Építenek a munkánkra
Beszélgetés az MLSZ edzőbizottságának elnökével
Aki meggyúrta a fél világot
Utánpótlásnevelés az Üllői úton
Fradi szurkolók a múltból: Győrffy György, egy másik színész
Szívügyünk a Ferencváros és ismét forr körülöttünk a levegő.
Ez nálunk már szinte teljesen elfogadott dolog. Mindenki tudja, ha a Fradinak nem úgy jön ki a lépés, ahogy azt szeretnénk, akkor a hullámok hatalmas magasságokig csapnak fel, a viharos szelek nem kímélnek sem edzőt, sem játékost! Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nem életcélja a labdarúgás
1972.III.29. Magyarország – NSZK 0:2
1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról. Egy kattintás ide a folytatáshoz....








HOZZÁSZÓLÁSOK