Jegyzet
„Valami bűzlik Dániában”
Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti címben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomított változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leírt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végítéletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordító túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.
2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, így magát a döntést nem is kívánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média ízetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szünetmentes gondolatok
Válogatottunk mérkőzései miatt újabb bajnoki szünet következett, és hasonlóan a szeptember eleji helyzethez, csapatunk szakmai vezetése négy napos pihenőt írt elő, ami csütörtökön járt le. Az első ilyen szünidő alkalmából többen (köztük én is) kétségbe vonták, sőt még élcelődtek is az iskolákra jellemző pihenő adásának, de végül az MTK elleni győzelem igazolta, akkor helyes döntés volt.
Bár soha nem voltam babonás, de ha hinni lehet a vetőkártyában, akkor a győri csapatnak talán fölösleges is felutazni a Szentélybe, mert úgyis vereség lesz a vége, hiszen az akkori szituáció kísértetiesen hasonlít a mostanihoz. Jóslásba igazából nem bocsátkoznék, és azt sem gondolom, hogy a szakmai stábot is ez vezérelte, de azért jó eljátszani a gondolattal, hogy október 16.-án érvénybe léphet az események körforgásáról vallott nem éppen tudományos elmélet, és a Győr ellen ismét győzelemnek örülhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A derbire készülve
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak.
Mindez a hét elején kezdődött. Ahogy elmúlt a Videoton mérkőzés okozta kábulat és szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban, eleinte furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Heti zöld(ségek) – Meggyanúsítva
Amikor a vasárnapi ebéd hozzávalóinak beszerzése végett lementem a zöldségpiacra, még nem gondoltam, milyen kellemetlen esemény részese leszek. Pedig szeretem a zöldséget, rendszeresen oda is járok, hiszen tudom, akikkel ott találkozom, azok mind zöldben látják a világot. Megvettem mindent és már indultam haza, amikor a piac bejáratánál két marcona legény állta el az utamat.
Értetlenül meredtem rájuk, de ők nagyon határozottan közölték, most bizony elő fognak állítani, mert az egyik árus azt állította, hogy záptojásokat csempésztem a piac területére. Értetlenül és zavartam ráztam a fejem, és hiába bizonygattam, hogy oda, ahová szeretek járni soha nem szoktam piszkolni, hajthatatlanok maradtak. Megkérdeztem, hogy vajon miért utólag, bizonyítékok nélkül akarnak elmarasztalni, de csak mosolyogtak. Hivatkoztam az új tojástörvényre, mely előírja, hogy azokat dobálási szándékkal nem lehet alkalmazni és miért nem azokat akarják büntetni akik beengedték a záptojásokat a piac területére. Tán statáriális bíróság elé akarnak állítani? Tán bűnöző vagyok azért, mert szeretem a zöldségeket? Hivatkoztam arra is, hogy a tojás nem is zöldség és igazából nem is szabadna bevinni a piacra, de az sem érdekelte őket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Liga-expressz
Igazságtalanok lennénk, ha szó nélkül elmennénk csapatunk Ligakupa teljesítménye mellett. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy ennek a sorozatnak csak erkölcsi jelentősége van, de talán éppen emiatt, az utóbbi időkben egy kicsit lejáratott és megroggyant három E betű talpra állása miatt is fontos a tegnapi győzelem.
Az értéke is ebben rejlik. Az elmúlt napok történései, kezdődően a magyar kupából való kieséssel, majd a debreceni vereséggel és az utána kirobbanó petárdákkal, a kelleténél jobban megtépázták a klub hírnevét. Azt persze nem állítom, hogy a Ligakupában eddig elért sikerek után újból a régi fények fognak körözni a Szentély felett, de talán megtanítanak minket egy kicsit örülni és bizakodni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kiestünk a kupából, de …
Magyar Kupa
Rövidre sikerült csapatunk szereplése az idei Magyar Kupa kiírásban. Talán mondanom sem kell, hogy nem ez a jellemző a Fradira, bár nem példátlan.
Először az 1940/41-es szezonban történt meg ez az FTC-vel:
1941-ben szenzáció számba ment, hogy a Gázgyár az Üllői úti pályán 3-2-re legyőzte a Ferencvárost! A mintegy 16.000 néző nem akart a szemének hinni, de tény volt, hogy a kis csapat a Fradit a kupából elbúcsúztatta.
Kemenessy Sándor a Fradi főtitkára: Mentségünkre szolgáljon, hogy a csapat több tagja erre a mérkőzésre guggoló helyzetben érkezett a belgrádi válogatott meccsről Budapestre. Ez azonban mentség, de nem magyarázat. Magyarázat erre a vereségre nincs. A Ferencvárosnak nem szabad kikapnia semmilyen körülmények között sem a Gázgyártól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Emlékszel?
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 2003. május 30.-án, amely megváltoztatta a világot. A mi zöld-fehér világunkat. Igazából talán soha nem néztünk szembe azzal a nappal. Igazából soha nem vontuk le a tanulságokat, igazából soha nem tisztáztuk az akkori eseményeket és az odáig vezető utat. Mert ott Fradista vert Fradistát, mert ott felborult minden értékrend, minden hagyomány és tisztelet mely minket ehhez a csodálatos klubhoz köt a mai napig.
Mert azon a napon több órán át tartó tömegverekedésbe, utcai harcokba és gyújtogatásba torkollott az eredetileg bajnokavató ünnepnek szánt péntek esti FTC-Debrecen bajnoki mérkőzés. Csapatunk a papírforma ellenére csak második helyen végzett a bajnokságban, miután a záró fordulóban csak 0-0-ás döntetlent játszottunk, és az addig azonos pontszámmal második helyezett MTK viszont 1-0-ra nyert Újpesten.
Vajon mi váltotta ki az eseményeket? Vajon a néma szomorúság miért váltott át mérhetetlen haraggá? Erre talán soha nem kapunk választ, pedig a múltunk e sötét napját jó lenne lezárni, már csak azért is, hogy egy Debrecen elleni mérkőzés előtt, ne kelljen megválaszolatlan kérdéseket feltenni.
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 1999. április 10.-én, mely nem változtatta meg a világot, de akik látták, azoknak olyan emlékek tódulnak fel, melyek mindig rémképpé állnak össze, ha a csapat Debrecenbe látogat. Főleg a szerdai fiaskó óta többször eszembe jut az akkori 1:6-os vereség. A mérkőzésből csak pillanatok maradtak meg, emlékszem Vincze Ottó kiállítására, Nagy Norbi fantasztikus kapáslövésére mely a szépítő gólunk volt és egy debreceni csatárra (a nevét már nem tudom), aki mesterhármast lőtt. Magam sem tudom, hogy miért ez a mérkőzés jön elő rémálmaimban, hiszen a közelmúltban, 2003 őszén is volt egy komoly 5:0-ás vereség (érdekes, hogy ezt a mérkőzést teljesen kitöröltem az agyamból), de attól kezdve, ahányszor Debrecenbe megy a csapat, ez a mérkőzés bevillan, mint egy kezdődő gyomorgörcs előjátéka.
Emlékszel? Volt egy mérkőzés 2004. május 27.-én is, mely megváltoztatta a világot. A mi zöld-fehér világunkat, hiszen a dicső történelmünk 28. bajnoki aranyát szereztük meg azon a varázslatos estén, éppen a Debrecen ellen. Ki ne emlékezne Gera szaltójára, Tököli átemelős góljára vagy Lipcsei Peti parádés szólója utáni eufórikus örömére? Vagy arra a feszült várakozásra, hogy vajon az örök ellenség győzni tud-e a Puskás stadionban? Vagy az utána kitörő boldogságra, a bajnoki serleg helikopteren való megérkezésére? Sokan ezzel zárták le az egy évvel ezelőtti történéseket.
Emlékek. Amit emléknek nevezünk, az mindig itt él, és hat időtlenül, elevenen, és formálja az életünket. Jó tudni azt is, hogy jelenlegi életünk minden pillanatát nemcsak a múltunk sugallja, hanem a jövőnk is. Tudom azt is, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket megpróbálja kivetni magából, a jókat pedig önkéntelenül felnagyítja, s ezzel az apró csalással érjük el, hogy el tudjuk viselni az olyan fájó emlékeket, melyekre néhány gondolat erejéig emlékeztem.
Volt közte vereség, döntetlen és győzelem is. Mindhárom eredmény előfordulhat vasárnap is a következő Debrecen-Ferencváros mérkőzésen. Jó lenne nyerni, jó lenne feledtetni a szerdai fiaskót, jó lenne tovább lépni a tabellán, de éppen a múlt emlékeiben való kutakodás mutatja meg nekünk, hogy az aktuális csapat erősségétől függetlenül milyen rázós mérkőzéseket vívtunk a Nagyerdei-stadionban.
Most nem igénylem, hogy a vasárnapi mérkőzés olyan legyen, hogy a jövőben emlékezők azzal kezdjék a beszámolójukat, mint amivel én kezdtem a visszatekintést.
Vasárnap, 2009. szeptember 20.-án, lesz egy mérkőzés Debrecenben, melyről még nem tudjuk, hogy megfogja-e változtatni a világot. A mi zöld-fehér világunkat.
– Lalolib –
Heti zöldségek – avagy a wellness jótékony hatása
Amikor először kilátogattam a „zöldségpiacra” még nem tudtam, hogy vissza fogok térni és mostantól, ha nem is rendszeresen, de szemezgetni fogok a zöld-fehér színű csemegékből. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csak a győzelem számít!
Már abban sem voltam biztos, mikor leültem a gép elé, hogy az előre megálmodott címet hagyjam-e meg, vagy egy másikat válasszak melyre később majd utalni akarok. A címen túl még azon is gondolkodtam, hogy a mérkőzés előtt van-e értelme egy ilyen jellegű írásnak. Akik anno éltek az átkosban azok tudják, hogy ilyeneket főleg Aczél elvtárs rendelt meg, amikor „pártunk és kormányunk” úgy érezte, a propaganda eszközeivel kell enyhíteni a feszültséget és lelkesedést táplálni a meggyötört lelkekbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Álljatok fel!
Az elmúlt hetek történéseire ezen az oldalon is kerestük már az igazságot, de úgy gondolom, néha leragadtunk a jelenben, és a mostani eredménytelenséget saját magunk háborgó lelkületén keresztül próbáltuk megérteni. Pedig az igazság annál sokkal mélyebb gyökereket vert, hogy minden baj okozóját egyedül az angol befektetőkben lássuk. A védő szerepét most sem akarom eljátszani, hiszen nem ismerem a vád bizonyítékait, és főleg indítékát, ezért inkább más megvilágításba helyezném a jelen gondjainak boncolgatását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
