshoz.
Fenyvesi II. József szintén szélső poszton szerepelt az FTC-ben. Bátyja, Fenyvesi Máté volt a bal-, Ő a jobbszélső…
Első gólját a győrieknek rúgta egy forró hangulatú Üllői úti bajnoki mérkőzésen. Azután két nagyon fontos gól következett. A Vasas elleni 2:2-es rangadón a Népstadionban, majd Salgótarjánban. Ott a Fenyvesi-testvérek két góljával lett matematikailag is bajnok a Fradi. Fenyvesi II. szerezte a második, a győztes gólt! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hernádi Pál
Az ifjú Herneck Pált Schaffer Alfréd szerződtette tízezer pengőért a Kén utcából, a kis Hungáriától az Üllői útra 1943-ban.
Pályafutását a csatársorban kezdte, majd Sárosi III Béla távozásával egy sorral hátrébb, a fedezetsorba került.
Ferencvárosi évei alatt folyamatosan ingázott az első csapat és a tartalékok között. A helyzetéről így vélekedett: „Könnyű bekerülni, de nehéz bentmaradni.”
Jászberényi Zoltán
A Szemere telepen kezdte a focit a kis Pitroff Zoltán, majd az MTK-ba igazolták, ahol már Pesti Zoltánként szerepelt.
Miután vasutasként dolgozó apját Vácra helyezték, elhagyta a kék-fehéreket. Vácott már Jászberényi (hogy miért éppen Jászberényire magyarosított a papa, arra nem tudott magyarázattal szolgálni…) néven rúgta a labdát.
Mindössze egy esztendőt töltött a Duna-parti városban, amikor felfigyelt rá a Ferencváros. Hívta az Újpest is, de az Üllői útra szerződött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egry Ferenc
A csatár a MAFC-ból igazolt az FTC-be, de csak rövid ideig játszott az Üllői úton.
Mindössze tizenkilenc mérkőzésen szerepelt, de ha pályára lépett az fél gólt jelentett, hiszen 10 góljával jó átlagot ért el.
Az 1922/23 évi bronzérmes csapatban öt találatot ért el, hat mérkőzésén.
Tanulmányai folytatására Erdélybe költözött. A tanulás és a szülői tilalom miatt nem is játszott ott sem, de már mérnöki diplomával a kezében tért vissza Budapestre. Hazatérés után a Törekvés csapatában folytatta pályafutását.
