Jegyzetek
Feljegyzések a fotelból – Gyalázat! Kilencen tizenkettő ellen
Már lassan eltelt egy óra. Talán lenyugodtam annyira, hogy moderálni tudom magam. Nehéz lesz. Egy olyan mérkőzésen vesztettünk két pontot, amit ha a játék „vezetője” nem befolyásol, akkor simán nyerünk. De ma volt egy ember, aki úgy gondolta, unalmas és a média számára érdektelen, ha a Fradi simán győz. Annak nincs feelingje, akkor nem kerül a holnapi bulvárlapok címlapjára. Megirigyelte a celebek népszerűségét és átvette a játék irányítását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Három pont és más semmi
Ha most nótás kedvemben lennék, folytathatnám Eisemann Mihály örökzöld slágerét, de a vágyam ennél sokkal többet remélt a tavaszi szezon első mérkőzésétől és kedvem nincs az operett világába kalauzolni a kedves olvasót. Bár a mérkőzés elég „operettesre” sikeredett, de a szakmai stáb előzetes beharangozója sem vetítette elő a mutatott gyenge produkciót. Minden híradás arról szólt, hogy a csapat felkészült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Vágjuk a centit!
Akik anno a „régi szép időkben” voltak katonák, azok bizonyára emlékeznek a centi vágás szinte misztikus hagyományára. A sorkatonák, 150 nappal a leszerelés előtt, amikor is a gondosan benzinben áztatott és kellően edzett centijükből levágták az első számot, akkor váltak hivatalosan öreg bakákká. Ezzel véget ért a megpróbáltatások időszaka, és a „kopaszkábító kézi készülék” birtokában már nyugodtan készülhettek az „utolsó éjszakára”.
Szerencsére a kötelező sorkatonaság megszűnt, ezzel a centi vágás hagyománya is csak a szleng szótárakban szerepel, de mikor már nagyon várunk valamit, akkor bizony előszeretettel idézzük fel ezt a misztikus emléket. Ha pedig az időjárás is úgy gondolja, akkor jövő szombaton végre útjára indul a bajnokság.
Amit már nagyon várunk. Egyrészt hosszú volt a szünet foci nélkül, másrészt igazolva akarjuk látni azt, amit a felkészülés során az új szakmai stáb kialakított, és aminek az első nyomait már felfedeztük az előkészületi mérkőzéseken. De mivel a puding próbája az evés és a szokásos optimista-pesszimista vitának is csak a sorozatos mérkőzések fognak igazságot szolgáltatni, egyre bizsergőbb érzés kerít a hatalmába, ha a jövő szombati rajtra gondolok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A változás fuvallata
Ha meteorológus lennék, biztosan pontos meghatározást tudnék adni arról, hogy vajon mi a különbség a szél és a fuvallat között, ezért inkább csak érzékeltetni szeretném, hogy a fuvallat egy lágyabb szélmozgás, mely bár magába hordozza a közelgő változást, de talán nincs olyan ereje, hogy komolyabban befolyásolja a környezetünket. Másrészt meg irodalmibb, költőibb megfogalmazás is, amit jobban lehet szeretni, és ha ezt mindenáron a Ferencvárossal akarom összeboronálni, akkor a szelídebb jelző jobban a kedvemre való.
Ezt annak ellenére írom, hogy néhány napja a Közelmúltunk sorozatban, az 1989 tavaszi szezont a „változások szeleként” jellemeztünk, de abban a címben benne volt a kor társadalmi, politikai metódusa is, amit nem lehetett elvonatkoztatni még a labdarúgástól sem (sajnos időnként most sem). Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Quo vadis Ferencváros?
Évek óta nyüglődik és bosszankodik a Fradi tábor, mivel nem tudja, mi történik imádott klubjánál. Kérdésből nincs hiány? Amire nem mindig reagálnak a zöld-fehérek vezetői. Mint például a SZTÁR SPORTnak sem, jóllehet a négy kérdés megválaszolására három hét állt az FTC vezérigazgatójának rendelkezésre. A prémiumrendszer kidolgozására ennél is több, elvégre minimum szokatlan, hogy míg több NB I-es csapat meccsenként többszázezer forintért futballozik fejenként, addig a Fradinál – legalábbis a magyar játékosok – ingyen lépnek pályára. A brit tulajdonos, Kevin McCabe erről is csak később értesült, s talán nem véletlen, hogy immáron a gazdag üzletember és fia, Scott is az FTC Zrt. igazgatótanácsának tagja lett. A kérdés ettől még továbbra is a levegőben lóg: merre tartasz Ferencváros? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Varga Zoli igazsága
Varga Zoli ismét megszólalt. A születésnapja alkalmából írt köszöntőben ezt írtam: „de a foci szeretete továbbra is arra készteti, hogy elmondja a véleményét.” Nem gondoltam, hogy az újabb „vargazolis” kritika nem is várat olyan sokat magára. Sokakban önként felmerül a kérdés: vajon mi vezérli a két infarktuson átesett legendát, hogy ismét kivívja mások haragját és véleményével ismét megossza a labdarúgó társadalmat? A válasz az idézet mondatomban rejlik: a foci szeretete és az igazság keresése.
Elolvasva a riportot (természetesen az üllői129 frissességének a jóvoltából), azt el kell ismerni, vannak részek, melyekkel nagyon mély sebeket ejtett. Szerkesztőségünk már eddig is megpróbált néhányszor az igazság nyomába szegődni, de a kérdéseken, valamint egy idealizált világképen túl nem nagyon jutott, mert igenis vannak olyan válaszok, melyeket csak olyanok adhatnak meg hitelesen, akiknek olyan múltja van, mely fel is jogosítja őket erre.
Mivel nem szeretnék egyoldalú, „vargazoli-fan” szemüveggel olvasni az interjút, néhány megjegyzésem lenne a nyilatkozattal kapcsolatban, mely biztos kiveri a biztosítékot az érintettek körében. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A remény bajnokai
Ha ötven év múlva lesz még Ferencváros, és ha lesznek még olyanok, akik tovább ápolják a dicső múltunkat, biztos nehéz helyzetben lesznek a 2009-es év értékelésével. Nekik nem lesz olyan könnyű dolguk, mint nekünk, hiszen ha mi, az 1960-as évről akarunk írni, az emlékeinkben olyan nevek bukkannak fel, mint Mátrai, Dalnoki, és olyan csatársor, mint a Friedmanszky, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi.
Ha belegondolunk, hogy ötven év múlva vajon mi marad meg a 2009-es esztendőből, már most nehéz helyzetben vagyunk. Egy dolog biztos említésre fog kerülni, hiszen a Ferencváros történelme során újoncként soha nem kezdte el a bajnoki szezont. Abban is biztos vagyok, hogy ahogy mi sem, így a jövő emlékezői sem fogják tudni az okát, vajon miért is hullott darabjaira néhány év alatt a Ferencváros, vajon miért kerültünk a megszűnés határához, vajon miért nem tudtunk három év alatt talpra állni, vajon miért nem voltunk fontosak a magyar labdarúgás számára. Vártuk a válaszokat, reméltük az igazságot, de nem kaptunk semmit. Az is bizonytalanságot fog okozni, hogy amikor már úgy látszott, hogy van kiút a pokolból, és szinte mindenki úgy gondolta, a 2009-es évben elindulhatunk a felemelkedés útján, egyszer csak megrekedt a továbblépés folyamata. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
13+1 vélemény Dalnoki Jenőről
1. Friedmanszky Zoltán, az FTC egykori gólkirálya:
„A jókedv, a humor, a megszállottság, a sportág szeretete ezek jutnak hírtelen eszembe Jenőről. Sohasem adta fel a pályán, edzőként is ezt követelte meg. Sok ilyen ember kellene ahhoz, hogy a Ferencváros, a magyar labdarúgás visszakerüljön a méltó helyére.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Őszi szezon a fotelból
2009. július 31.
Gondolkoztam egy ideig, hogy felvállaljam-e a fenti címet. Néztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de még az Idegen Szavak Szótárában is, de pontos definíciót nem találtam rá. Valószínűleg Kazinczy sem így gondolta a fotel szót kiegészíteni, de a köztudatban az elmúlt egy-két évben általánossá vált a kifejezés. Főleg pejoratív jelleggel. Mert sokak szerint ki is a fotelszurkoló? Aki lusta és tohonya rendszeresen mérkőzésekre járni, aki a meccs nézése közben is sört szeret inni, aki hajlamos az unalmas pillanatokban elbóbiskolni egy kicsit, és aki csak akkor riad fel, amikor kiesik a kezéből a sörös üveg és a drága szőnyegre ömlik a maradék (ha maradt még benne egyáltalán).
2009. augusztus 2.
Egy sajnálatos balesettel kell kezdenem. A közel 50 éves, családi ereklyének tartott fotel, a tegnap esti mérkőzés 78.percében megsérült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Egy kis bunda, egy kis ünnep és jön a Mikulás
Amikor múlt vasárnap meggyújtottuk az első adventi gyertyát még úgy gondoltam, az előttünk álló hét az ünnepi készülődésről, a várakozás izgalmáról és természetesen a Ferencvárosi labdarúgás 109. születésnapjáról fog csak szólni. Jó lett volna teljesen átadni magunkat az előttünk álló ünnep varázsának és a gyertyák együttes meggyújtásával egy olyan sugárzó fényt fonni zaklatott életünk köré, mely méltóvá tesz minket a karácsony ünnepéhez.
Ehhez honlapunk is megpróbált szerény eszközeivel hozzájárulni. Úgy gondoltuk, egy a Ferencváros dicső múltjához kötődő adventi naptárunkkal mi is hozzájárulunk a csendes készülődéshez, a teljes lelki béke megtalálásához. De mielőtt túlságosan elmerengtünk volna, napjaink zajos és főleg rideg valósága zúdult a nyakunkba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
