Fotelszurkoló
Feljegyzések a fotelból – Tehetetlenségből jeles
Amikor két hete „hivatalosan” is szurkolóvá váltam, már akkor tudtam, hogy a hazai mérkőzéseinken az otthoni fotel kényelmét felváltom a Szentély semmivel sem pótolható hangulatával. Még akkor is, ha hideg van és előtte való napon esett a hó. De nem vagyok Micimackó (bár őszintén néha irigylem), és a mézet is csak a teámban szoktam rakni, de úgy gondoltam tavasszal a lehető legtöbb mérkőzésen a csapat mellett a helyem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Gyalázat! Kilencen tizenkettő ellen
Már lassan eltelt egy óra. Talán lenyugodtam annyira, hogy moderálni tudom magam. Nehéz lesz. Egy olyan mérkőzésen vesztettünk két pontot, amit ha a játék „vezetője” nem befolyásol, akkor simán nyerünk. De ma volt egy ember, aki úgy gondolta, unalmas és a média számára érdektelen, ha a Fradi simán győz. Annak nincs feelingje, akkor nem kerül a holnapi bulvárlapok címlapjára. Megirigyelte a celebek népszerűségét és átvette a játék irányítását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Három pont és más semmi
Ha most nótás kedvemben lennék, folytathatnám Eisemann Mihály örökzöld slágerét, de a vágyam ennél sokkal többet remélt a tavaszi szezon első mérkőzésétől és kedvem nincs az operett világába kalauzolni a kedves olvasót. Bár a mérkőzés elég „operettesre” sikeredett, de a szakmai stáb előzetes beharangozója sem vetítette elő a mutatott gyenge produkciót. Minden híradás arról szólt, hogy a csapat felkészült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Őszi szezon a fotelból
2009. július 31.
Gondolkoztam egy ideig, hogy felvállaljam-e a fenti címet. Néztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de még az Idegen Szavak Szótárában is, de pontos definíciót nem találtam rá. Valószínűleg Kazinczy sem így gondolta a fotel szót kiegészíteni, de a köztudatban az elmúlt egy-két évben általánossá vált a kifejezés. Főleg pejoratív jelleggel. Mert sokak szerint ki is a fotelszurkoló? Aki lusta és tohonya rendszeresen mérkőzésekre járni, aki a meccs nézése közben is sört szeret inni, aki hajlamos az unalmas pillanatokban elbóbiskolni egy kicsit, és aki csak akkor riad fel, amikor kiesik a kezéből a sörös üveg és a drága szőnyegre ömlik a maradék (ha maradt még benne egyáltalán).
2009. augusztus 2.
Egy sajnálatos balesettel kell kezdenem. A közel 50 éves, családi ereklyének tartott fotel, a tegnap esti mérkőzés 78.percében megsérült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – a szerencsétlen péntek 13
Amikor reggel a postára mentem, szándékosan elkerültem a sétálóutcánkat, mert nem akartam az ott ácsorgó és jó pénzért jóslásokba bocsátkozó kuruzsló asszonyságba botlani. Éppen elég volt ébresztőnek az a hír, hogy ma péntek van és tizenharmadika, ráadásul a tv közvetítések áldásos tevékenysége folytán, még bajnoki forduló is. Ha ehhez hozzávesszük a zárt kaput, Dragó és Wolfe eltiltását, valamint a klubnál kialakult „fej nélküli” állapotot, talán senki sem csodálkozik azon, hogy nem akartam péntek 13.-án a fotelomba ülni és meccset nézni.
Feljegyzések a fotelból – a győzelmet nem kell magyarázni!
Amikor elkezdődött a bajnokság, valószínűleg senki sem gondolta, hogy a 14. fordulóban sorra kerülő Pápa elleni mérkőzésre úgy fog leutazni a csapat, hogy papíron nem mi vagyunk az egyértelmű esélyesek. A forduló előtt 9 pont különbség és 9 helyezés volt a két csapat között, a Pápa javára. Azt nem tudom, hogy a fogadó irodák milyen tétekkel játszottak, de gyanítom, hogy ők azért óvatosabban bántak a tabella által sugallt tippekkel.
Feljegyzések a fotelból – Ünnepi győzelem, hangulat nélkül
Amikor kifutottak a csapatok a pályára, kíváncsi lettem volna, hogy vajon mi járhatott a játékosok fejében. Nem zúgott az aréna, nem lengtek a zászlók, több ezer torokból nem dübörgött a Hajrá Fradi, a levegőben nem lehetett érezni a győzelem iránti igény leheletét. Csend honolt, talán még autók sem közlekedtek a felüljárón. Kopár is kietlen volt minden. Nem csak a lelátón, de a lelkekben is. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy vajon az a több ezer Fradi szurkoló, aki ilyenkor fázva és vacogva is a lelátókon szokott szurkolni, vajon hogyan élte meg azt, ahogy otthon, a négy fal magányában kellett a csapat bevonulását átélnie. Vajon az elmúlt napok eseményei után magunkra húztuk a zöld-fehér mezt, a nyakunk köré tekertük azt a sálat, amelynek ilyenkor nem ott, hanem kifeszítve, a címerrel a pálya felé kellett volna néznie? Vajon halkan, vagy esetleg teli torokból énekeltük az indulót?
Feljegyzések a fotelból – Szégyen és gyalázat
Visszagondolva, az elmúlt hetekben már többször kezdtem úgy a foteles feljegyzéseimet, hogy közvetlenül a mérkőzés után percekig csak meredten ültem a képernyő előtt és képtelen voltam egyetlen értelmes mondatot is a virtuális papírra vetni. Ma annyiban változott a helyzet, hogy nem a mérkőzés után kellett kiszabadítani a gondolataimat a fásultságból, hanem már a mérkőzés második félidejének közepén.
Feljegyzések a fotelból – Szégyen! (Shame)
Amikor Veizer hármas sípszavával befejezettnek minősítette a Kecskemét-Ferencváros mérkőzést, talán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak ültem a fotelomban, meredten néztem a képernyőt, az agyam teljesen kikapcsolt és ha éppen arra garázdálkodtak volna azok a tolvajok akik az elmúlt hetekben kifosztották a fél várost, valószínűleg a fotelemet is észrevétlenül kilopják alólam.
Feljegyzések a fotelból – a Szentélyben lenne a helyem
A hét elején még az járt a fejemben, vajon hogyan adagolom be kedvenc fotelemnek, hogy pénteken megkímélem az esetleges sérülésektől, hiszen a Győr elleni mérkőzést a Szentélyben akartam végigizgulni. Már a Strepsils torokjavító gyógyszert is megvettem, mert úgy gondoltam a hideg levegő, a szintén hideg sör és a folyamatos „Hajrá, Fradi!” szurkolás után biztosan szükségem lesz rá. Kedden, mikor megvettem, még nem gondoltam, jobban járok, ha egy adag idegnyugtatóval térek haza, mert amit a héten a magyar foci irányítói műveltek a Ferencvárossal, azt legfeljebb egy laza infarktussal lehetett csak átvészelni.
