Feljegyzések a fotelból – Remek játék, megérdemelt győzelem
Szokásomtól eltérően a mérkőzés előtt nem volt görcs a gyomromban, bár be kell vallanom becsülettel, hogy a kezdő sípszó előtt két szem No-spa próbálta az esti székelykáposztát szétcsapatni. Ha a WADA szigorú ellenőrei éppen a házam ajtaján kopogtatnak, bizony lebukom a “görcsteszten”. Ezen persze nem lehet csodálkozni, hiszen Petőfi Sándor egyik kedvenc étele (én speciel csülökkel imádom) nincs rajta a diétás ételek menüjén, pláne este, de vajon mit csináljon az éhes férfinép, amikor kinyitja a hűtőt és szembetalálja magát a déli “maradékkal”? Az már más kérdés, hogy utána szenvedünk egy kicsit, hiszen a hétköznapi “üzemi kosztok” után már a gyomrunk tűrőképessége sem a régi. Ahogy a focink sem idézi a régmúltat. A hét közepén a Videoton szenvedése ebből példát is mutatott, a tavalyi bajnok olyan ijedt nyusziként futkározott a pályán, hogy az szinte már fájdalmat okozott a szurkolónak (nálam csak nézőnek). Visszatérve a mérkőzés előtti nyugalmamra, az nem csak a görcsoldónak volt köszönhető. A kezdő sípszó előtt már lement a forduló java része és mivel tovább folytatódik az NB1 csapatainak kissé hektikus formája, történhetett volna bármilyen tragédia is Debrecenben, csupán egy pontot vesztettünk volna az előnyünkből. Mely már akkor is tetemesnek látszott 5 forduló után. Magával az esetleges pontvesztéssel annak ellenére számolnunk illett, hogy tudtuk, a csapat kirobbanó formában van és az elmúlt hónapokban nem nagyon volt olyan ellenfél mely meg tudta volna rogyasztani a Doll-tervek által felépített alapokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.VIII.22. DVSC – Ferencváros: 0-3
Tovább menetel az NB I-ben a Ferencváros
A zöld-fehérek három góllal nyertek Debrecenben, előnyük a második Honvéd előtt hét pont.
Az éllovas Ferencváros magabiztosan, teljesen megérdemelten nyert a Debreceni VSC otthonában a labdarúgó NB I hatodik fordulójának nagy rangadóján. A gólokat Böde Dániel, Stanislav Sesták és Radó András szerezte.
Pintér Ádám
Átigazolások – 2015/16 (nyár)
Magyar válogatott játékossal erősítette meg keretét labdarúgó-csapatunk! A remek testfelépítésű Pintér Ádám szerda délelőtt aláírta szerződését az FTC-vel, így hivatalossá vált, hogy a mieinknél folytatja pályafutását. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó – Három Fradi-győzelem a kétezres években
“Az 5. percben már vezetést is szerez a Fradi! Sárosi dr. a félvonal közelében hosszú labdát vág ki Sipos elé. A labda elsuhan a debreceni védők feje felett és Sipos nagyszerű ütemben ugrik ki a labdára. A vendégcsapat védői már nem tudják behozni és nyugodtan ívelheti a labdát középre. A befutó Lakatnak jól jön a fejére a labda és ő 8 lépésről a kifutó Nagy I mellett az üres hálóba fejeli a labdát. 1:0-ra vezet a Ferencváros.”
Az alábbi jelenet 10 ezer néző előtt zajlott le az Üllői úton 1943. szeptember 5-én.
A két csapat 82. (Debrecenben a 42.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Hopp, kapás van!
“Ó kapitány…kapitányom!…” – 35.
Telefon Dunavarsányba: „Berci, köszönjük, de itt a vége…”
Vidám kapitányváltást (legjobb tudomásom szerint) nem tart számon a magyar futballtörténelem. Talán azért nem, mert labdarúgásunk 114 éves históriáskönyvébe elenyészően kevés olyan fejezetet írtak, amikor az úgynevezett első számú magyar edző önszántából, saját elhatározásától vezérelve hagyta volna el a posztját.
Néha még a kiemelkedően legsikeresebb szakvezetők (számomra elviselhetetlenül csúnya kifejezéssel élve: kirúgták őket) sem maguktól távoztak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2015.VIII.16. NB III, Ferencváros II. – Csorna: 2-0
Feljegyzések a fotelból – Klasszis gólok mérkőzése
Ahhoz elég későn kerültem ágyba és ahhoz túl korán ébredtem, hogy kitaláljak valami bulváros címet a mai fotelos jegyzetemnek. Könnyű lett volna simán csak 5/5, 12-2 (a kedvenc közte mócsingós jelzőmmel, bár itt csak gólkülönbségről van, de olyan jól hangzik!) vagy “itt a 25.” (26. esetleg a 27.?), vagy ami már a fellegekbe vitte volna a magabiztosságomat: “fényesedik a 29.” címeket adni, de valamiért megmakacsoltam magam. A reggeli kávé sem javított a helyzeten, villás reggelit sem akart senki sem feltálalni, ráadásul az éjszaki vihar is eléggé megviselte az alvókámat. Most aztán itt ülök a számítógép előtt, a néhány órai alvás következtében mintha szikráznának előttem a pixelek, és még egy frappáns címet is kéne adni, mellyel esetleg lendületbe jönnék és rövid időn belül papírra tudnám vetni a tegnap esti újabb győzelmünk rövid történetét, ezzel lehetőségem lenne újra meglátogatni a puha ágyikómat. Addig talán a lakásba megágyazott fulladt levegőt is sikerül egy jókora huzattal kisöpörni. Tegnap késő este az arénában is tikkasztó volt a hőség, erre mondta volna nagypapám szeretett MTK-s barátjának Toni bácsinak, hogy olyan hőség van Tonio (soha nem tudtam meg miért hívta így), hogy az a szép kövér gúnárod már kovászos uborkával kínálja magát az asztalomon. És ha ezeken a számomra örökké emlékezetes ugratásokon nagypapám vitte a prímet, akkor ez annyit jelentett, hogy a Fradi nyerte meg az örökrangadót. Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartozik a két öreg barát viccelődése, melyek néha olyan szintet értek el, hogy manapság már mindkettőt simán több millióra büntetné az MLSZ. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK