Zárszó helyett

Fenyvesi és Epiktétosz

Hogyan kerül egy lapra a villámléptű újkori magyar futballista és a fél lábára béna ókori gö­rög sztoikus bölcs? Hát úgy, hogy szerintem a gondolkodásmódjuk nagyon hasonlí­t egy­máshoz. Amikor azt kerestem, hogy lehetne igazán jellemezni ezt a szerény, befelé élő, minden külső hí­vságtól, modorosságtól, kivagyiságtól mentes, sosem nyomuló, mindig megbí­z­ható, életet, futballt egyaránt komolyan vevő férfiút, aki felnőtt életében jószerével semmit sem változott, a haja szí­nén kí­vül. Aki az életben mindent a maga erejéből ért el: állatorvo­si diplomát, 76-szoros válogatottságot, 550 tétmérkőzést az FTC-ben, s velük együtt aligha­nem osztatlan tiszteletet, megbecsülést. Kiállí­tva sohasem volt. Ellensége nincs. Irigye nincs. Haragra ritkán gerjed, haragot nem tart. Elérhetetlen vágyakat sosem kergetett, az elérhetőket nemcsak kergette, hanem el is érte. Íme, nyolc epiktétoszi mondat befejezésül, amiket akár ő is mondhatott volna.

  Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →