Jegyzetek
Feljegyzések a fotelból – Szégyen! (Shame)
Amikor Veizer hármas sípszavával befejezettnek minősítette a Kecskemét-Ferencváros mérkőzést, talán azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak ültem a fotelomban, meredten néztem a képernyőt, az agyam teljesen kikapcsolt és ha éppen arra garázdálkodtak volna azok a tolvajok akik az elmúlt hetekben kifosztották a fél várost, valószínűleg a fotelemet is észrevétlenül kilopják alólam.
„Hirös” város edzőbuktatói
Azt minden focikedvelő tudja, hogy nem könnyű az edzők élete. Bibliai hasonlattal élve: menny és pokol. Ez mindig így volt és valószínűleg ez a hagyomány soha nem fog megszakadni addig, amíg 22 ember kergeti a labdát és ennek eredményét több millió szurkoló vérmérséklete szerint még kommentálja is. A békésebb országokban elég ha fehér zsebkendőt lobogtatnak, de számos helyen az edzőbuktatásnak több válfaja ismert.
Mondhatnánk rá, az edzők élete már csak ilyen, de igazán csak az tudja aki valaha át is élte. A mennybe menni sem nehéz, elég néhány megnyert mérkőzés és a szurkolók már a vállukon viszik körbe az edzőt, de ahhoz, hogy onnan repüljön egy óriásit, még az sem kell, hogy a szurkolók elfáradjanak, vagy megunják a folyamatos cipelést. Néhány vereség, vagy az ügyeletes sztár kihagyása és az addigi ünneplés átmegy egy olyan dimenzióba, amit most nem nagyon akarok még részletezni sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – a Szentélyben lenne a helyem
A hét elején még az járt a fejemben, vajon hogyan adagolom be kedvenc fotelemnek, hogy pénteken megkímélem az esetleges sérülésektől, hiszen a Győr elleni mérkőzést a Szentélyben akartam végigizgulni. Már a Strepsils torokjavító gyógyszert is megvettem, mert úgy gondoltam a hideg levegő, a szintén hideg sör és a folyamatos „Hajrá Fradi” szurkolás után biztosan szükségem lesz rá. Kedden, mikor megvettem, még nem gondoltam, jobban járok, ha egy adag idegnyugtatóval térek haza, mert amit a héten a magyar foci irányítói műveltek a Ferencvárossal, azt legfeljebb egy laza infarktussal lehetett csak átvészelni.
„Valami bűzlik Dániában”
Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti címben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomított változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leírt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végítéletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordító túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.
2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, így magát a döntést nem is kívánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média ízetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Szünetmentes gondolatok
Válogatottunk mérkőzései miatt újabb bajnoki szünet következett, és hasonlóan a szeptember eleji helyzethez, csapatunk szakmai vezetése négy napos pihenőt írt elő, ami csütörtökön járt le. Az első ilyen szünidő alkalmából többen (köztük én is) kétségbe vonták, sőt még élcelődtek is az iskolákra jellemző pihenő adásának, de végül az MTK elleni győzelem igazolta, akkor helyes döntés volt.
Bár soha nem voltam babonás, de ha hinni lehet a vetőkártyában, akkor a győri csapatnak talán fölösleges is felutazni a Szentélybe, mert úgyis vereség lesz a vége, hiszen az akkori szituáció kísértetiesen hasonlít a mostanihoz. Jóslásba igazából nem bocsátkoznék, és azt sem gondolom, hogy a szakmai stábot is ez vezérelte, de azért jó eljátszani a gondolattal, hogy október 16.-án érvénybe léphet az események körforgásáról vallott nem éppen tudományos elmélet, és a Győr ellen ismét győzelemnek örülhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
ZÖLD-FEHÉR mez repítette Rédli Andrást a mai VB döntőbe (interjúval frissítve!)
Az FTC Baráti Kör tagja, Rédli András az aranyéremért vívott ma délután a magyar párbajtőr csapat tagjaként az Antalyában rendezett vívó Világbajnokságon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – nem csak a mérkőzést vesztettük el
Percek óta csak ülök a gép előtt és semmi értelmes dolog nem jut az eszembe. Legszívesebben egy hangos és elnyújtott Hajrá Fradi kiáltással üzennék a világnak, hogy még létezünk. Már az is butaság, hogy ilyen üzenetet kelljen küldenem, de a mostani lelki állapotomban szükségem lenne egy kis megerősítésre.
A derbire készülve
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak.
Mindez a hét elején kezdődött. Ahogy elmúlt a Videoton mérkőzés okozta kábulat és szép lassan rájöttem, hogy kivel is játszunk a következő fordulóban, eleinte furcsa bizsergést éreztem, de mivel nem most készülök először a derbire, tudtam, hogy ez még csak a kezdett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Heti zöld(ségek) – Meggyanúsítva
Amikor a vasárnapi ebéd hozzávalóinak beszerzése végett lementem a zöldségpiacra, még nem gondoltam, milyen kellemetlen esemény részese leszek. Pedig szeretem a zöldséget, rendszeresen oda is járok, hiszen tudom, akikkel ott találkozom, azok mind zöldben látják a világot. Megvettem mindent és már indultam haza, amikor a piac bejáratánál két marcona legény állta el az utamat.
Értetlenül meredtem rájuk, de ők nagyon határozottan közölték, most bizony elő fognak állítani, mert az egyik árus azt állította, hogy záptojásokat csempésztem a piac területére. Értetlenül és zavartam ráztam a fejem, és hiába bizonygattam, hogy oda, ahová szeretek járni soha nem szoktam piszkolni, hajthatatlanok maradtak. Megkérdeztem, hogy vajon miért utólag, bizonyítékok nélkül akarnak elmarasztalni, de csak mosolyogtak. Hivatkoztam az új tojástörvényre, mely előírja, hogy azokat dobálási szándékkal nem lehet alkalmazni és miért nem azokat akarják büntetni akik beengedték a záptojásokat a piac területére. Tán statáriális bíróság elé akarnak állítani? Tán bűnöző vagyok azért, mert szeretem a zöldségeket? Hivatkoztam arra is, hogy a tojás nem is zöldség és igazából nem is szabadna bevinni a piacra, de az sem érdekelte őket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Dragó nélkül nem megy
Talán egyedül Csernus doktor tudná megmondani, hogy vajon milyen hatással lehetett a csapat felkészülésére a semmiből kirobbantott petárda-ügyirat. Mivel azonban Csernus doktor szerencsére eltűnt a képernyőről és bárhogyan is szerepel a csapat még nem szorulok pszichológusra, így csak a magam érzéseit tudom előhívni a válasz megadására.
