„Szürke” eminenciások

Aki a cipőket készí­ti

Katona István

Ha a csatár kihagyja a helyzetet, akkor bánatosan lehajtja fejét, s a cipőjére tekint szemrehányón, ha a birkózó esetleg elcsúszik a szőnyegen sokszor lenéz a magasszárú cipőre, mintha csakis a „csuka” lenne a hibás a rossz mozdulatért. A lábbeliknek tehát nagy a szerepük a sportolók életében, komoly segí­tséget nyújtanak a jól elkészí­tett stoplis, vagy sima talpú sportcipők. A nagy egyesületekben — í­gy a Ferencvárosban is — külön cipészműhelyben gyártják a versenyzőknek a cipőket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Zoli bácsi nyugdí­jban

Hunyadvári Zoltán

Nem hinnénk, hogy akadna valaki is a fradisták nagy családjában, aki ne ismerné Hunyadvári Zoltánt, vagy ahogy őt már hosszabb ideje szólí­tják: a Zoli bácsit. Mitagadás, a „bácsi” dukál is neki, hiszen a korát tekintve nem tartozik az ifjak közé, 60 éves múlt. S a hat évtizedből csaknem ötöt az Üllői úton, a zöld—fehérek táborában töltött el még akkor is, ha nem mindig itt dolgozott. Kölyök futballista korában jegyezte el magát az FTC-vel, s noha a sportpályán nem jutott el olyan magasra, mint sok egykori társa, mégis mindig megbecsülték, szerették. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Nagy Ida néni nyugdí­jba ment

Nagy Ida

— Amikor régebben szabadságon voltam, tudtam, hogy visszatérek a munkámhoz. Most is az első két-három héten önkéntelenül is ránéztem kora délután az órára, „indulni kell”, gondoltam. De akkor rádöbbentem — nem megyek többet dolgozni. Nyugdí­jas lettem.

A rövid monológot Nagy Ida mondta, az őt meglátogató újságí­rónak. Ilyenkor bizony rosszul fest, ha azt í­rják: „Amikor beszélt, könny csillogott a szemében.” Viszont tényleg í­gy történt. Ida néni — mindenki csak í­gy szólí­totta tizenkét éven át a Ferencváros sporttelepén —, ahogy visszaemlékezett a munkájára, bizony elérzékenyült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK